Kórházak surranópályán

Mára mindkét nagy párt megtalálta a maga emblematikus ellenségét: a Fidesz a HospInvestben, az MSZP volt tárcavezetőjében, Rácz Jenőben.

HospInvest az ingerküszöbön innen és túl
A HospInvest terjeszkedését évek óta rossz szemmel nézi a jobboldal. S bár az érvek a betegek féltéséről szólnak, a társaságot lényegében vélt – vagy valós – szocialista hátszeléért utálják. Magyarán, s néven nevezve a vádat: egészségügyi intézményre ácsingozó szocialista politikusokat sejtenek a holding hátterében. Ezt firtató kérdésünket Deák Gábor természetesen cáfolja, így fegyelmezetten mi is magunkba fojtjuk névre szóló ötleteinket. Más kérdés, hogy a HospInvest jelenség nem feltétlenül az esetleg mögötte álló politikusok miatt érdemel figyelmet.

Az igazi botrány akkor tört ki, amikor Kazincbarcika és Eger kórházainak működésbe adását hirdették meg a helyi önkormányzatok. Vélhetően ez volt az a pont, amikor a holding átlépte ellenlábasai ingerküszöbét.

„Két dolog miatt tört ki épp itt, s épp ekkor a HospInvest hisztéria. Részben azért, mert a cégben ekkoriban jelent meg tulajdonosként az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az EBRD, s ettől összecsinálta magát a konkurencia. Az EBRD nem forró tőke, hosszú távra, valódi struktúraátalakításra ad pénzt. Harminc százalékos részvétele a holdingban azt sugallja, hogy lesz elegendő tőkéjük további bevásárlásokra. A kölcsönös átkozódások másik oka az lehet, hogy földrajzilag elérték azt a határt, ahol egyszer csak szembe találták magukat az ellenfelekkel" – magyarázza erős jobboldali kötődésű informátorunk, aki úgy véli, a cég elleni kampány felülről vezérelt. Hátterében a Fideszben is igen jó – meg nem erősített hírek szerint egészen Simicska Lajosig ágazó – kapcsolatokat kiépítő Kern József, a HospInvestes Kollányi Gábor volt üzlettársa áll. Kern egyébként – aki a kiskunhalasi kórház működésbe vételénél még Kollányi társa volt – épp azon igyekszik a Dunántúlon, amit a HospInvest a Dunán innen tesz: minél több egészségügyi intézmény működtetését megszerezni. De erről majd később.

Az elmúlt hónapokban egy kérdés sohasem hangzott el: amennyiben valóban istentől elrugaszkodott dolog működésbe venni egy kórházat, akkor mit keresett Egerben a debreceni egyetem, Kazincbarcikán pedig – ugyanezen okból – a MedCenter Kft. párba kötve a Borsod megyei kórházzal, az itt-ott bejelentkező debreceni megyei kórházról már nem is beszélve? S mit kezdjünk azokkal a jobb és baloldali szakpolitikusok által egyaránt hangoztatott érvekkel, miszerint nem az a lényeg, hogy ki tulajdonolja, vagy működteti a kórházakat, hanem az, kinél van a kassza kulcsa. Magyarán: állami vagy magánintézmény az egészségügyi finanszírozó?

Deák Gábor nem titkolja, egy nagyobb, s mellette egy-két kisebb kórházra van még pénzük. A kiadások jóváhagyása egyébként – bizonyos összeghatár felett – Londonban történik. Ha viharos körülmények között is, a nagy kórház megvan: Eger. Ezzel lényegében Heves megye valamennyi kórházát – Hatvan, Gyöngyös és Eger - a HospInves működteti. Nyilvánvalóan ez volt az egyik ok, ami kiverte a biztosítékot. E térnyerés ugyanis nagyon jó pozícióba hozza a HospInvestet, például amikor leülnek tárgyalni az állítólag már idén megalakuló egészségpénztárakkal.

