Cseppet sem mindegy: az inkontinencia

Attól függően, hogy valójában mi a baj oka, többféle kezelési mód vagy megoldás létezik.

A nemzetközi statisztikák és a szakorvosi becslések szerint mintegy fél, egymillió ember szenvedhet inkontinenciában. Az önkéntelen vizeletvesztés nem önálló betegség, hanem a hátterében meghúzódó rendellenesség megnyilvánulása, s mint ilyen, az esetek többségében kezelhető, illetve megszüntethető volna.

A hazai felmérések több szempontból meglepő eredményt hoztak. Kiderült, hogy a vizelettartás problémáját már a 30 éves kor alattiak 40 százaléka megtapasztalta, a zavar gyakorisága pedig az 51-65 éves korosztályban már 68 százalékos. Ez igazolta a korábbi becsléseket: az önkéntelen vizeletvesztés gyakorisága az életkor előrehaladtával emelkedik: nemzetközi statisztikák alapján az otthonukban élő idősek 5-10 százaléka szenved ettől, míg a gerontológiai osztályok adatai szerint a kórházban kezelt idős betegek 40 százalékánál jelentkezik az inkontinencia is.
A szakemberek körében is megütközést keltett, hogy bár a vizelet inkontinens válaszolók 11 százaléka jelezte kezelő – vagy háziorvosának e tényt, mégis, az esetek 30 százalékában a doktorok nem vettek tudomást a panaszról.

Kínos titok rabságában
Az inkontinencia nem jár fájdalommal, akár évekig titkolható, mégis, az érintettek számára az életminőséget még a diabétesznél is erősebben befolyásoló kórforma. Az inkontinensek élete teljesen átalakul, szinte egyetlen meghatározó eleme marad: a megfelelő (rövid) távolság a cseppet sem mellék(es) helyiségtől. Éppen ezért, a betegség súlyosbodásával párhuzamosan előbb csak a kikapcsolódásról mondanak le, később akár munkájukat is elveszíthetik a betegek. Márpedig, bár e funkcionális zavar előfordulásának gyakorisága az életkor előrehaladtával egyre nő, nincsen olyan generáció, amelyben ne jelentkezhetne, s érinti mind a férfiaknál, mind a nőket.

Gyermekkori zavarok
A gyermekurológusok tapasztalatai szerint a gyermekkori vizelet visszatartási zavarok 90 százalékának pszichés okai vannak, s csak tíz százalékuk vezethető vissza szervi vagy hormonális okra. Mindkét esetben fontos a szakorvosi vizsgálat. A szülők például abból gyanakodhatnak szervi eredetű vizeletürítési zavarra, ha a baba pelenkája állandóan nedves, s akkor is alapos kivizsgálás szükséges, ha a gyermekük öt éves koráig éjjelente még bepisil.

 
Közismert rizikók nőknél és férfiaknál
Vannak életkorok, illetve állapotok, amelyek különösen hajlamosítanak az inkontinencia megjelenésére, például közvetlenül a szülés után a nők 30 százaléka válik érintetté, de kétharmaduk rövid idő alatt spontán gyógyul, míg az anyák 10 százaléka inkontinens marad. A női hormonok fontos szerepet játszanak a vizelettartás megőrzésében, ezért nem véletlen, hogy a változás kora körül minden harmadik-negyedik nőnél jelentkeznek a vizeletürítési problémák. Bár a kórképet jobbára női betegségnek tartják (a betegek háromnegyede valóban a szebbik nem képviselője), főképpen a prosztataműtéten átesett férfiaknál gyakori ez a rendellenesség: az évente elvégzett csaknem ezer beavatkozás után 60-150 beteg válik inkontinessé.

A hiperaktív hólyag
A Semmelweis Egyetem II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati klinikáján működő Inkontinencia Centrum statisztikája szerint a vizelettartási problémával orvoshoz fordulók csaknem fele kezelendő késztetéses inkontinenciában szenved, az esetek hátterében gyakori a hiperaktív hólyag nevű betegség jelenléte. Ez a mind a nőket, mind a férfiakat sújtó zavar abból fakad, hogy a hólyag már a feltöltődés időszakában váratlanul összehúzódik, s az így kialakuló nyomás erősebb, mint a hugycső zárónyomása, azaz akarattalan vizeletvesztés jön létre. A funkciózavar hátterében urológiai vagy nőgyógyászati megbetegedés is állhat: fertőzés, kő, tumor, korábbi betegség, sérülés miatti hegesedés vagy anatómiai változás, például a hólyag lesüllyedése. A kiváltó ok megtalálásával a betegség gyógyítható, de a páciensek tünetmentessé tehetők az újabb és újabb, a hólyag izmait ellazító nagy-, és szelekítv hatású gyógyszerekkel is.

Terápiás arzenál
Attól függően, hogy valójában mi a baj oka, többféle kezelési mód vagy megoldás létezik, a gyógyszeres terápiától a műtéten át a medencefenék izomzatát erősítő gyakorlatokig, a speciális hólyagtornáig. Az egyik leggyakoribb kórforma, a női stressz inkontinencia gyógyítására ma már a mikroinvazív sebészeti eljárás is adott: a hazánkban is elérhető műtéti technika segítségével egy a szívsebészetben használt rugalmas, szövetbarát szalag veszi át a meggyengült testszövetek szerepét. Ha a vizelettartási zavar hátterében szervi, illetve nem szervi eredetű idegrendszeri eltérés, betegség áll, a műtéti rekonstrukciós eljárások nem vezetnek eredményre, akkor a gyógyszeres beavatkozás, valamint a speciális gyógyászati segédeszközök, betétek, katéterek használata nyújt segítséget abban, hogy a beteg életminősége javuljon.