Kedves levélíró!
Nagyon megértem Önt, én is voltam hasonló helyzetben. Sajnos akkor engem a harag, az indokolatlan bántások, az ezekből származó fájdalmak teljesen eluralkodtak felettem és egy idő után már csak haragot éreztem. A szeretet érzését végül én romboltam szét.
A zöldszemű szörnyeteg valóban pusztít- ha hagyjuk. Egyetlen lehetősége van, megpróbálni megérteni Őt, megpróbálni szerepet cserélni vele és megfejteni, ami a féltékenység mögött van. Ha ezt szerető együttérzéssel képes megtenni, akkor nyert ügye van. Különben a szörnyeteg falja fel az Ön érzéseit.
Tudom, hogy iszonyú nehéz ez, de próbálja meg. Forditsa át a haragot szeretetté, beszéljen vele sokat, próbálja megfejteni a titkot,mint egy jó anya. Ha nem megy és partnere is belátja, hohy féltékenysége irracionális, akkor neki kellene elmenni pszichoterapeutához. Ön ne védekezzen, ne igazolja magát, ezzel csak elvállalja az igaztalan vádakat. Persze érdemes önvizsgálatot is végezni, hátha az személyiségében is van valami, ami provokálhatja a szörnyeteget, pl. lehet akár tudattalanúl csábító a
megjelenése, vagy kisebb flörtök jól eshetnek Önnek (miért is ne?), de ne menjen bele a vádlott szerep csabdájába.
Nagyon nagy erőpróbája lesz ez a kapcsolatuk terhelhetőségének és mindenképpen meg kell oldaniuk, mert a féltékenység nem múlik el magától, csak olyan lesz, mint a bozóttűz, a felszin alatt parázslik és csak egy kis oxigénre vár, hogy ismét pusztítóan lángra lobbanjon.
Olvasson. Vannak ilyen, laikusoknak szánt könyvek sok értelmes dolgot talál bennük.
És nagyon boldog lennék, ha sikerülne.......irja majd meg.
Üdvözlettel: dr.Lajtavári László