A cég elleni számos támadásnak egy előnye mindenképp lett: a holding kénytelen volt a nyilvánosságnak bemutatni szakmai elképzeléseit és terveit, amibe – legalábbis közgazdászok számára – semmi megrázó nem található. Olvasni viszont gazdaságos üzemméretről, közös – így jobb alkupozíciót adó – beszerzésekről, közös ügyvitelről, informatikai rendszerről és minőségellenőrzésről, az egyes kórházak szakosodásának tervéről, s persze arról a mátrix rendszerről, amelyről másfél évtizede beszélnek a honi egészségügyben, ám megvalósítani sehol sem merték, hiszen így kevesebb főorvosi és másodfőorvosi stallumot lehetett volna kiosztani. Ráadásul a sors fintora, hogy a HospInvest elkezdte megvalósítani a fideszes Mikola István másfél évtizedes álmát, a szellemi szabadfoglalkozású orvoslást. Egy dologtól viszont taktikusan óvakodik a cég, sehol sem nyúl a doktorok hálapénzéhez.

Menekülés a jövőbe

Budapest szocialista főpolgármester-helyettesének több mint fél éve ment el arra, hogy keresztülvigye a fővárosi kórházholding ötletét az önkormányzat vezérkarán. Egészen a fővárosi költségvetés vitájáig folyamatosan visszapattant róluk. A költségvetés elfogadása előtti huszonnégy órában azonban a szocialisták élére állították a kérdést: a koalíciós partnerek vagy jóváhagyják legalább a holding elvi koncepcióját, illetve lehetőség nyílik annak kimunkálására, vagy búcsút inthetnek az idei költségvetésnek – legalábbis egy időre, tízmilliárdokat ejtve ki ily módon a fővárosi kasszából. A szabad demokraták ódzkodásának egyik legfontosabb indoka az volt, hogy az egységbe szervezett intézmények között megszűnne a betegekért folytatott verseny, akkor pedig mivé lesz a biztosítási reform fő csapásiránya. Ám – hivatalról lévén szó – a lényeg az, amit megvilágosodása pillanatában az egyik városházi korifeus ismert fel: nem lesz szükség az egészségügyi bizottságra! Ez – a testület tagjain kívül – tán keveseknek okozna álmatlan éjszakát, de Horváth Csaba hajlandó kompromisszumot kötni, az esetleg megalakuló holdig meghatározott ügyeiben jóváhagyási jogosítványt kapna e grémium. A holding párti szakértők szerint a budapesti kórházaknak – amelyek „piacán" betegelszívó, erős versenytársként számolni kell a Semmelweis Egyetem klinikáival, valamint az országos intézetekkel is - a közös akolba tömörülés, s a szakosodás az életben maradás talán egyetlen lehetséges útja, a gazdasági talponmaradásé pedig bizonyos tevékenységek egységbe szervezése. Akárcsak a HospInvestnél.

Az intézményvezetők egyelőre kellő távolságtartással figyelik a Városháza utcában zajló koalíciós harcokat, amelybe új résztvevőként egyszer csak megjelent a szocialisták egészségpolitikusainak legerősebbike, Kökény Mihály. Az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke azt a feladatot kapta, hogy segítse elő a vitatkozó felek megegyezését. Lapunknak adott válaszából eleinte úgy tűnt, inkább a versenyt pártolja, egyelőre azonban nemigen exponálja magát a kérdésben, bár ez nem jelent semmit: a több évtizedes politikusi gyakorlattal rendelkező Kökény vitathatatlanul mestere a paraván mögötti politikai játszmáknak, s alkudozásoknak.

Igaz, a népszavazás – bevallják az érintett felek vagy sem - nyilván némiképp felülírja a korábbi elképzeléseket. „Eddig kétszer tettük oda az arcunkat" – utalt egy, a fővárosban politizáló szocialista politikus arra, a városházán nem lesznek olyan készségesek a koalíciós partnerrel, mint voltak kétszer is a Parlamentben az egészségbiztosítási törvény megszavazásakor.

Kis magyar irracionalizmusaink
A holdingok ellen hangoztatott érvek leggyakoribbja, hogy csorbul a tagvállalatok – esetünkben kórházak – önállósága. A Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetének docense szerint ez már azért sem igaz, mert a szakmai munkába senki sem szól bele, azt az intézmények önmagukon belül szervezik meg. A vádak között szerepel továbbá, hogy megszűnik az önkormányzati hivatal és a holding közvetlen kapcsolata. Éppen ez a cél – mondja Drótos György - pontosabban: egy ablakos legyen a kapcsolat, a „vonal" egyik végén a tényleges felelősséget viselő polgármester a közgyűléssel, a másik végén pedig a holding. A docens szerint nincs annál rosszabb, mint amikor különböző önkormányzati osztályok, mellettük a felügyelőbizottság, a közgyűlés szakbizottságai, maga a közgyűlés alkalmilag illetve egymást keresztezve próbálnak irányítani.

