A sajnálatos kapcsolódás a Lyme-kór és a mentális betegségek között

Carol több mint öt éve jár mentális egészségügyi szakemberhez. Életének legnehezebb időszakán ment ez alatt keresztül, amikor a házassága megromlott, majd elvált, költözött, jelentős karrierváltásokat, nem diagnosztizált egészségügyi problémákat és a tinédzser gyermekei közös felügyeletét kellett megoldania.

A beszélgetések során mindig ott volt a „Nem érzem jól magam” érzése. Az érzései érthetőek voltak az életkörülményeit tekintve. De, amikor az élete rendeződött, a fájdalommal, stresszel, agyköddel, szorongással és depresszióval kapcsolatos panaszai felerősödtek. Egyik orvos a másik után végezte a vizsgálatokat, de nem tudtak egyértelmű diagnózist felállítani, így pszichoszomatikusnak bélyegezték.

Ennek azonban nem volt értelme, tekintve, hogy következetesen járt terápiára, megtette, amit kértek tőle, és jelentős javulást ért el az élete számos területén. Úgy tűnt, hogy valami más baj van. Végül talált egy orvost, aki megvizsgálta Lyme-kórra, és megfelelően diagnosztizálták.

Mi a Lyme-kór?

A Lyme-kór egy fertőző betegség, amelyet baktériumok okoznak és kullancsok terjesztenek, és amely az immunrendszer működésének elnyomását eredményezi. A betegség krónikus, az idegrendszert érintő, idegrendszeri és pszichiátriai tüneteket okozó multiszisztémás betegséggé alakulhat. Ezek a tünetek a paranoia, demencia, skizofrénia, bipoláris zavar, pánikroham, depresszió, étkezési zavarok és kényszeres viselkedés formájában is jelentkezhetnek.

Ez mindent megmagyarázott. Olyan volt, mintha egy kirakós játék véletlenszerű darabkáit rakta volna össze Carol. A baj az, hogy a diagnózis nem oldja meg a problémát, csak azonosítja azt. A tanácsadóknak és terapeutáknak különbséget kell tenniük az atipikus pszichiátriai zavarok és a Lyme-kórral összefüggő zavarok között, hogy megfelelően tudják kezelni a klienseiket.

Íme néhány további téves elképzelés a Lyme-kórral és a mentális betegségekkel kapcsolatban.

Gyakran hívják pszichoszomatikusnak. Ha egy beteget helytelenül diagnosztizálnak vagy egyáltalán nem diagnosztizálnak, egyes orvosok pszichoszomatikusnak tekintik az állapotát. Ez a pszichoszomatikus rendellenességek téves jellemzése. A Lyme-fájdalom valódi, nem pedig képzelt. A betegek gyakran elveszítik egészségüket, megélhetésüket, kapcsolatukat, otthonukat és méltóságukat a diagnózis felállítása során. Ez nem egy helytelen megküzdési mechanizmus vagy az érzelmi stressz kognitív megnyilvánulása miatt van. Soha ne mondjuk egy Lyme-betegnek, hogy amit érez, az nem valós.

A neuropszichiátriai tünetek kiemelkedőek. A Lyme-betegeknek általában gondjaik vannak a hangulatszabályozással, a kognícióval, az energiával, az érzékszervi feldolgozással és/vagy az alvással. Ez megnyilvánulhat paranoiában, hallucinációkban, mániában és/vagy kényszeres viselkedésben. A memóriazavar és a koncentrációs problémák más pszichológiai zavarokat is tükröznek. Ezáltal a beteg úgy tűnhet, mintha a demencia korai szakaszában lenne, figyelemhiányos vagy traumatikus agysérülésben szenvedne. Az érzékszervi feldolgozási problémák, például a fényekre és hangokra való érzékenység szintén jellemző. Ez a napfény kerülését, otthon maradást, a forgalmas területek, például üzletek, parkok vagy éttermek kerülését eredményezi.

Gyakran félrediagnosztizálják. A Lyme-kór más neurológiai állapotokhoz hasonlít, és néha tévesen krónikus fáradtságként vagy fibromyalgiaként diagnosztizálják. A betegek extrém fáradtságot tapasztalnak annak ellenére, hogy éjszakánként 10-12 órát alszanak és/vagy sokat pihennek. Egy aktív nap után, 2-3 nap pihenésre lehet szükségük, hogy teljesen regenerálódjanak. A téves diagnózis frusztráló a betegek számára, mert lelassítja a megfelelő kezelést.

