Szemünk világa | Weborvos

Évente 4-6 ezer ember veszi el látását, miközben egy országos szűrőhálózattal egyharmaduk látása megmenthető lenne.

A magyar szemészorvosok szerint az országos szűrőhálózat működtetése és a lakosság felvilágosítása évente 1200-1800 ember látását mentené meg. A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány (FSZK) kérdőíves kutatásából az is kiderült: a látássérültek későbbi, rehabilitációs ellátását nehezít, hogy a szemész szakemberek kevés alkalommal ajánlják betegeiknek a Regionális Rehabilitációs Központok szolgáltatásait.

A "Szembetegségek megelőzéséről és a látássérült személyek rehabilitációjáról" című elemzés 2009 júniusában felmérte, hogy milyen arányban jutnak el a betegek a szemészorvosokhoz, illetve milyen kapcsolatban állnak az FSZK által koordinált elemi és foglalkozási rehabilitációt végző regionális központokkal.

Az eredmények rámutatnak, hogy az orvosok szerint a betegek 29,9 százaléka nem megy időben szakorvoshoz azokban az esetekben, ahol emiatt súlyos látáscsökkenés vagy teljes látásvesztés alakulhat ki. Ezzel összefüggésben a szemészek válaszai szerint az országos szűrőhálózat működésével és a lakosság jobb felvilágosításával évente 1200-1800 ember látását lehetne megmenteni (éves szinten 4-6000 ember veszíti el a látását).

A 193 válaszadó közül a megkérdezettek 95%-a gondolta úgy, hogy a cukorbetegség; 79%-a, hogy a glaucoma és 58%-a, hogy az időskori makula degeneráció esetén lehetne elkerülni a súlyosabb következményeket valamilyen eljárással.

Az egészségügyi rehabilitációt az FSZK által koordinált elemi és foglalkozási rehabilitáció követi a látássérült személyek ellátásában, előbbi felkészít többek között az önellátásra, közlekedésre, a számítógép használatára; utóbbi a munkavállalásra. 2005-ig Budapesten 70 látássérült jutott ellátáshoz, vidéken egyáltalán nem volt szolgáltatás. Áttörést jelentett, amikor 2008-ban nyolc országos központtal kiépült a regionális rehabilitációs hálózat, 2009-ben pedig további egy központ létesült. Ennek köszönhetően az ellátottak száma a 2009-es adatok szerint 400-500 főre, a korábbiak 6-7 szeresére emelkedik.

A szemészorvosok válaszai alapján a rehabilitációs központok és az egészségügyi intézmények esetében legnagyobb arányban az állami fekvőbeteg ellátásban (66,7%) van együttműködés, a legkevésbé a szakrendelők esetében (17,1%). Tehát a szemészek jelentős része nem irányítja tovább a betegeket a rehabilitációt végző regionális központokhoz. Ehhez – a szemészorvosok válaszai szerint – elsősorban személyes tapasztalatra és információra lenne szükségük a rehabilitációs központok tevékenységeiről és eredményeiről.

Összegezve: a két szegmens hatékonyabb együttműködése szükséges, hogy a látássérültek jelentős része ne maradjon ki a társadalmi integrációt segítő rehabilitációs rendszerből, ezáltal jobb egészségi, mentális és egzisztenciális színvonalon élhessen.