"Mi az az örökség, amit ránk hagyott? Az emberhez méltó munka szinte vallásos tisztelete".
Szobor őrzi a Neurológiai Klinika korábbi igazgatójának emlékét a Debreceni Egyetemen. Molnár László mellszobrát hétfőn avatták fel az egykori Ideg- és Elmegyógyászati Klinika épülete előtt. Az ünnepségen a professzor családtagjai mellett volt kollégái, tanítványai, tisztelői is részt vettek. Molnár László idén lenne 100 éves - adta hírül az egyetemi portál.
Molnár László 1969 és 1992 között vezette a Neurológiai Klinikát, melyet az ország vezető stroke-intézményévé fejlesztett. Az iskolateremtő professzor emlékét az őt ábrázoló szobor felavatásával is ápolni szeretné a Debreceni Egyetem és az Általános Orvostudományi Kar.
- Molnár László szobrát, Juha Richárd Munkácsy-díjas művész alkotását egykori klinikájánál helyeztük el, annál az épületnél, ahol a professzor több évtizedes kiemelkedő tevékenységét végezte. Emlékét ilyen formában is kötelességünk megőrizni – hangsúlyozta köszöntőjében Mátyus László, a DE ÁOK dékánja.
Molnár László kivételes személyiségét utóda, Csiba László professzor idézte fel. A professzor kiemelte: Molnár László felismerte, hogy a stroke a 21. század egyik aggasztó betegsége lesz, mely a leggyakrabban vezet rokkantsághoz. Igazgatói tevékenysége alatt jelent meg a neurológia forradalmát jelentő CT és megindultak a stroke-kal kapcsolatos nemzetközi vizsgálatok is, amelyekbe az elsők között kapcsolódott be. Minden új diagnosztikus módszerre és terápiára nyitott volt, támogatta azok bevezetését. Az állatkísérletek álltak a legközelebb hozzá. Modelljét a legnevesebb stroke folyóirat is publikálta.
Csiba László szerint a maximális intenzitással dolgozó, szigorú, de a betegekkel mindig kedves professzor elhivatottságát jelzi, hogy bármikor otthon is lehetett zavarni egy rossz állapotú páciens miatt. Molnár Lászlót végül az a betegség győzte le, amelynek gyógyításán egész életében fáradozott.
- Mi az az örökség, amit ránk hagyott? Az emberhez méltó munka szinte vallásos tisztelete. És mit üzen még? Nem kell mindenkinek reneszánsz embernek lenni, de az értelmiségre az a jellemző, hogy szakmáján kívüli értéket is őriz és művel: olvas, zenél, fest, érdeklődik a világ dolgai és összefüggései iránt. Nem bolondja a pénznek és a divatnak, nem másoktól megcsócsált és szájunkba rágott frázisokat ismételget, hanem a gyökerekhez, a tiszta forráshoz nyúl és azok megismerésével alakítja életét, értékrendjét. Molnár professzor ilyen ember volt – emelte ki Csiba László.
Az ünnepségen Molnár László fia, Molnár Péter, a Pathológiai Intézet professor emeritusa fejezte ki köszönetét azért, hogy a jövőben szobor őrzi édesapja emlékét.
- Megindultan és örömteli büszkeséggel állunk édesapám szobránál. A koszorú, amelyet elhelyezünk a szobornál, szeretetünk jele és azoknak a háláját is kifejezi, akiket gyógyított és meggyógyított – mondta Molnár Péter.
Molnár László professzor szobránál a családtagok mellett Mátyus László, az Általános Orvostudományi Kar dékánja és Oláh László, a Neurológiai Klinika igazgatója helyezett el koszorút.
(Fotó: unideb.hu)