ertelem

ertelem
Kedves PSZICHIÁTER!
értelmetlen az életem nincs senki aki szeressen. mindig kiközösitenek. nem tudom mi a baj velem. jo kicsit feledékeny meg ilyen össze vissza vagyok néha de nekem miert nincs senkim. legjobb barátnőre vágyom.de alányok kiközösitenek. ez volt mar altalánosban is, nem tudom ott miert de nem játszottak velem,az oviban még volt egy barátnőm de ő másik suliba ment elszakadtunk egymastol, 1 ben nem tudtam cipőt kötni igy soha nem vehettem reszt a tornaorakon, kuksolnom kellett az öltözőben. aztan mikor nagyobb lettem akkor sem akartak velem baratkozni, leráztak. gimiban meg rémálom volt mivel nem volt rendes ruham mármint divatos kicikiztek, de egyébként helyes csaj voltam normal testalkatu meg ápolt is, de egy rémálom volt
hogy nem akartak mellém ülni, stb. szenvedtem. most meg márfelnőtt vagyok. és most is bántanak. nem tudom miert.pl. kizartam magunkat a munkahelyemről ezert ezota cikiznek, nem ülnek mellém ebédkor.pedig most már divatos cuccokban járok. és normálisan nezek ki. néha igaz szeretek félrevonulni, de igazábol vagynek tarsasagra. most itt a sziget. nincs kivel mennem pedig ennék.párkapcsolatom:volt néhány de az igazit még nem találtam meg.erre is gondolok hogy talán nem is fogom. volt egy párom akinek volt gyereke es en mindig a 2. voltam es ezt nem birtam elviselni. szenvedtem de vége.volt egy másik aki meg nem akart elvenni. es gyereket sem akart. nem tudom miert nem találok normális társat se, pedig csak egy egyswzerű hagyományos életre vágyom. házasság, gyerek.de mostanábsan ez az élettárs dolog divik, ami nekem nem szimpi. 30 éves vagyok már. se barátnőm se igazi párom. és nem tudom mi lehet a baj velem?