Minden év más feltételeket hoz a magánegészségügyben

Ritka az olyan szektor, ahol öt egymást követő év mindegyike gyökeresen más feltételeket hoz. A magánegészségügy azonban az elmúlt években pont ilyen volt. 2019-ben még a korábbi trend, vagyis a bővülés folytatódott. Ezt megalapozta, hogy az állami egészségügy minősége fokozatosan romlott, a reálbérek viszont emelkedtek. 2020-ban azonban megérkezett a járvány, és minden szereplőnek reagálnia kellett arra, hogy az emberek, ha csak tehették, nem mozdultak ki, miközben egy járvány természetesen igényeket is generált (elsősorban a tesztelésben), írja a Telex. 

2021 kiemelkedő éve volt a magyar magánegészségügynek: az államot teljesen lefoglalta a Covid kezelése, de az embereknek még volt pénzük. Ekkoriban nagyon sok feladatot vállaltak át a magánszolgáltatók mind a járó-, mind a fekvőbeteg-ellátásban. 2022 viszont már nagy visszaesést hozott. A választás után romlani kezdett az életszínvonal, az emberek a növekvő infláció és a reálbércsökkenés miatt már nem tudták kifizetni a 30-40 ezer forintos magánrendeléseket, főleg nem a sokmilliós műtéteket. Eközben a másik oldalon a durva energiaár-emelkedés és a magas orvosbérek miatt a költségek nagyon megemelkedtek, ezt a növekményt nem lehetett egészében az ügyfelekre terhelni. Így sok szolgáltató veszteségessé vált.

2023 kicsit már konszolidáltabbra sikerült, részben azért, mert a cégek alkalmazkodtak, részben pedig azért, mert az energiaárak is visszatértek a megszokott tartományba. Az év utolsó hónapjaiban már megint nagyobb nyereségekről lehetett hallani, és 2024-ben is inkább erre számítanak a cégek. A szakma szerint bár az embereknek még mindig nincs sok pénzük, a vállalkozásoknak egyre fontosabb a megbecsült munkaerő, így a céges juttatásokon keresztül a magánegészségügyi piac is újra lendületet kaphat.

Miközben az elmúlt két, zordabb évben eltűnt a szektor jövedelmezősége, megállt a nagy terjeszkedési és konszolidációs hullám is, mindenki újragondolta a stratégiáját, nyalogatta a sebeit. A magyar magánegészségügyben így is sok neves befektető maradt, az ország két leggazdagabb embere (Csányi Sándor jelentős, Mészáros Lőrinc minimális befektetéssel) mellett a topmilliárdosok közül ott van a Futó család, a Rahimkulov testvérek vagy Wáberer György, és jönnek bátor külföldiek, török vagy éppen román befektetők is.

A magyar magánegészségügyben 2022 végéig nagyjából ugyanaz a folyamat játszódott le, amely korábban a borászatoknál: a magyar gazdasági elitből egyre többen vásároltak magánegészségügyi céget. Mellettük, ha nem is túl nagy számban, de azért külföldi tőke is érkezett konszolidációs vagy növekedési céllal. Nagyobb külföldi tőkével terjeszkedő cég volt például az Affidea, a Doktor24, a Medlife vagy a Synlab. Aztán jöttek a bevezetőben említett pofonok, és a borászati analógia még egy szempontból stimmelni látszott: sokan vállalkoztak, de kevesen értek el nyereséget, mind többen csak égették a pénzüket.

Nem segített a nagy orvosbéremelés sem, ahogy gondot okozott az energiakrízis és az is, hogy a 2022-es választás után hirtelen nagyon megdrágult az élet. Kilőtt az infláció, és vége szakadt a kormányzati osztogatásnak, emiatt már egyáltalán nem lehetett minden költségemelkedést áthárítani az egyre árérzékenyebb közönségre.

Leitner György, a Rózsakert Medical Center vezérigazgatója szerint „elértük az üvegplafont. Befékeződést észleltünk, 2-3 éve még mindenki arról beszélt, hogy dübörög az ágazat, most már nem hallom a dübörög kifejezést. Ugyanakkor, mivel a közegészségügy még mindig nem érte el a Covid előtti teljesítményét, csak annak legfeljebb a 90 százalékát, ha a magyarok nem lettek egészségesebbek – és sajnos nem lettek –, ráadásul a magánegészségügyet is kevésbé veszik igénybe, akkor az egyenlet vége csak a kényszerű halogatás, az egészségveszteség lehet.”

A teljes cikk a Telexen olvasható.