A Lyme-kór hatásai az immunrendszerre 2.

A Lyme-kór egy bakteriális fertőzés, amelyet elsősorban a Borrelia burgdorferi baktériummal fertőzött kullancsok terjesztenek. A betegség diagnosztizálása gyakran kihívást jelent, mivel korai tünetei – például fáradtság, láz, fejfájás, izom- és ízületi fájdalmak – könnyen összetéveszthetők más gyakori fertőzésekkel. Különösen igaz ez a hidegebb hónapokban, amikor az immunrendszer legyengülhet a szezonális megbetegedések, a vitaminhiány vagy a stressz miatt. A Lyme-kór azonban hosszú távon súlyos egészségügyi következményekkel járhat, ezért elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a fertőzés mechanizmusával és az immunrendszerre gyakorolt hatásaival.

A Borrelia burgdorferi a veleszületett immunitásra gyakorolt hatásairól a cikkünk első részében írtunk, a következőkben a szerzett immunrendszert befolyásoló hatásait tárgyaljuk. 

A Lyme-kór hatása a szerzett immunitásra

A szerzett immunitás egy összetett védelmi vonal, amely adaptív választ alakít ki a kórokozók ellen, és hosszú távú immunológiai memóriát biztosít. A Borrelia burgdorferi azonban számos módon képes módosítani és gyengíteni ezt a rendszert, ami megnehezíti a fertőzés leküzdését.

Az egyik fő mechanizmus a T-sejtek aktivitásának megzavarása. A Borrelia képes módosítani a dendritikus sejtek működését, amelyek fő feladata az antigénprezentáció, vagyis feldolgozzák a kórokozók és egyéb külső anyagok antigénjeit és prezentálják azokat a felszínükön a T-sejtek számára, hogy azt testidegenként ismerjék fel és aktiválódjanak. Ez ahhoz vezethet, hogy a szervezet nem megfelelő immunválaszt ad a fertőzésre, ami hozzájárul a krónikus gyulladásos állapotok kialakulásához. Egyes kutatások kimutatták, hogy a Borrelia-fertőzés csökkentheti a gyulladást serkentő és növelheti a gyulladáscsökkentő T-sejtek arányát, ami befolyásolja az immunrendszer megfelelő működését.

A B-sejtek, vagyis az adaptív immunrendszer nyiroksejtjeinek szerepe szintén érintett. A szervezet ugyan termel ellenanyagokat a Borrelia ellen, de ezek gyakran nem elegendőek a fertőzés teljes felszámolására. A baktérium képes olyan antigéneket kifejezni, amelyek az immunrendszer által termelt ellenanyagokat megkerülik, vagy éppen túlzott immunválaszt váltanak ki, ami autoimmun folyamatokat indíthat el. Emellett a kórokozó a már a fehérjéihez kapcsolódott antigén-antitest komplexeket is képes „levedleni” magáról, így megmenekülni az „idegen testként” való megjelölés alól, sőt, a Borrelia sokkal gyorsabban halad, mint a fehérvérsejtek, ezért a véráramban el tudja kerülni a falósejtek aktivitását.

Továbbá, a Lyme-kór késői szakaszában az immunrendszer egyes elemei kimerülhetnek. A folyamatos gyulladás és immunaktiváció következtében a T-sejtek és más immunsejtek fokozatosan elveszíthetik hatékonyságukat, ami gyengébb immunválaszt és elhúzódó tüneteket eredményezhet.

Mindezen folyamatok megnehezítik a szervezet immunválaszára alapuló diagnózist is (szerológiai tesztek pl. ELISA, Immunoblot, vagy a T-sejtes immunválaszon alapuló tesztek pl. Elispot), ezért ilyen esetben érdemes direkt diagnosztikai tesztet elvégeztetni, ami közvetlenül képes kimutatni a kórokozó jelenlétét. 

A Borrelia burgdorferi tehát komplex módon képes manipulálni mind a veleszületett, mind a szerzett immunitást, ami megnehezíti a fertőzés felismerését és leküzdését és hozzájárul a betegség súlyos formáinak kialakulásához.

Források:

https://weborvos.hu/lyme-borreliosis/a-borrelia-burgdorferi-immun-elkerulesi-strategiai-265277

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/28972415/

https://www.globallymealliance.org/blog/how-does-lyme-disease-affect-the-immune-system

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/33043033/

https://www.cdc.gov/vector-borne-diseases/risk-factors/immunocompromised-people.html

https://holtorfmed.com/how-does-lyme-disease-evade-the-immune-system/

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/36166299/