Lombkorona nélküli erdő és a kullancsok előretörése

Amikor az erdők elveszítik lombkoronájukat, az ebből eredő hatások meglepő módon hatnak az ökoszisztémára. A New York állambeli Hudson-völgyben pontosan ez történt, amikor az invazív gyapjaslepke hernyói nyáron lecsupaszították a tölgyfákat. Miközben azonban a lombvesztés súlyosan érintette a fákat, a Cary Institute of Ecosystem Studies kutatói számára kérdéseket vetett fel: mit jelent ez a kullancsokra és az általuk terjesztett betegségekre, például a Lyme-kórra nézve?

A National Science Foundationtől kapott támogatással felfegyverkezve a Cary-csoport nem vesztegette az időt, és elmélyítette a kullancsok által terjesztett betegségekkel kapcsolatos hosszú távú kutatásait.

Megnövekedett kockázat az emberekre nézve

Hogyan növeli tehát egy lombkorona nélküli erdő a kullancsok Lyme-kór terjesztésének kockázatát? 

Nos, mivel a tölgyfák majdnem 100%-a csupasz, a napfény olyan területekre is beáramlik, amelyek általában árnyékban vannak. A kutatók szerint ez a hirtelen megnövekedett fénymennyiség, valamint a megváltozott hőmérséklet és páratartalom a talaj szintjén drámai hatással lehet a feketelábú kullancsokra, amelyek nemcsak a Lyme-kórt, hanem a babesiosist és az anaplasmosist is terjesztik.

„Korábbi kutatásokból tudjuk, hogy a kullancsok a forró, száraz körülmények között nehezen boldogulnak” - magyarázta Richard Ostfeld, a Cary ökológusa. „Ha a lombhullás megváltoztatja ezeket a körülményeket, az megváltoztathatja a kullancsok túlélési esélyeit, és ezzel együtt a kullancsok által terjesztett betegségek kockázatát az emberekre nézve.”

A fentiek tanulmányozásához a csapat 144 hálós ketrecet állított fel különböző lombvesztési zónákban. Ezek kis fehér organza zsákok formájában készültek, amelyeket általában esküvői ajándékoknak tartanak fenn, hogy a talaj, a levélszemét és a kullancsok, valamint a hőmérséklet és a páratartalom nyomon követésére szolgáló adatgyűjtők legyenek bennük.

Az erősen lombfosztott területeken, a mérsékelten lombfosztott részeken és az árnyékos helyeken lévő kullancsok segítettek a kutatóknak megérteni, hogy ezek a környezeti változások hogyan befolyásolják a kullancsok túlélését.

Bizonytalan kimenetel

A kutatók szerint a lombhullás ökológiai következményei mindkét irányba mutathatnak. A megnövekedett napfény hatására az aljnövényzet virágzásnak indult, ami olyan zöld növényzetet eredményezett, amely megvédheti a kullancsokat a hőtől - vagy több gazdatestet biztosíthat számukra, amelyekkel táplálkozhatnak.

További csavart jelent, hogy a Caryben ritkán látott réti pocok kihasználta az új talajszintű növényzet előnyeit. Ha a kullancsok az egerek helyett ezekkel a pockokkal táplálkoznak, az csökkentheti a betegségek terjedését, mivel a pockok kisebb valószínűséggel hordozzák a kullancsok által terjesztett kórokozókat.

„Ez egy összetett dinamika” - mondta Ostfeld. „A levelek elvesztése vagy stresszt okoz a kullancsoknak, vagy ideális körülményeket teremt számukra. A természet hajlamos meglepni minket.”

Ez az egyéves projekt része a Cary nagyobb erőfeszítéseinek, amelyek célja annak megértése, hogy a változó környezet hogyan befolyásolja a kullancspopulációkat. A csapat 35 év alatt összefüggéseket tárt fel a makktermés, a rágcsálópopulációk és a Lyme-kór kockázata között. Most azt szeretnék tisztázni, hogy a jövőbeni zavarok - mint például az éghajlatváltozás és az invazív kártevők - hogyan fogják alakítani ezeket a dinamikákat.

A tanulmány folytatásával a Cary kutatói alig várják, hogy eredményeiket előrejelző modellekbe illeszthessék, amelyek valós idejű előrejelzéseket kínálnak a kullancsok aktivitására és a betegség kockázatára vonatkozóan.

Akár virágoznak a kullancsok, akár nem, remélhetőleg a munka segít majd kritikus betekintést nyújtani a Lyme-kór kockázatainak jövőbeli kezeléséhez. 

Forrás: https://www.yourweather.co.uk/news/science/lyme-disease-risks-under-review-after-invasive-moth-infestation.html