A Lyme-kór és a krónikus fáradtság szindróma összefüggései

A krónikus fáradtság szindróma (Chronic Fatigue Syndrome, CFS), más néven myalgiás encephalomyelitis (ME), egy összetett, hosszan tartó állapot, amelyet tartós és kimerítő fáradtság jellemez, és amely nem magyarázható más betegséggel vagy állapottal. A fáradtság legalább hat hónapig fennáll, és pihenéssel nem enyhül, sőt gyakran fizikai vagy szellemi terhelés után súlyosbodik – ezt nevezik posztterheléses rosszullétnek (poszt-exertional malaise, PEM). A tünetek közé tartozhatnak továbbá koncentrációs és memóriazavarok („agyi köd”), alvászavarok, izom- és ízületi fájdalmak, fejfájás, torokfájás, nyirokcsomó-duzzanat, valamint fény- vagy zajérzékenység.

A CFS pontos oka nem ismert, de a kutatások több lehetséges tényezőt vizsgálnak: fertőzések okozta, vagy fertőzések utáni állapotokat (például a Lyme-kórral való kapcsolatot), immunrendszeri zavarokat, hormonális eltéréseket és pszichés stresszt. Bizonyos esetekben a betegség egy influenzaszerű fertőzés után kezdődik, máskor fokozatosan alakul ki. Nincs egyetlen, mindenki számára egységes diagnosztikai teszt, ezért a diagnózis a tünetek részletes értékelésén, más betegségek kizárásán és nemzetközileg elfogadott kritériumokon alapul. A betegség lefolyása változó: egyes betegek részben felépülnek, míg mások hosszú évekig jelentős életminőség-romlással élnek. A CFS világszerte több millió embert érint, és komoly hatással lehet a mindennapi életre, munkaképességre és társas kapcsolatokra, ezért korai felismerése és komplex kezelése kiemelten fontos.

A krónikus fáradtság szindróma Lyme-kórral való kapcsolatát számos kutatás vizsgálta, melyek során jelentős összefüggéseket találtak.

Gaudino és munkatársai egyik klasszikus vizsgálata szerint a Lyme-fertőzés után maradó krónikus fáradtság (post-Lyme fatigue, vagy néha "post-Lyme syndrome" terminológiával említik) és a ME/CFS között jelentős tüneti hasonlóság mutatható ki. A szerzők pszichiátriai és neuropszichológiai teszteket alkalmaztak CFS-sel diagnosztizált pácienseknél és Lyme-kórral diagnosztizált, tartós fáradtságról beszámoló betegeknél. Kiemelték, hogy bár mindkét csoportnál előfordult a fáradtság, kognitív problémák, kedélyzavar, a Lyme-kóros betegeknél gyakran fokozottabb figyelmi, memória- és motoros teljesítménycsökkenés volt mérhető.

Egy másik vizsgálatban kimutatták, hogy egészséges fiatal férfiak közül azok, akiknél Lyme-ellenanyagokat mutattak ki - bár sosem állapítottak meg náluk klinikai Lyme-kórt - statisztikailag gyakrabban számoltak be krónikus fáradtságról és rossz közérzetről, mint a szeronegativak. Ez arra utal, hogy a Lyme-kór önmagában is összefüggésbe hozható a krónikus fáradtsággal.

Hasonló jelenséget már a ’80-as évek végén is leírtak, és 1993-ban Steere és munkatársai is magas CFS- vagy fibromyalgiás arányt találtak olyan betegeknél, akik más laborokban pozitív Lyme-teszteredményt kaptak, de a szerzők laborjában szeronegatívnak bizonyultak.

Egy, különböző, de részben átfedő betegcsoportokat vizsgáló (Lyme-történetű, poszt-COVID és CFS) kutatásban kiderült, hogy Lyme-történetű páciensek körében különösen magas gyakorisággal fordult elő ortosztatikus hypotónia és a szívritmus-variabilitás csökkenése — az autonóm idegrendszer érintettségét jelezve. A Lyme-kór késői stádiumát elsősorban adrenerg működési zavar és sajátos hemodinamikai reakciók jellemzik, amelyek megkülönböztethetik más posztinfekciós szindrómáktól. Az autonóm működés részletes vizsgálata hozzájárulhat a pontosabb diagnózishoz és célzott terápiás stratégiák kialakításához.

A krónikus fáradtság diagnózisához nagyon fontos a korrekt terminológia használata, és az adatokból levonható következtetések ésszerű vizsgálata. Számos, ezzel a tünetegyüttessel foglalkozó szakmai cikk említi a poszt-Lyme vagy Post Treatment Lyme Disease Syndrome (PTLDS) kifejezéseket. Ezek, bár a cikkek arra alapoznak, hogy jól definiált kórképeket írnak le, valójában tudományosan kevéssé meghatározott fogalmak. Leggyakrabban olyan esetekre használják, ahol a pácienst klinikailag vagy szerológiai tesztekkel Lyme-kórra diagnosztizálták, majd megkapta az adott országban megengedett/előírt/javasolt kezelést, ám ennek ellenére a Lyme-tünetek több mint 6 hónappal a kezelést követően is fennállnak. Tekintettel arra, hogy az általában használt szerológiai tesztekkel nem releváns a kezelést követően kialakuló szerológiai kép (nincs negatív „tisztázó” lelet, bár az immunválasz részletes elemzéséből levonhatók következtetések), a legtöbb szerző azt feltételezi, hogy a kezelés szükségszerűen hatékony volt. Ennek következtében a tünetek már nem lehetnek a Lyme-kór tünetei, így került bevezetésre a PTLDS fogalom. Ennek értelemszerűen nincs korrekt orvosi kivizsgálással igazolt definíciója, mivel a direkt laboratóriumi vizsgálatok kivételével nem igazolható az élő kórokozó jelenléte vagy a kórokozók sikeres eliminálása, ilyeneket pedig egyetlen PTLDS-kutatásban sem használtak. Igazolták viszont, hogy különösen a rövid, 2-4 hetes monoterápiák esetén a kórokozó, vagy annak különböző fehérjéi, genomja, a kezelés után hónapok múlva is kimutatható, ami az élő kórokozó fennmaradásának, így a terápia sikertelenségének a bizonyítéka.

Mindezek következtében, a Lyme-kórral korábban diagnosztizált, akár kezelt, akár kezeletlen páciens esetében indokolt, hogy megvizsgáljuk a kórokozó jelenlétét, illetve direkt vizsgálat hiányában a klinikai Lyme-tünetek jelenléte esetén feltételezzük, hogy a CFS mögött is állhat a Lyme-kór jelenléte/kiújulása. Emellett, amennyiben a CFS tünetegyüttesén túl egyéb Lyme-tünet nem is tapasztalható, egyes kiterjedt vizsgálatok szerint ekkor is felmerülhet antibiotikus kezelés alkalmazása, tekintettel a CFS és a Lyme-kór neurológiai tünetei közötti szoros átfedésre. 

Összegzésként elmondható, hogy a klinikai, neuropszichiátriai és funkcionális szempontból a Lyme-kór után zajló (súlyos, hosszú távú) fáradtságos állapot és a ME/CFS jelentős átfedéseket mutat – különösen a fáradtság, a kognitív nehézségek, a nem pihentető alvás és a poszt-terheléses rosszullét terén. További genetikai és biológiai kutatások ígéretesek abban, hogy a jövőben specifikusabb biomarkerek és célzott terápiák jelenhessenek meg – akár Lyme-történettel rendelkező, akár ME/CFS-szerű állapotokról van szó. 

Források:

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/10686469/ 

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/26270685/

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/40002769/

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/39994562/