A boldogság megtalálása hosszan tartó betegség esetén

Pszichiátriai praxisom és az azt követő betegéveim során egy megoldhatatlan problémával találkoztam. Hogyan építhet boldog életet valaki, aki hosszan tartó betegségtől szenved (köztük én is)? – teszi fel a kérdést dr. Mark Rego pszichiáter, a Yale School of Medicine adjunktusa.

A szokásos boldogságreceptek egyszerűen nem működnek, ha az életedet folyamatos betegség jellemzi. A betegség akadályai szabotálják a normális életből hozott mintákat.

Hogyan adsz tehát tanácsot valakinek, akinek az életét megállította a betegség, hogyan építsen fel egy új, kielégítő egzisztenciát? Van-e más recept a krónikus betegek számára?

Hosszan tartó betegség: testi és lelki dimenziók

Mit és kit értek krónikus beteg és hosszan tartó betegség alatt? Milyen korlátai vannak a betegségnek, és hogyan hiúsítják meg a boldogság megszokott receptjeit? És végül, van-e mód arra, hogy ezeket a korlátokat megkerüljük?

Reumatológiai betegségek (súlyos ízületi gyulladás, mint a reumatoid artritisz és a lupus), neurológiai betegségek (szklerózis multiplex, degeneratív betegségek), súlyos mentális betegségek (ha súlyos, szinte bármilyen mentális zavar ide illik), sérülések, amelyek károsodást és fájdalmat okoznak, rák és más súlyos egészségügyi állapotok, mint például szervi elégtelenség (pangásos szívelégtelenség, veseelégtelenség, májelégtelenség, jelentős légzési zavar stb.). És természetesen a Lyme-kór.

Ha elég súlyosak, ezekben a betegségekben van valami közös. Nagymértékben leépítenek bennünket. Ez szólhat örökre, vagy hosszú időszakokra, amelyek az életed nagy részét tönkreteszik. Nem tudsz többé reggel felkelni és elindulni, hogy megvalósítsd a terveidet. A munka, az önmagadról való gondoskodás, a rendszeres személyes érintkezés, és végül a szórakozás a múltad részévé válnak.

Az én zsugorodó világa

Ez nem a normális öregedés vagy a fizikai korlátok következménye, amelyekkel sokan szembesülnek életük során. Ez alapvető változás az egész életedben. Egy olyan változás, amely a világodat mindannak egy kisebb változatává zsugorítja, amit eddig ismertél.

Az emberek megdicsérik a küzdőszellemedet. Bátor és hősies vagy, és elképesztő akaraterővel rendelkezel. De ez üresen cseng. A valóságban „csak taposod a vizet”. Vagy talán azt mondják neked, hogy ez csak az út, nem a cél. De a betegeknek már van egy útjuk: amit akarnak, az a normális élet.

Keményen dolgoznak azért, hogy jobban legyenek, orvoshoz járnak, gyógyszereket szednek, rehabilitációt és pszichoterápiát végeznek. Ha ebbe a csoportba tartozol, tudod, hogy ez a munka soha nem ér véget.

Engem az zavar a legjobban ezekben a helyzetekben, hogy bárhol is keresek tanácsot a boldog élet felépítésére, ezek a szerencsétlen lelkek nem szerepelnek benne.

A boldogság megtalálása betegségben és egészségben

Az ilyen tanácsok általában vagy az értelmes tevékenység megtalálására, vagy a másokkal való erős kapcsolatra épülnek. Hogyan lehet ezeket megtenni, ha az ember elszigetelt és krónikus betegség miatt mozgásképtelen? A járási nehézségek, a légszomj, a tartós fájdalom, a hangulati és mentális problémák vagy az alacsony energia, amely szinte általános ebben a csoportban, még a rövid feladatokat is meglehetősen megnehezítik.

Az értelmes tevékenységhez vagy a másokkal való kapcsolatteremtéshez bizonyos napokon, bizonyos időpontokban és bizonyos számú órán keresztül kell helytállni. A betegség nem ismer ilyen menetrendet. A rossz napok kiszámíthatatlanul jönnek.

Ha szerencsés vagy, vannak olyan ismerőseid, akik meglátogatnak. De ezek csak látogatások az életedben; ők nem úgy részei az életednek, mint a közvetlen családtagok, munkatársak és mások, akiket rendszeresen látsz és akikkel rendszeresen beszélsz. Bár az ilyen látogatásokat nagyra értékeljük és élvezzük, nem jelentik a társas élet teljes dimenzióját. Valakinek az életében lenni azt jelenti, hogy ismerjük a mindennapjait. A felzárkóztató beszélgetésekre, amelyek sok látogatást igényelnek, nincs szükség ezekben a kapcsolatokban.

A boldogság másik gyakori akadálya maga a depresszió. Ez nagyon gyakran a betegség folyamatának része. De ha megnézzük a depresszióból való felépülés akadályairól szóló kutatásokat, azt találjuk, hogy a fájdalmakkal küzdő, krónikusan beteg, fogyatékkal élő vagy elszigetelt emberek mind nehezen épülnek fel.

Persze néha minden összejön, és megváltozik az életünk. Az emberek találnak maguknak megfelelő helyet, elvégezhető és értelmes munkát..

1. lépés: Építsd vissza annak egy változatát, amid volt.

