Helicobacter pylori – egy ''Nobel-díjas'' baktérium

Két ausztrál tudós 2005-ben orvosi-élettani Nobel-díjat kapott a Helicobacter pylori nevű baktérium felfedezéséért.

A tudományos vizsgálatok megállapították, hogy e baktérium emberről-emberre terjed, valószínűleg székletszennyezés útján és megfertőződés sokszor már gyermekkorban megtörténik. Azt is igazolták, hogy a fejlődő országokban a lakosság csaknem 80-90 százaléka hordozza a baktériumot. Ez az arány a fejlett országokban jóval alacsonyabb. A hazai vizsgálatok az előfordulást 40-50 százalékban állapították meg. A fertőzés és a gyomorbetegségek kapcsolata is számos kutatás tárgya volt. Összefüggést találtak a gyomornyálkahártya gyulladásos betegségei, a fekélybetegség, a gyomordaganatok és bizonyos funkcionális gyomorbetegségek között. Igazolták, hogy a nyombélfekélyben szenvedők 90-95 százalékában és a gyomorfekélyesek 70-90 százalékában jelen van a kórokozó. Azt is megállapították azonban, hogy a baktériumot hordozóknak csak kb. 10-15 százaléka betegszik meg. Ebből arra következtettek, hogy a baktérium jelenléte mellett egyéb tényezők (környezeti, életmódi) társulása vezet a fekély kialakulásához. Döntő jelentőségű volt annak igazolása is, hogy a Helicobacter pylori jelenléte határozottan növeli a gyomorrák kockázatát. Ezen eredmények hatására az 1990-ben Sydney-ben rendezett Gasztroenterológiai Világkongresszus munkacsoportja a Helicobacter pylori fertőzést fekélybetegségre hajlamosító és rákelőző állapotnak nyilvánította és javasolta a baktérium gyógyszeres kiirtását.

A további klinikai kutatások során a baktérium kimutatásának technikái és a kezelés hatékonysága egyaránt jelentősen fejlődtek. A jelenlegi gyakorlatban a Helicobacter pylori kimutatása lehetséges vérből, a gyomor endoszkópos vizsgálata során vett szövetmintából és egy tesztoldat elfogyasztása után a kilélegzett levegőből speciális műszer segítségével. Ezek mellett egyelőre kutatása célokat és a kezelésre nehezen reagáló esetek megoldását szolgáló új technikák is léteznek (ún. PCR technika, széklet antigén-kimutatás, tenyésztés stb.). Ha valakinél pozitivitást találnak, érdemes a vele szoros kontaktusban élőket is szűrni. A mai szakmai irányelvek szerint, akinél kimutatják a Helicobacter jelenlétét, annál meg kell kísérelni a baktérium kiirtását. Erre különböző kezelési protokollokat dolgoztak ki, melyeket több lépcsőben alkalmazunk. A terápia alapját legtöbbször egy erőteljes savtermelést csökkentő gyógyszer és ehhez adott 2-3-féle antibiotikum adása képezik. A Helicobacter pylori felfedezésének és az egyes gyomor-nyombél betegségek esetén történt kezelésének az eredménye a mindennapi gasztroenterológiai gyakorlatban is érezhető, hiszen jóval kevesebb gyomorrákkal találkozunk és a fekélybetegség kezelése is eredményesebb.