Lovász László: sajnos voltak kutatók, akik elmentek

Okozott kárt az elmúlt egy év a Magyar Tudományos Akadémiának (MTA), mert voltak kutatók, akik elmentek, és vannak, akik menni készülnek - mondta hvg.hu-nak Lovász László. Az Akadémia elnökét a kormány és MTA tavaly kirobbant vitájáról, a kutatóintézeti hálózatok jövőjéről és napokban aláírt szándéknyilatkozatról kérdeztük. Tisztázni igyekeztünk, mit jelent ez a megállapodás, minek köszönhető, hogy a kormány a jelek szerint jelentős engedményeket tett. 

hvg.hu: Az MTA elnöksége és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) közötti szándéknyilatkozat és a vitás kérdések után május 6-án döntést hoz az akadémia közgyűlése. Mi lesz akkor, ha elutasítják ezt a megegyezést?

Azt hiszem, sok félreértés van az elnökségi határozattal kapcsolatban. Úgy látom, nagyon eredményes és előremutató tárgyalások folytak és folynak még most is az MTA és az ITM között. Hiszen szeretnénk egy olyan intézményhálózatot kialakítani, amely a legjobban szolgálja azokat a megkérdőjelezhetetlen célokat, hogy javuljon Magyarországon az innováció, és egyben a tudományos kutatások is még jobb mederben folyjanak.

A tárgyalásokon megszületett egy szándéknyilatkozat, amit aláírtunk. A dokumentum leszögezte, hogy abban nincs egyetértés, hogy az intézethálózat az MTA égisze alatt működjön, vagy egy tőle független szervként. Ott tartunk, hogy az erre vonatkozó érveket megfogalmazzuk mindkét elképzelésre, és a közgyűlés elé tárunk minden olyat, ami szakmailag vállalható. A közgyűlés nem tud döntést hozni az intézethálózat új szerkezetéről, csak arról, hogy melyik megoldást támogatja, mert még a jelenleg érvényes törvények szerint működik a kutatóhálózat, ami az akadémiához rendeli. Ha a törvény változik, akkor az akadémia alapszabályát is meg kell változtatni.

Amit még felvet a minisztérium, hogy eltértünk a szándéknyilatkozattól, az szerintem nincs így, inkább behoztunk egy új szempontot, amely nem szerepel a szándéknyilatkozatban: hogy az akadémiai intézethálózat vezetésében a kutatóintézetek dolgozói maguk legyenek képviselve. Azon dolgozunk most a minisztériummal, hogy ezt miként lehet megoldani, és az utóbbi napokban közeledtek az álláspontok. Így én bízom benne, hogy meg tudunk egyezni egy mindenkinek elfogadható megoldásban

hvg.hu: Igen, úgy tűnik, a kormány sok mindenben engedett, hiszen nem is olyan régen még arról volt szó, hamar átverné az elképzeléseit a rendszeren. Arról is lehetett olvasni, a kutatóintézetek nem kapták meg a nekik törvény szerint járó pénzeiket, a tartalékaikból élnek, most pedig már arról van szó, csak 2020-tól vezetné be a kormány az egész átalakítást. Megkapták a pénzeiket az intézetek?

L.L.: Igen, a kutatóintézetek időarányosan megkapták a pénzüket. Még vannak apróbb viták bizonyos részletekről, de lényegében igen, az első félévre durván ez megvan, a másodikra viszont még mindig nincs megállapodás. Talán sikerült elfogadtatni a kormánnyal, hogy a nagyon gyors és nem kellő vizsgálatokkal alátámasztott átalakítás inkább árt, mint használ. Ezért örülök annak, hogy az elképzelésekbe bekerült, hogy ez egy alaposabb vizsgálatokon alapuló folyamat lesz. Nem arról van szó, hogy az intézményhálózatot ne lehetne jobban működtetni, minden szervezet működése időről időre felülvizsgálandó, ezzel egyet is értünk. Maga az akadémia is végzett egy jelentős átvilágítást három évvel ezelőtt, most is végigcsináltunk egyet az ITM-mel közösen, ezeknek az eredményeit figyelembe fogjuk venni az új struktúránál, amikor törvényileg kialakultak a döntési mechanizmusok. Ekkor lehet majd beszélni arról, meg kell-e szüntetni intézeteket, vagy létre kell-e hozni újakat.