Mi is a boldogság a betegek számára? Az első lépés az, hogy építsük vissza annak egy változatát, amit elveszítettünk. Ez magában foglalja a barátokkal való telefonos és e-mailes kommunikációt. Mint fentebb említettük, ez nem fogja teljes mértékben helyettesíteni a társadalmi életet, de kapcsolatok nélkül az emberek elsorvadnak és depresszióssá válnak. Ezen kívül olyan tevékenységeket kell találni, amelyekkel érdeklődéssel vagy élvezetekkel lehet eltölteni egy kis időt. Tevékenység nélkül nagyon lassan telik az idő. Az újjáépítés terhe a krónikus betegekre hárul. Az életet tégláról téglára kell felépíteni. De, mint fentebb említettük, ez nem elég. Több munka vár még ránk.

2. lépés: Elfogadás, mint a szükséges híd

A következő lépés az elfogadás. Nehéz alábecsülni, milyen mélyen el tudjuk utasítani életünk valóságát. A körülmények érzelmi elfogadását nem biztosítja az idő múlása. Az út ezen szakaszának bejárására természetesen sokféleképpen van lehetőség. A különféle vallásoknak vannak eszközei ennek megközelítésére, de sokan megtalálják a saját útjukat. Ez a munka hosszú folyamat. Az olyan veszteségek gyászolása, mint a saját egészségünk, munkánk és társadalmi életünk, egy egész életen át tartó folyamat lehet.

Az elfogadás híd a következő lépéshez. Az elfogadás másik oldala ugyanis a normális élet terheinek elengedése. Azzal, hogy elfogadod a sorsodat, azt is megengeded magadnak, hogy kevésbé vegyél részt a világi dolgokban. Ezáltal felszabadulsz, hogy úgy töltsd az idődet, ahogyan szeretnéd.

3. lépés: Egy nagyobb belső világ felépítése

Ezzel elérkeztünk az utolsó és legfontosabb lépéshez: a belső világ felépítéséhez. A normális életet a világban éljük. Ez egyre nagyobb lesz, ahogy egyre többet teszünk, fejlesztjük a képességeinket és a kapcsolatainkat, és tágítjuk a látókörünket. A krónikus betegség ennek véget vet.

Ahogy a külső életünk egyre kisebb lesz, a belső életünknek ki kell tágulnia. Az utat a csodálkozás, az ámulat, a kíváncsiság és az érdeklődés világítja meg. Találd meg, mi az, ami ámulatba ejt, és ott kezdd el. Ez lehet olyan dolgok újbóli felkeresése, amelyek az iskolában lenyűgöztek, de nem tudtál többet foglalkozni velük. Vagy talán olyasmi tanulása, amire mindig is kíváncsi voltál. Egy művészet, mesterség, készség, egy titkos történet, amire koncentrálhatsz, vagy egy új történet, amit elmesélhetsz.

Az én esetemben a portréfestést kezdtem el (amit soha nem gondoltam volna), és olyan tudományterületeket tanulmányoztam, amelyeket az iskolában szerettem, de a pszichiáterként végzett munkámban nem játszottak szerepet. Minden egyes alkalommal, amikor belekezdek valamelyikbe, izgatottan várom, hogy mit fogok felfedezni. Ezek új világok számomra.

Találd meg, ami lenyűgöz, és kezdd el ott

Hogyan találja meg ezt egy krónikus beteg ember? Az első lépés az, hogy megkérdezi, mi az, ami ámulatba ejti saját magát. Mitől jelenik meg egy kis mosoly az ajkadon, nem azért, mert vicces, hanem mert szép és csodálatos, hihetetlenül, érthetetlenül érdekes? Aztán nyiss ki egy könyvet, egy weboldalt, vagy bármilyen eszközt, amire szükséged van. A napi étkezés abból, ami kitágítja a horizontot az elmédben, az új életed vezérfonalává válik. Minél inkább meghökkent valami, annál nagyobb teret nyit meg benned.

Itt nincs senki, akinek segítened kell, nincs semmi, amit építened vagy kifejezned kellene. Nincs házi feladat. Nincsenek jelentések. Nincs ütemterv vagy elvégzendő feladat. Csak azért csinálod, mert lenyűgöz, izgat, felkelti a kíváncsiságodat. Ez elég, és ez a leghihetetlenebb életek mozgatórugója. Ez az, amikor az elfogadás másik oldalát gyakorlod, és felmented magad a kényszer alól, hogy elérj valamit azon kívül, hogy nagyon érdekel.

Vajon ez más dolgokhoz vezet? Talán. De a lényeg az, hogy nem kell, hogy így legyen. Csak te leszel és boldogabb leszel, egy tágas belső világgal, amit felfedezhetsz.

A krónikus betegek úgy építenek boldog életet, hogy felépítik a normális élet egy változatát, elfogadást találnak egy új énjük számára, és ami a legfontosabb, kitágítják a belső életüket. Lakhatsz a külső világ egy kis részében, de végtelen tered van arra, hogy bebarangold azt, ami gyönyörködtet és meghökkent.

Dr. Mark Rego pszichiáter, a Yale School of Medicine klinikai adjunktusa, a Frontális fáradtság című könyv szerzője. Munkájáról többet is megtudhat a honlapján

Forrás: lymedisease.org