A Lyme-kór és a mentális betegségek között elmosódhat a határvonal

Mentálhigiénés tanácsadóként eltöltött tucatnyi éve alatt Christine Hammond páciensei nyugtalanító pszichológiai tünetekkel keresték fel: súlyos depresszióval, szorongással, paranoiával, téveszmékkel, hallucinációkkal, sőt rövid pszichotikus epizódokkal. De néhány ilyen páciens esetében a tankönyvszerűnek tűnő mentális problémák oka nem az agy kémiai vagy működési rendellenessége, hanem a Lyme-kór volt.

Az amerikai Centers for Disease Control and Prevention évente mintegy 30 ezer Lyme-kóros esetet regisztrál. Bár a fertőzések valódi száma – amelyeket általában a Borrelia burgdorferi baktérium okoz – évente akár 475 ezer embert is érinthet az Egyesült Államokban, míg Európában évente több mint 30 ezer Lyme-kóros esetet jegyeznek fel.

Ez a szám jóval több, mint az olyan betegségek, mint a Nyugat-Nílus-vírus, a Dengue-láz és a malária, amelyeket vérrel táplálkozó ízeltlábúak, például szúnyogok, kullancsok és bolhák terjesztenek. A Lyme-kórt az Egyesült Államokban elsősorban fekete lábú kullancsok csípése révén lehet elkapni, amelyek a fertőző baktériumot hordozzák.

Bár a betegség jellemzően bőrkiütéssel, fáradtsággal, fejfájással és lázzal kezdődik, amelyet antibiotikumokkal néhány hét alatt többnyire eredményesen lehet kezelni, egyes betegeknél olyan széles körű fizikai és pszichológiai tünetek alakulnak ki, amelyek a normális életmód hosszú távú károsodását okozzák, még jóval azután is, hogy a fertőzésnek már nem kellene jelentkeznie.

A krónikus tünetek félrediagnosztizálása

Azok esetében, akik nem is tudják, hogy kullancs csípte meg őket, az orvosok vagy félrediagnosztizálják ezeket a krónikus tünetegyütteseket, vagy pszichoszomatikusnak minősítik a beteget. Hammond mindkettővel találkozott.

„Tényleg nincs túl sok információ a Lyme-fertőzésről és arról, hogy hogyan hat az emberekre mentális vagy pszichológiai szempontból” – mondja Hammond.

Míg néhány beteg már Lyme-mal diagnosztizálva érkezett Hammondhoz, mások téves diagnózisok után váltak pácienssé. Egyiküknek fibromyalgia diagnózist adtak, míg egy másiknak azt mondták, hogy korai Alzheimer-kórja van, és emiatt kezdett el kezelést kapni.

Egy másik beteg – akiről Hammond egy 2019-es cikkben írt a Lyme és a mentális problémák közötti átfedésről – szorongással és depresszióval küzdött. Egy orvos több tesztet lefuttatott, de nem tudott egyértelmű diagnózist felállítani, és pszichoszomatikusnak bélyegezte a beteget.

Ha az orvosok elutasítják a betegeket, Hammond szerint ez néha súlyosbíthatja a mentális tüneteiket, különösen a depressziót és a paranoiát. A frusztráció, hogy nem találnak elfogadást vagy megfelelő kezelést, tragikus kimenetelhez vezethet.

„Több olyan ügyfelem is volt, akinek nem csak öngyilkos gondolatai voltak, hanem öngyilkosságot is megkísérelt, ami annak közvetlen következménye volt, hogy nem vették komolyan a Lyme-kórjukat” – mondja Hammond.

A hosszan jelentkező Lyme-tünetek más betegségekkel való átfedése arra készteti az orvosokat, hogy rossz vagy nem meggyőző döntéseket hozzanak, mondja Daniel Cameron, egy New York-i orvos, aki magánpraxist vezet, és a Lyme-kór és más kullancs-alapú betegségek diagnózisára és kezelésére szakosodott.

Bár Christine Hammond pszichológus és nem orvos, gyakran bátorítja pácienseit arra, hogy további neurológiai vizsgálatokat kérjenek, különösen akkor, ha a tünetek terápiás segítséggel vagy gyógyszerekkel sem szűnnek meg. Sokan megtették ezt, és kiderült, hogy Lyme-kórjuk van. És miután megfelelően diagnosztizálták és kezelték őket, mentális problémáik gyakran javultak, még ha a fizikai tüneteik nem is csökkentek.

„Azt hiszem, nagyon rosszat teszünk, amikor nem vesszük komolyan a betegeinket, nem hiszünk nekik, és nem figyelünk oda igazán arra, amit mondanak, és nem keresünk más, talán a szokásoson, a megtapasztalton túli megoldásokat” – mondja Hammond.

Ez azonban a COVID-19 világjárványnak köszönhetően megváltozhat. Hammond, valamint Amerika szerte sok orvos egyre több olyan beteget látnak, akiknél előfordul az úgynevezett „hosszú Covid”. A hosszú távú Lyme-kór panaszaival szenvedőkhöz hasonlóan ezek a betegek is különböző tünetegyüttesekről számolnak be, amelyek a fertőzésük eltűnése után hetekig, hónapokig vagy akár egy éven keresztül is hatással vannak az egészségükre.

„Sok olyan tünet és probléma, ami az embereknek a Lyme-kórral kapcsolatban is volt, most a hosszú távú COVID esetében is megjelenik” – mondja Hammond, megjegyezve, hogy a tünetek között a súlyos és visszatérő depresszió a legfontosabb.

Hammond reméli, hogy ez több orvost és tanácsadót fog arra késztetni, hogy a Lyme-betegeknek segítséget és támogatást nyújtsanak, amire valóban szükségük van ahhoz, hogy jobb életet élhessenek.

„Mentálhigiénés szakemberként felelősségünk, hogy amikor egy beteg hozzánk fordul, komolyan vegyük őket, és valóban az a támogatás legyünk, amire szükségük van” – mondja. „A különbség, amit ez jelent, egyszerűen óriási.”

Forrás: Discover Magazine