Észrevettem,hogy nem tudok semminek sem igazán örülni. Most jelenleg koleszban tanulok és sok haverom van mégis úgy érzem, hogy teljesen egyedül vagyok. Ha már azt hallom, hogy valaki beszél arra gondolok, hogy megint miről maradok le,engem miért nem hívnak oda és megint itt az érzés! Nagyon utálom ezt az érzést.Néha persze jobb, és felderülök, de aztán megint itt a mélypont. Mit tehetnék ellene!