Szurka-piszka

A béranya-dajkaterhesség problémája Magyarországon jó 10 éve került napirendre, szinte párhuzamosan azzal, hogy az egész világ küszködik a gyermektelen házaspárok legnagyobb gondjának orvoslásával. Tény, hogy a dajkaterhesség tudományos módszerének kidolgozása és elfogadása óta különböző országokban másképp rendezték a kérdést. A világ egy részén, mint Angliában, a Skandináv államokban, az USA-ban és Izraelben napi gyakorlat, míg például Németországban és Lengyelországban tilos. Nálunk – ebben az agyonszabályozott, túlbürokratizált országban – évekig hiányzott minden jogi háttér, ezért nem vállalta az ezzel járó jogi kockázatokat az óvatos orvosi kar. Pedig a számok előbb-utóbb arra kényszerítik a tudomány bürokratáit is, hogy minden megoldás felé nyissanak, amely gyermekáldáshoz vezethet.

Évtizedekkel ezelőtt a házaspárok 16-18%-ának biológiai okokból nem lehetett gyerekük. Ma a különböző modern gyógyszereknek köszönhetően 6 százalékra csökkent ez az arány. De hát egy-két irreverzibilis egészségügyi malőr a nők nem kis csoportjában kizárja a terhességet. Ide tartoznak, akiknek fejlődési rendellenesség miatt úgynevezett „kétszarvú U-alakú méhük" van, vagy akiknek valamilyen betegség miatt el kellett távolítani méhüket.

Néhány éve felmérés készült Magyarországon, hány nő vállalna dajkaterhességet. A nem túl nagy publicitású körkérdésre 154-en válaszoltak igennel. Summa-summarum, statisztikai adat: 1997 és 2000 között 16 dajkaterhes asszony adott életet 17 gyermeknek. Ez is eredmény, na meg az is, hogy 1997 óta törvényes rendelkezés már nem tiltja a béranyaságot. De mint minden, ez is amolyan „magyar módra" történt szabályozás. Tudniillik előírja, hogy dajkaterhességet – a megfelelő orvosi vizsgálatok és igazolások birtokában bizonyítottan terhességre alkalmatlan nő esetében – csak közeli női hozzátartozó vállalhat. Itt rögtön adódik a kérdés: mit tegyen az olyan terhességre és szülésre alkalmatlan asszony, akinek nincs nő rokona? Az ismert orvos-genetikus egy vele készült interjúban amellett érvelt, hogy az amerikai módszer szerint megkötések nélkül kéne engedélyezni a dajkaterhességet.

Tudom, ez azonnal felvet egy sor veszélyt rejtő kérdést is. Azonnal adódik a kérdés: ki és mennyit fizessen a dajkaterhességet vállaló „béranyának", hisz nem kívánhatja senki, hogy kilenc hónapig ingyen alakítsa át ruhatárát, táplálkozzon előírásszerűen, essen ki munkájából, és viselje szülésig bezárólag az áldott állapot valamennyi terhét?! Történt már olyan is, hogy a dajkaterhes asszony megszülte – előre kialkudott összegért – a babát, majd miután terhessége idején beleszeretett a róla gondoskodó biológiai apába, nem volt hajlandó átadni a babát, sőt leválasztotta a férjet meddő feleségéről. Ismerünk olyan példát is, amikor egy asszony évek óta komoly összegekért sorban szüli gyermekeit, és komoly jogvitái vannak, mert szülés után megpróbálja „felsrófolni" az árat.

Sok minden szól a dajkaterhesség mellett, ellen egyaránt. Nyitott szemmel járó újságíróként tudom, hogy gyakorolták eddig is illegálisan, és nem kevesen végigjárják a bürokrácia útvesztőit, hogy legálisan tehessék. Az is tény, hogy évről évre fogy a lakosság lélekszáma, hisz többen halunk meg, mint ahányan születünk. Tehát, ha a tudomány eljutott oda, hogy viszonylag biztonságos körülmények között, laboratóriumi úton elő tudja állítani azt a mixtúrát, melyből Isten legcsodálatosabb teremtménye, az ember megszülethet, és van vállalkozó, aki a meddő anya helyett ezt a babát kihordja, a társadalomnak kutya kötelessége ehhez a jogi hátteret megteremteni. Beszéltem több szülésszel, nőgyógyásszal. A legtöbbjük nincs ellene a dajkaterhesség intézményének, de tisztán látja a kockázatokat is. Ismerek olyan házaspárt, amely „fű alatt" elvégeztette a beavatkozást, és amikor eljött a szülés ideje, a három érintett kirándult egy szomszéd országba, hogy a dajka-anya ott hozza világra a csecsemőt, és hazajövet már semmi gond sem volt az újabb kis magyar állampolgárral.
Adja Isten, hogy olyan állapotok legyenek nálunk e kérdés körül, hogy a legnagyobb félreértés csak ilyesmi lehessen:

Szülő szöszit visznek mentőautóval. Az orvos megkérdezi:
- Hányadik gyerek?
- Második.
- Az elsőt hüvelyi úton szülte?
- Nem, a Tétényi úton.