Lyme-terápia: aktívabban és hosszabban 1.

Dr. med. Jan-Olaf Reinhardt az egyik vezető német Lyme-szakértő, Baden-Württemberg német szövetségi államban, Pforzheim városában él. A Weborvosnak lehetősége nyílt interjút készíteni vele a német Lyme borreliosis helyzetről, valamint a diagnózisról és a kezelésről alkotott véleményéről.

Dr. Reinhardt, hogyan írná le a német Lyme borreliosis-helyzetet, illetve a Lyme-kór prevalenciáját (előfordulási gyakoriságát)?

A lyme borreliosis a leggyakrabban jelentett kullancs által terjesztett betegség Németországban. Évente 100-300 ezer eset fordul elő, a Borrelia burgdorferi Németország egész területén előfordul. Sajnos kollégáink csak az esetek 50-70%-át ismerik fel, mert sok betegnél nem alakul ki erythema migrans. Ezért több európai országhoz hasonlóan, a Lyme borreliosis prevalenciáját Németországban is alábecsülik. Továbbá, jelenlegi főbb diagnosztikai eszközeink, az ELISA és a Western blot-teszt érzékenysége alacsony, csupán 50%-os (ELISA) vagy 60%-os (Western blot) pontosságot érnek el. Közismert az a tény is, és ezalól Németország sem kivétel, hogy a krónikus esetek nagy számát nem ismerik fel a Lyme borreliosis következményeként.

Hogyan jelent meg a Lyme borreliosis az Ön szakmai életében?

Szakorvosi képzésem során egy Lyme-szakértő asszisztense voltam, így lehetőségem nyílt megismerni a szakterületet. Érdekes, hogy a betegek közül nem mindegyik szenved krónikus betegségben. Éppen ezért fontos a betegség korai felismerése és kezelése. De a Johns Hopkins Egyetem 2015-ös, több mint 50 ezer betegen végzett tanulmánya szerint 63%-uknak még a korai standard terápia után is vannak panaszaik. Egy másik tanulmány pedig azt is bebizonyította, hogy a baktériumok a standard terápia ellenére is megmaradnak.

Csak német betegek látogatják az intézményét?

Egyáltalán nem! Pforzheimi klinikánkon Németország egész területéről kezelünk betegeket, de mivel a francia és a svájci határ közelében vagyunk, így sok beteg jön ezekből az országokból, ahogy Olaszországból, Norvégiából, Svédországból, Dániából és távolabbi országokból, például Szingapúrból is.

Kérem, meséljen néhány érdekes esetről, amikor a tünetek alapján Lyme borreliosist gyanítottak, vagy egyáltalán nem gyanítottak…

Számos igazán érdekes eset volt a praxisomban. Volt például egy fiatal nő. Amikor meglátogatott bennünket, szinte beszélni sem tudott, kerekesszékben ült, és az orvosok két éve keresték a megfelelő diagnózist. Senki sem talált semmit, pszichés betegnek tartották, sőt az ELISA tesztje is negatív lett. Elvégeztünk rajta egy újabb tesztet a Lyme borreliosisra, amely kimutatta, hogy ez az alapvető probléma. Elkezdtük a kezelést – a szokásos terápiás időtartam után sokat javult, de nem volt egészséges. Végül, három hónapos terápia után, folyékonyan beszélt, és elhagyhatta a kerekesszéket. Járásminősége ugyan továbbra sem volt 100%-os, de legalább visszanyerte az önbizalmát, és folytathatta a korábbi életét.

(Folytatjuk)