... Kitalálok olyan dolgokat ami nem is történt meg.. Egy komplett sztorit.. Nagyon durva.. És legtöbbször szomorúakat azért mert akkor sajnálnak.. Nem tudom, de szeretem ha sajnálnak, vagyis ha a középpontba vagyok.. És olyan durva dolgokat, hogy még én is meglepődök.. :O Szó szerint imádom ha mindenki velem foglalkozik ha sajnálnak.. Miért van ez? És sokszor már észre sem veszem, hogy hazudok.. Ez lehet betegség? Vagy mitől lehet ez? Mit tudok ellene tenni?
VÁLASZ
Kedves levélíró!
Nagyon nehezet kérdez. Nem "lelki" betegségről van szó, hanem arról, amit sajnos én is hosszú ideje tapasztalok. Sajnos nemcsak gazdasági, politikai krízisben vagyunk hosszú idő óta, hanem ugyanilyen súlyos erkölcsi (morális) válságban is.
A hazugság sajnos nemcsak egyéni probléma, hanem egyre jobban átszövi a társadalmat, a kultúránkat.
Én is ebben próbálok dolgozni, nemzetközi szintem - eddig kevés eredménnyel -de nem látok más lehetőséget, mint az emberek " mentális" változását, amit szerintem alulról kell kezdeni.
Nyilván ettől nem fog megnyugodni, addig is javaslom, próbáljon felkeresni egy- az Ön számára is - becsületesnek tartott embert, ez lehet hivatásos segítő, egy jó barát, lelkész. Próbálja fokozatosan elmondani neki a történetét. Ha képes az illető arra, hogy valóban odafigyeljen arra, amit mond, higyje el nekem, lassú változás indul.
De nekem is írhat is még, mert nagyon fontosnak tartom a problémáját.
Őszinte tisztelettel: dr. Lajtavári László