• nátha
    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

    • Tízből csak három magyar fújja ki helyesen az orrát

      Tízből csak három magyar fújja ki helyesen az orrát

  • melanóma
    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

    • Orvosi bravúr került a Guinness Rekordok Könyvébe

      Orvosi bravúr került a Guinness Rekordok Könyvébe

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet: új szakmai kollégiumi tagozata van a területnek

      Egynapos sebészet: új szakmai kollégiumi tagozata van a területnek

    • Megnyílt az egynapos sebészeti ellátás Csepelen

      Megnyílt az egynapos sebészeti ellátás Csepelen

    • Covid-kátyúból kilábaló egynapos sebészeti ellátások

      Covid-kátyúból kilábaló egynapos sebészeti ellátások

EzVagyAz?

Orvos válaszol

Szép estét kívánok!
Olyan kérdésem van, amit már egy ideje gondolkodok, hogy megkérdezzem valaki mástól, aki nem ismer személyesen. Édesapám a poszttraumás stressz nevű betegségben szenved, és a családfájában többen is eléggé hangulatingadozóak voltak. Részletesebben nem tudok senkiről semmit ...

... csak hogy többen voltak pszichiátriai betegek. Volt egy incidens, ami miatt teljes mértékben rám jött a "világ minden rossza". Évekig kiközösítettek az általános iskolába, majd a középiskolában szintén ugyanezen pár évben, teljesen mások. Az újbóli kiközösítés után rám jött egy olyan dolog, ami a mai napig megkeseríti az életemet és a párkapcsolatomat. Sokszor leszek dühös kis semmiségeken is. Nagyjából 2 perc és 1,5 óra között ingadozik ez a dühroham. Van, amikor így kevés ideig, van, hogy tovább tart. Teljesen elborul az agyam. Érzem, hogy megy fel bennem a pumpa, forróságot érzek, ami a lábujjaktól indul a fejemig és így érzem a dühöm emelkedését. Elvesztem minden józan gondolatomat, hiába próbálkozok azzal, hogy leállítsam magam, NEM tudom. Egyszerűen nem megy. Ordítok, veszekszek, legrosszabb esetben dobálok, volt már, hogy vagy rácsaptam vagy megmarkoltam erősen a párom karját. Máshova nem ütök. Nem merek. Tudom, hogy elhagyna. A párom rettenetesen türelmes, nagyon ritka, ha ő mérges lenne, akkor is inkább elsétál, vesz egy mély levegőt és visszajön, próbál lenyugtatni, általában feleslegesen. Miután megnyugszom, NEM emlékszem semmire. Semmire. Egy nagy semmi. Majd másnap vagy később nagy nehezen rájövök, mit tettem és csak sírok és sírok, hogy mit csináltam, hogy bántottam azt, azokat, akiket szeretek. Főleg ha este történnek ezek, rémálmom van, például, hogy a párom elhagy és kinevet, hogy ezt érdemlem. Majd reggel erre sem emlékszem. És egy nagy űrt érzek. Majd rájövök, hogy mit tettem előző nap. Szörnyű. Egyszerűen nem bírom elviselni, ahogyan bánok az emberekkel. Újra az akarok lenni, aki régen, boldog, mosolygós, mint mindig. Nem tudom, mit tehetnék! Kérem, segítsen, megőrjít, hogy évek óta ez megy és SENKI sem hisz nekem! Mindenki azt gondolja, hogy immáron 22 évesen ezeket mind eltanultam... Szerintem ez nincs így, de adja Isten, hogy igaz legyen és le tudjak róla szokni!
Kérem, segítsen!
Köszönettel és üdvözlettel


VÁLASZ


Kedves Juli!

Köszönöm szépen őszinte, érett, érzékenyv levelét!
Szégyen, de hosszú évek óta Ön használja először a "ptsd" kifejezést, pedig szerintem ezzel a szóval lehetne legkönnyebben megérteni, hogy mi és miért történt hazánkban évszázadok alatt. Pedig hivatalos pszichiátriai diagnózis is, de senki sem használja, ami több mint gyanús. Marad a "tabu" téma és szerintem ez egy Önnek való téma.
De vigyázzon, mert ettől nem csökkennek a tünetei, partnere türelme sem végtelen és vigyázni kell a "bölcs" szóval is! De kiindulópontként nagyon jónak tartom egy valódibb, egyéni és szociális önismereti út számára! Tudom hogy ezzel még nem oldódik meg semmi, inkább jelzem, hogy jó úton jár!

Együttérzéssel: dr Lajtavári László

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink