Boldog Karácsonyt magyar kórházak!

Jövőre lesz 60 éve, hogy Abaújszántó későbarokk templomának karzatán, a kézzel fújtatható régi orgona mellett megbújva, kiskamaszként igyekeztem bemagolni Luther Márton Kis kátéját, hogy a gyülekezet színe előtt számot adjak hitbéli megerősödésemről. Akkor, és azóta is azt gondolom, hogy az „ősbűn” (eredeti bűn, vagy áteredő bűn) valami nagyobb, átfogó dolog, mintsem a napi (politikai) csatározások fogalomkészletének az eszköze.

Domokos László ÁSZ-elnök az egészségügyi médiumok szerkesztőinek kedvence lett. Megszólalásai vezércikkek és jegyzetek kiindulópontját jelentik, garantálva a hatalmas olvasottságot és a rengeteg kommentárt. Olyan magas labdákat ad föl, hogy nem győzzük megköszönni. Kásler Miklós miniszter úr biblikus, de a témához adekvát megszólalásai után ő is ilyen metaforához nyúlt, legutóbbi, a Magyar Időkben december 21-én megjelent interjújában.

Arról ne nyissunk vitát, hogy Ádvent utolsó napjaiban, amikor a Megváltó eljövetelét várja a keresztény világ (aki éppen az ősbűn következményeitől fogja megszabadítani Ádám és Éva kései utódait), mennyire ízléses ez a metafora. Hiszen ez lenne a kisebbik baj. Az már nagyobb probléma, hogy Domokos szerint a pártok és a kórházak [gazdasági, adminisztrációs ügyei] „erősen hasonlítanak egymásra”. Ezt azonnal kikérjük a kórházak nevében!

A kórházak, például hasznosság és emberiesség szempontjából valóságos templomok a pártokhoz képest. Persze, ha ezzel azt akarja mondani, hogy a mindenkori parlamenti többség, és „az ő kormánya” felelős a pártok rosszul szabályozott és ellenőrzött működéséért, valamint az egészségügy súlyos pénzügyi és működési zavaraiért, akkor akár egyet is érthetünk. De ki meri ezt rajta kívül ilyen világosan kimondani? És milyen kínokat élhetnek át a Kormány agytrösztjének és kommunikációs stábjának tagjai, hogy az elnök úr bizonyára jószándékú mondatait a helyére igazítsák.

Nekem ez a negyedik cikkem fél éven belül, amit Elnök úr inspirál. Nincs könnyű dolgom, mert állandóan ingadozok az igazságtalan állítások kiváltotta mérges reflexió, és az átgondolatlan „robbantgatás”, a kormány és intézményei „feljelentése” következtében feltörő kacaj között. Nem lehet komolyan olvasni a WC-papír újra előhozott példázatát. Miért ennél ragad le? Kötszer, varróanyag, kéziműszer, fertőtlenítő szerek, gyógyszerek, ápolási eszközök és anyagok, ágynemű, műtői textil stb. – annyi kellemesebb illatú példázat lehetne…

Bár nem is ezt tartja az ősbűnnek, hanem azt hogy többet költenek, mint amennyire jogosultak lennének. Azért itt van egy fontos mondat, amelyik akár előrelépést is jelenthetne: „Egyébként két fő ok jöhet szóba: vagy az, hogy az ellátandó feladatokhoz képest kevés a pénz, vagy az, hogy a kórház vezetői rosszul gazdálkodnak”. A mondat első fele számomra reveláció volt: igen, kimondta, egyetértünk! Ki a felelős az alulfinanszírozottságért? Ki se merem mondani. Rá se merek gondolni. Ki választja ki és ellenőrzi a (szerinte) rosszul gazdálkodó vezetőket? El nem tudom képzelni.

Persze, az interjúban mond még számos érdekes dolgot, és remélem, hogy a jó kormányzásért felelős szakemberek mélyen elgondolkodnak ezeken. Például: az egészségügyben nemcsak zűrzavar de korrupció is van, de az országban rendszerszintű korrupció nincs. Bizonyíték: „a hazai gazdaság szárnyal”. „Olyan időszakot élünk, amikor nem az a kérdés, hogy honnan lesz pénzünk, hanem az, mire költsük el a rendelkezésünkre álló összegeket”.

Van egy javaslatom: az egészségügyre. Természetesen, tegyük rendbe az adminisztrációt és a folyamatokat. Ehhez pénz kell. Mint olvassuk: van. Van erős, felkészült kormányunk. Célszerű intézményei (ÁEEK, NEAK, NKK – lánykori nevén ÁNTSZ), kiváló elemző központ (ÁSZ), szókimondó vezetővel. Mi kell még egy rendszer megjavításához? Vagy az „ősbűntől” való megszabaduláshoz? Nagyon remélem, Domokos László úrnak erre is van ötlete, és ezt hamarosan megosztja velünk.

És akkor valóban áldott Karácsonyt kívánhatunk a kórházainknak, a betegeinknek, az őket ápolóknak, az orvosainknak, és annak a kb. 25 ezer fős seregnek, akik a gazdasági-műszaki területen dolgozva küzdenek a szűkösséggel, a napi működtetési gondokkal és most vád alá lettek helyezve. Remélem, a következő elnöki interjúban már arra is fény fog derülni, hogy a gazdasági-műszaki dolgozók lassan 15 éve minden béremelésből ki lettek hagyva. Valósággal „elfelejtett légiót” alkotnak, pedig nélkülük nincs se szakszerű kórházi működés se szakszerű gazdálkodás. De reménykedjünk, hogy a „megváltáshoz” rájuk is szükség lesz.