Elmesél egy történetet az adott személy tapasztalatai, emlékei és kulturális elvárásai alapján.
Akik már átéltek halálközeli élményt, azok gyakran békés, boldog pillanatokról számolnak be, és a tudomány máig nem pontosan érti, miért. Bár az ilyen eseményeket sokan vallásos, spirituális élményként élik meg, Christof Koch, a seattle-i Allen Agykutató Intézet idegtudós elnöke kizárólag a biológiai folyamatra volt kíváncsi – ő vezeti az intézet Mindscope programját is, amely az emberi agy teljes feltérképezését tűzte ki célul - írta a qubit.hu.
A Scientific American című lapban megjelent írásában Koch a korábbi kutatások során gyűjtött beszámolók elemzésével igyekszik elmagyarázni, milyen biológiai folyamatok miatt alakulhatnak ki ezek az élmények, amelyek között sok egymáshoz hasonlót találni. Koch szerint a modern halálesetek során az agyi funkciók visszafordíthatatlan romlásnak indulnak. Amikor az agy vér- és oxigénellátása is megszűnik (vagyis iszkémia és anoxia lép fel), az ember egy percen belül eszméletét veszti, majd rövidesen kisimul az agyi aktivitást mérő EEG-görbe. „Mint egy városban, ahol környékenként megy el az áram egymás után, az agy különböző területei fokozatosan lekapcsolnak” – magyarázta az idegtudós.
Eközben az elme, amelyet a maradék, elektromos aktivitást még kifejteni képes idegsejtek tartanak életben, Koch szavaival élve „azt csinálja, amit mindig: elmesél egy történetet az adott személy tapasztalatai, emlékei és kulturális elvárásai alapján.” Úgy véli, ennek tulajdonítható az egyik legtöbbször tapasztalt halálközeli élmény is, amikor az ember szeme előtt lepörög az élete – mivel az agyi régiók egymás után állnak le, az egyes emlékképek is mozaikszerűen fűződnek össze.
A halálközeli élményt átélő személy mindent fokozottan valószerűen él meg, és valószínűleg azért tűnik még az élénk álmoknál is reálisabbnak egy ilyen esemény, mert a szervezet érzékeli a vészhelyzetet, és küzd az agy életben tartásáért. Amint az utolsó agyi régió is lekapcsol, az elme a tudattal együtt megsemmisül, azonban ha az oxigén- és vérellátást sikerül időben helyreállítani, az agy területei újra aktivizálódnak, és az elme is visszatér a valóságba – ez a jelenség állhat az alagutas, „menj a fény felé!” típusú élmények mögött. Továbbiak a cikkben