Védőoltás az oltásellenesek ellen

Körülbelül 600-an regisztráltak a gyermekgyógyászok immár hagyományosan Siófokon megrendezett "Kávészünet" elnevezésű konferenciájára. Lehet, hogy a jó időnek, lehet, hogy a Balaton közelségének köszönhető a nagy érdeklődés a Házi Gyermekgyógyászok Egyesületének (HGYE) péntektől vasárnapig tartó XIX. továbbképzése iránt, de nem elhanyagolható tényező lehet az a számtalan tudományos újdonság is, amely a csaknem negyven előadásban elhangzik. S hogy miért Kávészünet a konferencia neve? Mert ahogy az egyik szervező-névadó mondta: "A fontos dolgok mindig a kávészünetben történnek".

Az idei konferencia alaptémája a felnőttkori civilizációs betegségek gyermekkori megelőzési lehetőségeit járja körbe. Például szó esik a bőrgyógyászati és infektológiai kórképek sürgősségi vonatkozásairől, a fiatalok szerhasználati magatartásáról, vagy a szívműtött gyerekek utógondozásáról. Lesznek előadások a fogszabályozás vagy a fluor-profilaxis újdonságairól, de arról is, hogy milyen szerepet játszik a betegségekben a humán microbiom, a táplálék fehérjetartalma, és a védőoltások aktuális kérdéseire is kitérnek.

Ez utóbbi téma már pénteken az MSD szimpózium keretében is terítéken volt. Talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó előadás azokról a kommunikációs technikákról szólt, amelyek hatásosak lehetnek az egyre jobban elharapódzó, és a romániai kanyarójárvány által is igazoltan egyre veszélyesebbé váló oltásellenességgel szemben. Az előadó dr. Pilling János, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének docense elmondta, a probléma súlyosságát jelzi, hogy az Egészségügyi Világszervezetet külön munkacsoportot hozott létre az oltásellenesség okainak, a vele szembeni küzdelem módszereinek feltárására.

Pilling János szerint bármilyen furcsán hangzik az oltásellenesség valójában az oltási rendszerek sikerének negatív mellékhatása. Ugyanis a ma embere nem találkozott azokkal a pusztító járványokkal már, amelyekkel száz éve még az emberiségnek szembe kellett néznie. Így nincs veszélyérzetük, csak az oltás kockázatát látják. Persze az oltásellenesség más okokkal is magyarázható, így például gyakran alakul ki azok körében, akik általában is gyógyszerellenesek, akik rossz tapasztalatai voltak akár az egészségügyi dolgozókkal kapcsolatban, de vallási tényezők is állhatnak a háttérben.

Nagy derültséget okozott Pilling János azon magyarázata is, amely az oltásellenességet az úgynevezett Dunning–Kruger hatással is összefüggésbe hozta. Ez az a jelenség, amikor minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását. Tehát gyakran sokkal határozottabb a véleményük azoknak, akik nem értenek a dologhoz, mint azoknak, akiknek nagy az ismeretanyaga, épp ezért tudják, hol vannak a témával kapcsolatos kérdőjelek.

A magatartáskutató feltette a kérdést, mit tehet egy házi gyermekorvos, ha találkozik egy oltásellenes szülővel. Az első és talán legfontosabb szabály, hogy nem szabad rögtön vitatkozni, mert az még azoknál is ellenállást szül, akik bizonytalanok. A szakértő szerint sokkal célravezetőbb, ha az orvos belebújik a szülő cipőjébe, és megpróbálja megérteni az ő érveit is. Az empátia, a megértés mellett persze el kell érni, hogy a szülő is megértse az orvos álláspontját. Ezért az orvos saját oltással kapcsolatos tapasztalatait, történeteit is elmesélheti. Például: "Én azonban már közel 30 éve dolgozom gyermekorvosként, s ez idő alatt még sohasem találkoztam olyan gyerekkel, aki a védőoltás hatására vált volna autistává."

Hasznos lehet, ha az oltások eredményességéről szóló plakátokkal, ismeretterjesztő videókkal már a váróteremben találkoznak a szülők. Pilling János bemutatott más vizuális eszközöket is, amelyekkel hatásosan lehet érvelni az oltások mellett. Emellett olyan hétköznapokban is fellelhető hasonlatokat is mondott, amelyek szintén az orvos beteg egymás közötti kommunikációját segítik. Például ha egy szülő egy "nagyon ritka"-ként megjelölt mellékhatástól tart, lehet azt mondani neki, hogy "épp annyi ennek az esélye, mint hogy valaki meghal közlekedési balesetben".

Egy kis feszültségkeltéssel nem árt persze emlékeztetni a szülőket is azokra a veszélyekre is, amelyek az oltás elmaradása miatt következhetnek be. A magatartáskutató erre példának az ismert gyermekorvost, dr. Novák Hunort idézte: „Mondja, doktor úr, oltassam be a gyermekeimet? Csak azokat, akiket fel akar nevelni".

A fenti módszerek a szakember szerint csak azoknál az oltásellenes szülőknél működnek jól, akik bizonytalanabbak a véleményükben. A meggyőződéses aktív ellenállóknál nehezebb a helyzet. Pilling János szerint azért itt is vannak olyan "feketeöves módszerek", amelyek eredményre vezethetnek. Ilyen például a vakcsoport technika, amikor egy olyan közösségbe sorolja az orvos a szülőt, amibe szívesen tartozna, és megelőlegezi, hogy ez a csoport nem utasítja el azonnal az oltást. Például mondhatja azt az orvos:

"Ön egy gondos szülő, aki természetesen olyan döntést szeretne hozni, ami a legjobb a gyermekének. Meggyőződésem, hogy a gyermeke érdekeit a védőoltás beadása szolgálja. Ezért azt javaslom, hogy mielőtt döntést hoz…"

"Ön egy magas iskolai végzettségű ember. Bizonyára fontosnak tartja tehát, hogy alaposan tájékozódjon, mielőtt egy ilyen nagy döntést meghoz. Ezért azt ajánlom Önnek, hogy…"

Ha szinte semmilyen érv nem használ, emlékeztetni kell a szülőt arra az óriási felelősségre, amely őt terheli egy esetleges súlyos betegség kialakulása miatt. Akár egy nyilatkozatot is alá lehet vele íratni, amelyben részletesen mindez le van írva. Ha más talán ez utóbbi elgondolkoztatja.