Egy a Columbia által vezetett tanulmány azt tanácsolja az orvosoknak és a betegeknek, hogy figyeljenek a pszichiátriai tünetekre, különösen a diagnózist követő első évben.
Egy új tanulmányban amerikai és dán kutatók arról számoltak be, hogy azoknál a betegeknél, akik kórházi diagnózist kaptak Lyme-kórról - fekvőbetegként, ambulánsan vagy a sürgősségi osztályon - 28 százalékkal magasabb volt a mentális zavarok aránya, és kétszer nagyobb valószínűséggel kíséreltek meg öngyilkosságot a fertőzés után, mint azoknál az egyéneknél, akiknél nem állt fenn a diagnózis.
A Columbia Egyetem és a Koppenhágai Mentálhigiénés Kutatóközpont együttműködésével készült tanulmány vélhetően az első nagy populáción alapuló tanulmány, amely a Lyme-kór és a pszichiátriai állapotok közötti kapcsolatot vizsgálja.
A kutatás az American Journal of Psychiatry július 28-i online kiadásában jelent meg.
„Itt az ideje, hogy túllépjünk azon, hogy a Lyme-kórra egyszerű betegségként gondoljunk, amely csak bőrtünetet okoz” - mondta Dr. Brian Fallon, MPH, a New York Állami Pszichiátriai Intézet és a Columbia Egyetem pszichiátere, a tanulmány vezető szerzője. „A súlyos szív, reumatológiai és neurológiai problémák kockázata mellett a Lyme-kór súlyos mentális problémákat is okozhat”.
Dr. Fallon, a Lyme-kór neuropszichiátriai hatásainak egyik legjelentősebb kutatója, a Columbia Egyetem Lyme és kullancs által terjesztett betegségek kutatóközpontjának igazgatója. A tanulmányt készítő kutatócsoport tagjai: Dr. Michael Benros, PhD, a vizsgálat vezetője; Trine Madsen, PhD, az első szerző társszerzője; és Annette Erlangsen, PhD, mindannyian a Mentális Egészség Kutatóközpont pszichiátriai epidemiológusai.
Magasabb az öngyilkossági halálozási arány
Tanulmányuk elvégzéséhez a kutatók 22 év alatt közel 7 millió Dániában élő ember orvosi nyilvántartásban szereplő diagnózisát elemezték, és összehasonlították a Lyme-kór kórházi diagnózisát követően a kórházi diagnózist kapott személyek mentális egészségügyi adatait a dán lakosság többi részével, akiknél a Lyme-diagnózist soha nem rögzítették az országos orvosi nyilvántartásban.
Az elemzésből kizárták azokat a betegeket, akiknél a Lyme-kór diagnózisát megelőzően mentális zavar vagy öngyilkossági hajlam állt fenn.
Az elemzésből kiderült, hogy a Lyme-kóros betegeknél amellett, hogy nagyobb a mentális zavarok és az öngyilkossági kísérletek kockázata, 42 százalékkal magasabb volt az affektív zavarok, például a depresszió és a bipoláris zavar aránya, és 75 százalékkal magasabb volt az öngyilkossági halálozás aránya, mint a diagnózis nélküli betegeknél.
Ezenkívül az egynél több Lyme-kór epizóddal rendelkezők a mentális zavarok, az affektív zavarok és az öngyilkossági kísérletek magasabb arányával álltak kapcsolatban.
Az orvosoknak és a betegeknek tisztában kell lenniük a kockázattal
A tanulmány megállapításai azonban a kutatók szerint egy olyan tendenciát tükröznek a Lyme-kór eseteiben, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. A dán orvosi nyilvántartás csak a kórházi környezetben - és nem a közösségekben dolgozó klinikusok által - felállított pszichiátriai diagnózisokat tartalmazza, és valószínű, hogy a fertőzést követően újonnan jelentkező mentális egészségügyi problémákkal küzdő egyének száma sokkal magasabb.
„Ez az országos vizsgálat megerősíti a Lyme-kór és a pszichiátriai zavarok közötti összefüggést” - mondta Dr. Michael Benros. „A kezelőorvosoknak és a betegeknek tisztában kell lenniük a mentális egészségügyi problémák fokozott kockázatával, különösen a súlyos Lyme-kór-fertőzést követő első évben, és ha mentális egészségügyi problémák merülnek fel, a betegeknek kezelést és útmutatást kell kérniük.”
Forrás: https://www.columbiapsychiatry.org/news/lyme-disease-heightens-risk-mental-disorders-suicidality