Az olimpia miatt se kapjon szívinfarktust!

Már egy izgalmas focimeccs megduplázza a szívroham kockázatát, különösen, ha a saját nemzeti tizenegy játszik.

Az Egyesült Arab Emirségek egyik vezető szívgyógyásza a pekingi olimpiai játékok kezdete előtt televízión keresztül figyelmeztette a szurkolókat, amennyire lehetséges, őrizzék meg hidegvérüket a sportversenyeket nézve, hogy elkerüljék a szívinfarktust.

Klaus Kallmayer, a dubaji városi kórház és a brémai Német Szívcentrum vezető kardiológusa emlékeztetett arra, hogy a sportesemények nézői között emelkedik a szív- és érrendszeri problémák aránya, ahogy külső megfigyelőként magával ragadja őket a pillanat heve. Különösen veszélyben vannak azok a sportrajongók, akik előnyben részesítik a kanapéról követett versengést a saját fizikai aktivitással szemben.

Egy izgalmas focimeccs megduplázza a szívroham kockázatát, különösen, ha a saját nemzeti tizenegy játszik. A szív- és érrendszeri betegek ezért jobban teszik, ha figyelembe veszik a fokozott kockázatot - javasolták pár hónapja azok a német szívgyógyászok, akik a New England of Medicine című folyóiratban értékelték a 2006-ban rendezett labdarúgó-világbajnokság szívrohamtörténeteit.

Ute Wilbert-Lampen munkatársaival München városában és környékén, a 2006. júniusi németországi vb idején történt, pontosan dokumentált szívinfarktus- és szívritmuszavar-eseteket vette számba. Az akkori adatokat összehasonlították a 2003-2005-ös évek ugyanezen időszakának infarktusgyakoriságával, illetve 2006 júliusának szívgyógyászati eseményeivel is.

A vizsgált időszakban négyezernél több szívrohammal foglalkoztak a helyi mentők és szívgyógyászok. Azokon a napokon, amikor a német válogatott játszott, a szívrohamok száma csaknem háromszorosára emelkedett. A labdarúgó VB 24 napján, amikor más országok válogatottjai csaptak össze, a német lakosok körében nem lett gyakoribb a szívroham.

A nők között is csaknem megduplázódott a hazai meccsek időszakában a szíveredetű rosszullét, ám a férfiaknál háromszorosnál is magasabbra ugrott. A veszélyes időszakot a statisztika szerint a kezdőrúgás utáni mintegy két óra jelentette.

Már az első, Costa Rica válogatottjával vívott meccs időszakában is többször kellett a mentőknek tevékenykedni, mint az előző évek ugyanazon napján. Az izgalom aztán fokozódott, ami a szívrohamok gyakoriságában is mérhető volt. Amikor a németek a lengyeleket győzték le drámai mérkőzésen, és a győztes gól az utolsó percben esett, a sürgős ellátást igénylő szívügyek száma München területén csaknem ötvenre szaladt fel.

Amikor pedig Németország büntetőkkel győzte le Argentínát, háromszor annyi infarktust jelentettek a városban. Hasonlóan alakult a kardiológiai helyzet akkor is, amikor a németek kikaptak az olaszoktól, és így már nem kerülhettek döntőbe. A helyzet az ismert szívbetegek körében még aggasztóbb, infarktuskockázatuk a meccsek ideje alatt megnégyszereződött.

Brazil kutatók is kíváncsiak voltak arra, hogy Rio de Janeiro lakói hogyan tudták túlélni a labdarúgó világbajnokságokat 1998-ban és 2002-ben. Az Irgalmas Szamaritánus Kórház munkatársai F. Braga professzor vezetésével megnézték, hányan haltak meg a focimeccsek napjain szívinfarktusban vagy gutaütés következtében, majd ezeket összehasonlították az előző év azonos napjainak statisztikájával.

Az adatok egyértelműen azt mutatták, hogy a brazil nagyvárosban a focimeccsek napjain több volt a halott. A halálozás növekedése csak a férfiakra vonatkozott, 12 százalékkal többen haltak meg a meccsek kritikus napjain. A brazil nők életét a labdarúgó világbajnokság értékelhetően nem veszélyeztette.