Tüdőtlen idők - kötet a szervátültetésről

Mire gondolhat az, akit úgy tolnak be a műtőbe, hogy ötven százalék esélyt adnak az életének?

Tűdőtlen idők címmel a Magyar Szervátültetettek Szövetsége kiadásában megjelent Teppert Éva–Lecler Kerka könyve – amely egyedülálló a maga nemében – egy tüdőtranszplantált életét, az egészségügyben végig járt útját írja le, megmutatja, mi mindenen mennek keresztül azok, akik szervátültetés előtt állnak, és mi a sorsuk azoknak, akik már túl vannak azon. Mindenki túléli? Ha nem, miért? A szombati, december 14-én tartott könyvbemutatón nem csak tüdő átültetés előtt állók hozzátartozói, a már új tüdővel élők, hanem Dr. Csiszér Eszter, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikáján a transzplantált betegeket gondozó doktornő is részt vett.

Dr. Csiszér Eszter elmondta, 1996 óta Bécsben műtik a magyar betegeket, eddig 129-en kaptak új tüdőt, közülük 88-an élnek. A doktornő véleménye szerint a magyarok túlélési aránya a nemzetközi adatokhoz mérten jobb. Ez köszönhető annak, hogy valóban csak azok a betegek kerülnek listára, akiknél várhatóan sikeres lesz a szervátültetés, illetve az utógondozásra, a sűrű kontrollra nagy hangsúlyt fektetnek. Jelenleg heten várnak új tüdőre, de további nyolc betegnek nemsokára befejeződnek az előzetes vizsgálatai. Már arra is volt példa, hogy valaki élő donortól kapott tüdőlebenyt.

A könyv egyik szerzője Teppert Éva, aki pszichológus, szólt arról, milyen vívódásokon ment keresztül, míg kijutott Bécsbe, majd miként viselte a szövődményt, amely majdnem minden tüdőátültetett esetében előjön. S épp, mint pszichológus érezte, mennyire szükségük van a transzplantáció előtt állóknak és a műtéten túlesetteknek támogatásra, arra, hogy a lelkükben minden rendben legyen. Mint mondta, leírta, milyen érzések kavarognak az emberben, amikor azt mondják neki, menthetetlen. Mire gondolhat az, akit úgy tolnak be a műtőbe, hogy ötven százalék esélyt adnak az életének. Mi az az erő, ami segíti a gyógyulást, ami megakadályozza a kilökődést. Célja nem csak a sorstársak segítése, tapasztalat átadása volt, hanem az is, hogy az egészséges emberek ne különös szerzetként nézzenek rájuk, hiszen ők is ugyan olyanok, mint mások, emberek.