Miért van agyunk? Döntünk-e, mielőtt értenénk, miről kell?

Mekkora részét ismerjük az emberi agynak? Miért zsákutca, több ezer éves koncepciókat ráerőltetni az agy működésére? Mi agyunk valódi funkciója? Mit tanulhat egy agykutató a mesterséges intelligencia kutatástól? Miért jó dolog újabb és újabb zsákutcákba keveredni? A világ egyik legelismertebb agykutatójával, a karrierjét a Pécsi Tudományegyetem Élettani Intézetében kezdő Buzsáki Györggyel beszélgetett a HVG.

- Nyilván rengeteg olyan mindent látunk az agy működéséből, amiről akár csak 30 évvel ezelőtt csupán álmodtunk volna, és például a funkcionális MRI technológia révén valós időben tudjuk követni, hogy mi történik az agyban. Azt azonban jóval kevésbé tudjuk, hogy mi miért történik...

- Ráadásul azt látjuk, amit már korábban is tudtunk. Például az emlékezett „otthona” az agyban a hippokampusz. Az érzelmekké az amigdala. Az elhatározásnak és a jövő elképzelésének a prefrontális lebeny áll rendelkezésre – és így tovább. Én ezt dobozolásnak hívom: rengeteg prekoncepciónk van arra, hogy mit is keresünk, és aztán például az fMRI segítségével rátalálunk ezekre. Ám nem tudjuk, hogy valójában mit látunk, mi az összefüggés. Már jóval az agykutatás létrejötte előtt meglévő, egészen az ókori filozófusokig visszavezethető koncepciókkal és kategóriákkal dolgozunk az agy leírásakor, bar ezen fogalmak nagy része kitalált dolog. Egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy ezek az elképzeléseinknek megfelelően elkülönülnek egymástól az agyban.

- Azaz több ezer éves fogalmakat próbálunk meg ráerőltetni az általunk látott dolgokra...

- Igen, ezt tartom én egy kicsit a mi tudományterületünk zsákutcájának. Nemrég írtam egy könyvet erről, amellett érvelve, hogy az agyat belülről kell megismernünk, nem pedig a kívülről ráerőltetett kategóriák révén. (...)

- Szóba került a mesterséges intelligencia is, és úgy tudom, hogy ezzel a területtel is foglalkozik. Hogyan látja a mesterséges intelligencia kutatások jelenlegi állását, és miféle kapcsolat létezik a két terület között. Mennyire tud egy agykutató profitálni az MI területén elért eredményekből, illetve mennyire tudnak az MI kutatók profitálni az önök által elért eredményekből?

- Erre nehéz egyszerű választ adni. Egyrészt azt fontos látni, hogy az MI kutatók túlnyomó része nem foglalkozik a tudattal kapcsolatos nagy kérdésekkel, hanem praktikus problémákra koncentrálnak. De kétségkívül vannak olyan MI-szakértők, akik figyelik, hogy milyen eredményeket tudnának hasznosítani a gép intelligencia fejlesztése kapcsán, és mi, agykutatók is figyelemmel kísérjük az ő területüket. Az agykutatás praktikus szempontjából nézve a mélytanuló technológiák által létrehozott klasszifikációs rendszerek rendkívül hasznosak az agyból nyert adatok értelmezéséhez, egyszerűsítéséhez.

Emellett itt is releváns, amiről az előbb beszéltünk, mégpedig az, hogy előre meglévő koncepciók alakítják elvárásainkat és az általunk látni remélt dolgokat. Képzeljük el, hogy mi lett volna, ha a mesterséges intelligencia helyett a technológia mondjuk a „robot segédprogram” nevet kapja, amiben nem szerepel az intelligencia szó. A gőzmozdony és a mesterséges intelligencia között meglátásom szerint nincs túl nagy különbség: mind a kettő az ember szolgálatában lévő eszköz, ami kiterjeszti lehetőségeinket.

A Neumann-féle számítógép kapcsán nem merül fel a tudat kérdése, és ugyanaz az elven működik a mai mélytanuló MI módszerek nagy része is, csakhogy az utóbbiakban annyi számítási lépés zajlik, amit már nem tudunk átlátni, amitől kísértetiesnek tűnik a működése.

(Fotó: med.nyu.edu)