A holdig előnyeit példával illusztrálja Drótos György: az egyik hazai nagyvárosban csupán azzal, hogy az önkormányzat valamennyi társaságát egy bankba „terelték" két hónap alatt 80 millió forintot takarítottak meg. Azzal, hogy egy bankban vannak – esetünkben például a kórházak – igen takarékos módon finanszírozhatják egymást, hiszen aki ma betétes pozícióban van, kölcsönözhet annak, aki hitelre szorul – és fordítva. A beszerzéseknél is – legyen szó gépkocsiról, gyógyszerről, vagy akár energiáról – olcsóbb nagy tételben vásárolni. Ezek az egyszerű, kézzelfogható hasznok. Ám vannak szofisztikáltabb előnyök is, például ha egy több százezer lakosú megyére, vagy több milliós városra készülnek kidolgozni egészségügyi stratégiát, s ennek keretében vizsgálják meg, milyen lehetőségekkel – például mekkora tőkevonzó képességgel – illetve korlátokkal kell számolni.

Csak hát persze a politika…E társaságok egységes irányítása ugyanis nemcsak több lehetőséget, hanem nagyobb hatalmat is jelent. Külföldön ez nem politikai kérdés, nálunk azonban vannak hagyományai a politikai irracionalizmusnak. Drótos György receptje alapján ez sem kezelhetetlen probléma: amennyiben a várost vagy az országot vezető párt nem akarja a magánbiznisz látszatát kelteni, az ellenzéket tegye be a felügyelőbizottságba.

Nem puma csak modell…
A Pannon Modell megint egy másik kísérlet, bár lényegét és céljait illetően – tetszik vagy sem az ágáló politikusoknak – erősen hajaz a szocialista Horváth Csaba egyelőre csak papíron létező valamint a szigorúan üzleti alapon működő Kollányi-Deák páros már megvalósult terveire. A lényeg itt is ugyanaz: feladatmegosztás az intézmények között, a hatékonyság növelése érdekében központosítani a teendők egy részét, erős pozíciókat kiépítve várni a biztosítók szolgáltatásvásárló üzletembereit.

A szocialisták volt egészségügyi minisztere Rácz Jenő első bátor lépése az volt, hogy pályázatában lemerte írni azt a közgazdasági közhelyet, miszerint egyetlen intézményre nem lehet stratégiát kidolgozni. Amennyiben ugyanis egyet konszolidálnak, bedől a közelében lévő kettő – és fordítva. A 370 ezer lakosú Veszprém megyét pedig azzal áldotta – vagy verte? – meg a sors, hogy 12 kórháza van. Ebből következően egységes, integrált, megyei szisztémát kellett kialakítani, amihez a szomszédos Somogy is csatlakozott, mivel idővel az is kiderült, hogy a Balaton nem elválasztja, sokkal inkább összeköti a két megyét.

Veszprémben a 12 kórház az élni és élni hagyni elve alapján megosztozott a feladatokon. Zirc és Várpalota például lemondott az aktív fekvőbeteg ellátásról, cserébe ugyanezt tette javukra a megyei kórház az egynapos sebészettel, a krónikus és rehabilitációs osztályok fejlesztésével. A Rácz Jenő vezette intézmény elállt attól a minisztérium által biztosított lehetőségtől is, hogy pulmonológiai betegeket kezeljen, hiszen azt Farkasgyepűn kiválóan végzik.

Persze nem csak sikerek, kudarcok is adódtak. A sümegi és a dobai pszichiátriák logikusnak tűnő összeszervezése majdnem csődbe vitte az önkormányzatot, így Sümeget vihar sebesen a megyei kórházhoz csatolták, 260 milliós deficitjével együtt. Mindezekkel egyidőben felmondták a kis kórházak szerződéseit. „Mindenkitől búcsút vettünk, akik háromszoros áron szállítottak" – kommentálja e tényt Rácz Jenő.

