Túlélési üzemmódra kapcsol a szervezet, megnövekszik a kortizolszint, és egyfajta csőlátás alakul ki.
Bár a két lelkiállapot jelei között csupán nüánsznyi az eltérés, fontos felismerni, ha a pihenésnél, feltöltődésnél és megfelelő stresszkezelési módszereknél specifikusabb segítségre van szükség, írja a Femina.
Kevés olyan ember van a világon, aki még soha nem tapasztalta meg az állandó rohanás és időhiány, a munkahelyi stressz, a létbizonytalanság, a családi konfliktusok és az elvárások nyomasztó terheit. Naponta cipelünk magunkkal gondokat, kétségeket, félelmeket, melyek olykor szorongást keltenek bennünk. Ez bizonyos szintig normális válaszreakció arra, ha feszültség vesz minket körül vagy belül uralkodik el a zaklatottság.
A felgyülemlett stressz hatására nagyon könnyű belecsúszni egy olyan állapotba, amikor testi és lelki tünetek egyaránt kongatják a vészharangot.
A mentális és lelki fáradtság gyakoribb jelenség, amit a legtöbben hajlamosak elhessegetni azzal, hogy majd hétvégén kipihenik a fáradalmakat. Ennek kialakulásához általában a mindennapi leterheltség vezet, sokszor nincs mögötte semmilyen komolyabb megrázkódtatás vagy trauma.
Elég, ha a munka és a magánélet határa elmosódik, nincs idő kikapcsolódni, kilépni a mókuskerékből, és egyre csak torlódnak, sokasodnak a feladatok, amelyek igénybe veszik a problémamegoldó képességet. Ilyenkor túlélési üzemmódra kapcsol a szervezet, megnövekszik a kortizolszint, és egyfajta csőlátás alakul ki, amikor már csak a megoldásra váró, egymásra rakódó feladatokat látja az ember. Nem csoda, ha ebben a lelkiállapotban elhatalmasodik a kimerültség, lehangoltság érzete, miközben elszáll a motiváció.
A teljes információ a cikkben.