a férjemmel szeretnék maradni

... ezért még nehezebb feldolgozni. Mindenben próbálok mellette állni. Egy munkahelyen dolgozunk, nagyon sok munkahelyi problémánk van, amit sajnos sokszor haza is viszünk. A házasságkötés előtt már elterveztük, hogy szeretnénk kisbabát. Fél év múlva sikerült is, de sajnos 6 hetesen elveszítettük. Ezután már nem tudtam olyan lazán hozzáállni a baba témához, de szerintem a párom sem. Nagyon sok projekten dolgozunk a munkahelyünkön, a baba is elkezdett "projektté válni", túl sokat beszéltünk róla és túlságosan megterveztük, öszzeomlottam minden alkalommal, amikor nem sikerült. Aztán újra lett egy pozitív tesztem. Nagyon boldogok lettünk, biztosak voltunk benne, hogy minden rendben lesz. De sajnos megint elveszítettük, kb. ugyanolyan idősen. A következő hónapban (március), amikor a férjem azt mondta, mostantól védekezzünk, mert több baba elvesztését már nem bírjuk ki, újra sikerült. Már nem mertünk örülni. A 7. héten kiderült, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, azóta feküdnöm kell. Emiatt sajnos minden rá hárul, házimunkák, hivatalos ügyek, stb. Nagyon nehezen viseli, mert persze az összes ismerősünk azt hajtogatja, hogy nagyon vigyázzon rám, mert nekem milyen nehéz. Szerinte őt senki nem látja a dologban, holott neki kell futkároznia miattam. Ezért ezt persze a szememre is veti, azzal együtt, hogy mennyire kevés a jövedelmem a táppénz miatt, és hogy neki kell majd megteremtenie mindent a babának. . Sokszor mondja, hogy haszontalan vagyok. A házasélet is tilos, ezt is többször elmondja, hogy ő nem bírja ki. Pedig amit ilyenkor egy nő megtehet, azt megteszem, ha érti.
Szörnyű dolgokat vág a fejemhez, és közben azt mondja, hogy én vagyok a rosszindulatú és bántom őt mindig. Valószínűleg tényleg ingerlékeny vagyok sokszor, de egy részére nem is emlékszem, ami biztosan terhességi dolog. De szerinte csak ráfogom, és most jön ki az igazi énem. Sajnos meghallotta, hogy édesanyámnak panaszkodtam ,mert nem bírtam már, beszélnem kellett valakivel. Azóta azt mondja, nem bízik bennem, mert elárultam.
Úgy érzem, segítségre van szüksége, ezért egy ideje kérlelem, hogy keressen fel egy pszichiátert. A családja és a főnökünk is, tőlem függetlenül már szinte könyrögnek neki. Szerinte ha szeretném, nem küldeném orvoshoz. Ma azt mondta, ő elmegy, de ha én innentől bármivel megbántom vagy bármit rosszul csinálok, azonnal elválik. Úgyis ő keresi a pénzt, abból majd elköltözik.
Mit tegyek? Nagyon szeretem, vele szeretnék maradni, De folyamatosan ellök, azt mondja, nem állok mellette, és már nem fog soha megbízni bennem. Egy telefon miatt, amit azóta is bánok... Kértem, hogy hozzuk rendbe a dolgokat, de nem hajlandó rá.
Elnézést a hosszú levélért és előre is köszönöm a segítséget.