A Lyme-kór hasonlíthat az Alzheimer-kórra. Sajnos a Lyme-kór az Alzheimer korai fázisaira hasonlít: dühkitörések, rövid távú memóriavesztés, személyiségváltozás, lassabb gondolkodási sebesség, szavak vagy nevek megjegyzési nehézségei, és a finommotoros kontroll, például az ing begombolása, romlik. Ez a téves diagnózis pusztító következményekkel jár, mivel az Alzheimer-betegek gyakran kerülnek támogatott lakhatásba vagy zárt idősotthonokba.

A szorongás és a pánikrohamok mellékhatások. Miután az orvosok azt mondták nekik, hogy amit éreznek, az csak a képzelet szüleménye, a Lyme- betegekben természetszerűleg szorongó gondolatok alakulnak ki. Ráadásul a Lyme-kór orvosi kezeléseinek egy része mellékhatásként fokozhatja a szorongást. Ha ezt nem kezelik, ez pánikrohamokban nyilvánul meg. A továbbiakban magára hagyva paranoid gondolatokká, cselekedetekké és fóbiákká alakul. Sokan félnek a rohamoktól, és ezért elszigetelődnek a társasági összejövetelektől.

Az agyköd olyan, mint a bántalmazási köd. Mivel a Lyme-kór hatással lehet az agyra, a betegek gyakran úgy tűnnek, mintha nem gondolkodnának tisztán. Ez utánozza a bántalmazási ködöt, amely akkor keletkezik, amikor egy személyt bántalmaznak. A gondolatok általában reménytelenek, torzak és rendezetlenek. A betegek képtelenek koncentrálni, felfogni, amit olvasnak, memóriaproblémáik vannak, és rossz a mentális tisztánlátásuk. A mindennapos feladatok nehezebbé válhatnak, beleértve a terápiában való részvételt is.

Gyakori a depresszió. Minden krónikus betegség potenciálisan súlyos depressziót okozhat a betegség visszatérő jellege miatt. A depresszió a közepestől a súlyos szintig terjedhet, és a betegek körülbelül 60%-ánál fordul elő. Gyakoriak a rosszkedv és az ingerlékenység érzései. A gyulladás, a fájdalom, a személyközi stresszorok, a pénzügyi veszteség és a reménytelenség érzése hozzájárulnak a depresszió súlyosságához. A tipikus depresszió elleni szerek nem hatnak a Lyme-betegeknél. A terápia nagyon hasznos, csakúgy, mint a más Lyme-betegekkel való támogató csoportok.

A pszichológiai következmények kezeletlenek. A legtöbb terapeuta nincs tisztában egy olyan hosszú távú krónikus betegség, mint a Lyme-kór káros hatásaival, és ennek következtében nem diagnosztizálja megfelelően. Ennek eredményeképpen egyes Lyme-betegek szükségtelenül kerülnek kórházi ellátásba, pszichiátriai intézetekbe. Ez tovább növeli a meglévő társadalmi elszigeteltséget és hozzájárul a veszteség érzéséhez.

Az öngyilkossági hajlam és az öngyilkosság növekedése. A Lyme-kórral élni nehéz és legyengítő. A barátok és a család ritkán értik meg a betegség mértékét, ami az elszigeteltség érzését eredményezi. Csalódottság, félelem, tehetetlenség, frusztráció, veszteség, gyász és magányosság a következmény. A betegség előrehaladtával és a mozgásképesség vagy a kognitív funkciók csökkenésével az öngyilkossági gondolatok fokozódnak. Néhányan, mivel nem látnak kiutat, sajnos öngyilkosok lesznek.

A Lyme-betegek gyakran úgy érzik, hogy az orvosi közösség, a barátok és a családtagok magukra hagyják őket. Elengedhetetlen, hogy a terapeuták érzékenyek legyenek erre, és ne járuljanak hozzá ezekhez az érzésekhez, akár véletlenül, más mentális betegségek téves diagnosztizálásával, akár szándékosan azzal, hogy nem mutatnak empátiát egy krónikus betegségben szenvedő ember iránt.

Forrás: https://psychcentral.com/pro/exhausted-woman/2019/07/the-unfortunate-connection-between-lyme-disease-and-mental-illness#1