halucináció?

...Én hét évig neveltem egyedül a gyermekeimet és férfivel sem volt kapcsolatom a hét év alatt. Aztán megismertem a párom; akivel együtt élünk két hónapja és hamarosan összeházasodunk.A mi ismeretségünk is speciális, mert sokáig csak távkapcsolat volt a miénk, mivel ő nem magyar ezért elősször csak interneten és hagyományos postai úton beszéltünk, leveleztünk.Ő 10 évvel idősebb nálam, elvált és van két gyereke.
Szóval nem tinik vagyunk, de amikor elősször találkoztunk mégis tini módjára viselkedtünk, mert "egymásnak estünk" és semmit nem védekeztünk.Amikor lefeküdtünk egymással, akkor 2-3 nap múlva lett vérzésem, de nem az igazi (én 4 napig szoktam menstruálni, de csak az első két nap nagyon.És szégyen ide vagy oda, de azt sem tudtam megmondani, hogy előtte mikor menstruáltam, mert nem figyelgettem; hiszen férfi nem volt az életemben...)
Aztán majdnem két hétig voltunk együtt, de az utolsó napokban már megszakitásos módszerrel védekeztünk.Aztán én, amikor megjött újból a vérzésem; elkezdtem szedni a Tri- regolt. Viszont azt vettem észre, hogy egyre csak hízok és ingerlékeny vagyok és a melleim fájnak, de a vérzésem azóta is rendszeresen megjön és ugyan olyan mennyiségben.Azért nem gyanakodtam egy percig sem terhességre, mert közben a dohányzásról is leszoktam és attól is lehettem ideges és hízhattam. De történt azóta, hogy mivel már összeköltöztünk és más országban élünk; teljesen más környezet és sokkal egészségesebben táplálkozom és szerintem ettől már nem hízhatok annyit, de a hasam egyre csak nől és már a gyerekek hívták fel a figyelmem, hogy "anya te terhes vagy" és már a párom is kérdezte, de tiltakoztam, hogy lehetetlen. De azóta végiggondoltam és mostmár kétségbe vagyok esve és tényleg nem tudom, hogy terhes vagyok-e és ha igen mennyi idős, mert akkor még az is lehet, hogy gyógyszer szedése előtt? De
akkor miért vérzek még mindig? És ha nem vagyok terhes akkor miért nől a hasam (pedig már nem eszek ennyit) és miért csak a hasam nől (egyébként meg 5 kilót híztam;most vagyok 56 kg)és fájnak a melleim és mintha feszesebbek lennének? Talán a gyógyszer végett?
Tesztet nem tudok venne, mert párom kezeli a pénzt (tudom furcsa, de még nem beszélem a nyelvet és ezért a párom fizet mindenhol) és nem merem megmondani neki, mert nagyon csodálatos embert, de most annyi magán jellegű gond összejött neki, hogy nem szeretném ezzel terhelni, ha mégsem vagyok az.
Azért fordúltam Önhöz így ismeretlenűl, mert hátha Ön többet tudna mondani erről, még így vizsgálat nélkül is; mert egyszerüen tanácstalan vagyok, még soha nem voltam ilyen helyzetben.
Vagy már arra is gondoltam, (mert sokmindenen jár az agyam), hogy mivel leszoktam a dohányzásról, ezért híztam a hasamra, csak az a baj, hogy ott az a sok kérdés, hogy miért csak hasra? És amikor lefekszem vízszíntesen, akkor sem "esik be" a hasam. Azt mondta a lányom, hogy ez nem normális, mert a barárnője kövér kicsit, de neki ha lefekszik, akkor összeesik a pocakja és nekem meg nem.
És még egy fontos dolog, hogy mióta elkezdtem gondolkodni ezen a terhességen, azt vette észre, hogy mozog a hasamban....tudom nevetséges, de visszaszámoltam és az első együttlétek, amikor nem védekeztünk, azok kb. 16-17 hete voltak....
Vagy már annyira beképzelem ( és a családom belémbeszéli a gyereket) lehetséges, hogy csak ettől van az, hogy már én is terhesnek érzem magam?És vajon már halucinálom, hogy mozog a hasamban a baba?
Kérem ne nevessen ki és legyen szíves sűrgős választ adni nekem, mert annnyira elkeseredett vagyok!
Szíves segítségét előre is köszönöm!


VÁLASZ

Kedves levélíró!

Elnézést az ennyire késői válaszért, de költözöm és az új lakhelyemen eddig nem volt internetem.
Remélem a terhesség kérdése már megoldódott, levelét olvasva inkább a helyzet okozta bizonytalanság, szorongás érzései jöttek át hozzám, hiszen Ön felnőtt nő, nem hiszem, hogy nem tudja, milyen módokon lehet a terhességet megállapítani.
Nem könnyű szembenézni a tényekkel, a következményekkel, vannak helyzetek, amikor az lenne a legjobb, ha " nem érne a nevem", vagy " álom volt az egész"
Az egész életünk annyira rohanóvá, komplikálttá vált, a kapcsolatteremtésnek eddig ismeretlen formái jöttek létre, hát nehéz kiigazodnunk.
Nem tudok más nyugtatót mondani, minthogy az élet úgyis megoldja a problémáit. Régi mondás, de igaz!

Együttérzéssel: dr. Lajtavári László