hvg.hu: Hogyan sikerült meggyőzni a kormányt, hiszen eleinte úgy tűnt, mindenképp, erőből akarta átvinni elképzeléseit, az alapkutatásokról szinte becsmérlően beszélt, most pedig az szerepel a szándéknyilatkozatban "az alapkutatókkal szemben nem elvárás, hogy életpályájuk és projektjeik tervezésekor mérlegeljék az innovációba kapcsolódást, eredmények hasznosítását". Úgy tűnik, a kormány befogadta az akadémia számos érvét, hogy sikerült ezt elérni?

L. L.: Úgy gondolom, az akadémia igyekezett megalapozott és átgondolt, jó javaslatokat letenni. Próbálunk mindig támogatólag hozzáállni, nem az a célunk, hogy bármiféleképpen keresztbe tegyünk, sőt szeretnénk, ahogyan mindenki, ha az innováció minél jobban működne Magyarországon. Azon vagyunk azonban hogy kifejtsük, a tudomány hogyan tudna ebben minél jobban részt venni, és úgy gondoljuk, az MTA az a szervezet, amelynek nagyon sok tapasztalata van, és ebben a kérdésben a legmegalapozottabb véleményt tudja képviselni.

hvg.hu: A kormány az ügy politikai kommunikációjában elég markáns véleményeket fogalmazott meg, az MTA erre hol konfliktuskerüléssel reagált, hol pedig úgy, hogy felvette a kesztyűt. És ez visszaköszönt az akadémiai közösségek reakciójában is, a Lendület munkacsoport vagy az Akadémiai Dolgozók Fóruma is keményen kiállt az MTA mellett. Ez mennyire támogatta az MTA vezetését a tárgyalások során? És a külföldi, nemzetközi tudományos világ kiállásának mennyire volt szerepe abban, amit az MTA elért?

L. L.: Azt erősségünknek tartom, amit meg kellene őrizni mindenképp, hogy a kutatóközösség, például a Lendület pályázat nyertesei és az Akadémia Dolgozók Fóruma nagyon aktívan és konstruktívan vettek részt az elmúlt hónapok vitáiban, és erre építettünk végig. Az intézetek igazgatói, főigazgatói, mindenki nagyon sok mindennel járult hozzá, e nélkül nem tudtuk volna ezt végigcsinálni. Nagyon eltérőek a tudományterületek igényei, lehetőségei, működési módjai, ezért nagyon fontos, hogy mindenkinek legyen ebbe beleszólása. Máshogy működik egy laboratórium, egy nagy műszert használó kutató, máshogy egy elméleti kutató, máshogy egy társadalomtudós és máshogy egy matematikus, és ezeket mind figyelembe kell venni, ha sikeres tudománypolitikát akarunk.

...

hvg.hu: Okozott-e károkat az elmúlt majdnem egy év hercehurcája olyan szempontból, hogy veszett-e el pályázati pénz a bizonytalanság miatt, hagyták-e el kutatók a kutatóhálózatot?

L. L.: Sajnos igen, voltak kutatók, akik elmentek, és vannak, akik menni készülnek. Én azt remélem, ha megszületik a megállapodás, nyugodtabb légkör alakul ki, és a kutatók nem fognak külföldi állások után nézni, hanem joggal bíznak abban, hogy Magyarországon is találnak olyan kutatási lehetőségeket, amelyek hosszú távú kilátást nyújtanak.

A teljes interjú a portálon olvasható.