Kontrollálatlanul növekszik a magán egészségügy

Drágábbá fogja tenni az egészségügyet hatékonyságjavulás és eredményesség nélkül a magánszektor túlzott és ellenőrizetlen növekedése, vélte Pásztélyi Zsolt, az IME felelős szerkesztője. Rékassy Balázs közgazdász szerint az állami ellátás túlterhelt és masszívan alulfinanszíorzott, ráadásul magára hagyták, míg a magánellátásban virágzik a vadkapitalizmus, s előbb-utóbb várhatóan megjelennek a hatalomhoz közeli vállalkozások ezen a területen.  Fenntarthatatlannak minősítette, hogy nincs egységes minőségbiztosítás, megfelelő szabályozás. Beszélt a magán- és közellátás viszonya kapcsán a lefölözésről, vagyis arról, hogy a magánellátók a fiatalabb, egészségesebbek ügyfelekre vadásznak, mindez egyenetlenséget okoz, ráadásul olyan környezetben, amikor egyre nagyobb gond a társadalom egészségi állapotában tapasztalható kettészakadás. Az egészségtelen verseny helyett egymásra épülő csapatmunkának kellene kialakulnia, fogalmazott az IME-MEMT egészséggazdaságtani konferencián, ahol bemutatta saját kutatását, amelyet orvosok, illetve nagy magánszolgáltatók körében végzett. 

A magánszolgáltatói piac erősödése kiváló terep az orvosok számára ahhoz, hogy plusz jövedelemhez jussanak, amellyel élnek is a doktorok, világított rá az egészségügyi közgazdász felmérése, amely az orvosok attitűdjét és alkalmazkodását húsz kérdés felvetésével vizsgálta 110 orvos bevonásával 2018. május 21. és június 15. között. A megkérdezettek nagy többsége középkorú, egyötödük háziorvos, illetve egytizedük radiológus, belgyógyász, de van közöttük pszichiáter és plasztikai sebész is. 

Az orvosok kilenc százaléka egyáltalán nem dolgozik közfinanszírozott ellátásban, míg 27 százalékuk egyáltalán nem dolgozik magán egészségügyi szolgáltatónál. 

Hogy ki miért dolgozik közfinanszírozott ellátásban, arra a legmagasabb, 25 százalékos arányban a hivatástudatot és a biztonságot jelölték meg, tíz százalékuk azt válaszolta, hogy csak közfinanszírozásban végezhető szakterülete van; hat százalék a megszokást, s szintén hat százalék a szakmai színvonalat említette, s hét százalékuk válaszolta azt, hogy a tb-finanszírozás kihasználása miatt. 

A magánfinanszírozott ellátásra pedig azért esett a választásuk, mert jók a munkakörülmények (17 százalék), illetve 15 százalékuknál az anyagi szempont is közrejátszott. Két százalék szerint unalmasabb itt a munka, s egyfajta szakmai visszalépésként értékelték az itt végzett tevékenységét, míg hét százalékuk szerint vonzó a szektor, mert kényelem és szabadság jellemzi a munkavégzést; nyolc százalékuk a betegigényt emelte ki. 

A magánellátásban szerezhető jövedelmi viszonyokról kiderült, hogy egyharmadnyi munkaidővel jövedelme akár 40-50 százalékát előteremti egy orvos; az átlag 22 százaléknyi munkaidővel 33 százaléknyi jövedelemhez jut. 

A mindkét ellátási formában gyógyító férfiak 52, a nők 40 órát dolgoznak, csak közellátásban a férfiak 47, a nők ugyanannyit, a csak magánellátásban a férfiak 32,5, a nők 31,5 órát dolgoznak. 

Hogy mennyit termel egy orvos az intézménynek? A közszférában egy óra alatt 7200 forintot, míg a magánellátásban 42 ezer forintot. 

A jövedelmi igények: 600 ezer és kétmillió forint között szórnak, a többség az egymillió forint feletti fizetést szeretné elérni. Rékassy Balázs szerint az átlagosan 1,1-1,2 millió forintos jövedelmi igény nem tekinthető a reálistól elrugaszkodottnak. 

Az orvosok szerint fontos lenne, hogy a magánrendelők is kötelesek legyenek megfelelő részletességű ambuláns lapot kiadni, s hogy a közfinanszírozásban a bérek emelése mellett az ellátást is nagy mértékben fejlessze az állam. Volt, aki úgy vélte, hogy a magán egészségügy a kivizsgálásban lehet eredményesebb, míg a szakellátásban a team munka és a progresszivitás a profibb. Mások szerint nem is lenne szükségük arra, hogy a magánellátásban jussanak többlet jövedelemhez, amennyiben a fizetésemelés mellett bővítenék a betegellátást, s ezzel a várakozási időket is jelentősen lehetne csökkenteni. Többen szorgalmazták az átláthatóságot is a duplikációk elkerülése érdekében (ne végezzenek ugyanazon vizsgálatot a két szektorban). Erre egyelőre úgy tűnik, nem ad lehetőséget az EESZT, ugyanis Rékassy információi szerint magánszolgáltatóknak mégsem lesz kötelező ez év novemberében csatlakozniuk az adatbázishoz, kivéve azokat, amelyek implantátum beültetésével foglalkoznak. Az átjárhatóságot támogatják a megkérdezett orvosok, ám mindenképpen a két szektor szigorú kettéválasztását tartják indokoltnak, ugyanis úgy vélik, a közellátást sokan kihasználják saját érdekükben.

További beszámolók a konferenciáról:

A magánforrások biztosítják elfogadható helyünket

Szolgáltatási csomagon felül egészségbiztosítás?