26 éves nö vagyok,éveken keresztül kezeltek (vagy félrekezeltek?) depresszióval és jelenleg rosszabbul vagyok mint valaha. 11 évesen megeröszakoltak és a szüleim feleslegesnek tartották hogy szakorvoshoz vigyenek. A kamaszkoromat átvészeltem...5 éve pedig kislányom született. Azóta egyre erösebb pánikrohamok törnek rám, féltem a lányomat..és mellette önbizalom hiány alakult ki,ami sokszor olyn mértékü hogy képtelen vagyok emberek közé menni.Képtelen vagyok ezekröl a dolgokról beszélni,ha pszihiáterhez kerültem pár alkalommal vidáman elcsevegtem, de ha gyerekoromról kérdezett pánikszerüen menekültem. Jelenleg egy elég erös antidepresszánst szedek,és még igy sem vagyok jól.Mi ilyenkor a teendö?Sokszor úgy érzem hogy bármennyire küzdök,nem fogom megérni amíg a gyerekem felnö.