A megyei kórház április 1-től 100 százalékosan önkormányzati tulajdonú részvénytársaságként folytatja működését, élén az rt. közgyűlésével, amelynek egyként tagja a megyei közgyűlés elnöke, s a sümegi polgármester. Az operatív irányítást a három fős igazgatótanács végzi, amelynek elnöke a megyei kórház főigazgatója, tagja pedig az intézmény két orvosa. A hat tagú felügyelő bizottságnak is lesznek orvos tagjai, szám szerint hárman, elnöke a Fidesz megyei frakcióvezetője, egy további tagja pedig az MSZP megyei frakcióvezetője. A tőkeinvesztíciót a megyei önkormányzat által kibocsátott 5 milliárdos kötvény biztosítja.

Míg a HospInvest esetében a politikai ellenzék által feltüzelt emberek kiabáltak, sürgölődtek süldő malacokkal az egri kórház jövőjéről döntő megyegyűlésen, addig a kormánykoalíció is eljátssza a magáét Veszprémben. Itt visszavonták azt a 105 milliós pályázati pénzt, amit sok egyéb feladat mellett a Közép-dunántúli Régió onkológiai centrumának előkészítésére nyertek el. „Elkészült a megvalósíthatósági tanulmány, rendelkezésünkre áll a közlekedési, parkolási rendről szóló terv, a gép- műszerbeszerzési program, s a sugárfizikai engedélyek. Minderre a megyei kórház 150 milliót költött, ám a minisztérium szerint nem teljesítettük vállalt feladatunkat, azt egyébként, amit a megyei egészségbizosítási pénztár helyben, tételesen ellenőrzött, elfogadott, majd jelentette teljesítését. Igaz, mi csak előkészítettük, s nem elkészítettük a több milliárdos beruházást.

Ez pedig gyakorlatilag azt jelenti, hogy uniós pénzből – ahogy a terv eredetileg szólt – nem lesz Veszprémben centrum. Az EU-s pályázati kiírások szerint ugyanis, amennyiben az államháztartás valamelyik alrendszeréből pályázótól – a teljesítés elmaradása miatt - visszavonják az elnyert pénzt, három évig nem pályázhat. Ez Veszprém esetében a megye valamennyi kórházát kizárná ebből a lehetőségből. Nem így egy esetleges magánbefektetőt…

A kutya ugat, a karaván halad
A HospInvestes Kollányi Gábor volt üzlettársa, Kern József sem ül a babérjain. Cégének, a Medysisnek fő terepe a Dunántúl. Itt működteti a körmendi kórházat – ezt a projektet még Kollányival együtt bonyolították -, majd megjelent Veszprém megyében is, mint a tapolcai kórház működtetője, ám a mezőtúri kórház „erejéig" vállalkozása átnyúlik a Tiszántúlra. Mások sem tétlenkednek. A Palotahosp Kft. a várpalotai rehabilitációs kórházat, s a dunaújvárosi kórház kulcsi részlegét irányítja, a Mega-Logistic Rt. Siklóson vert tanyát, míg a kabai székhelyű Medcenter a miskolci megyei kórház onkoradiológiájának üzemeltetését nyerte el, legutóbb pedig a Medical Investment került ki győztesen a nagyatádi kórház üzemeltetésére kiírt pályázaton. A fenti cégek egy része a fekvő mellett járóbeteg szakellátást is szerzett portfóliójába.

Külön történet Debrecen, ahol először a városi önkormányzat társaságait rántották össze egy holdingba, ám vállalkozásba szervezték a háziorvosi, s járóbeteg szakellátást, ahogy gazdasági társaságra váltott a megyei kórház is. A hajdúsági megyeszékhely megoldandó gondja most az, hogy miként érvényesíthető az élni, és élni hagyni elve a megyei kórház és a debreceni klinikák együttesében. Szegeden ezt úgy oldották meg, hogy az egyetem háziorvosokkal, járóbeteg szakellátással és kórházzal együtt „bekebelezte" a városi egészségügyet, ily módon megakadályozandó, hogy a szolgáltatásvásárló pénztárak a későbbiekben kijátsszák egymás ellen a két Tisza-parti szereplőt.

Kiesik ebből a körből Észak-Dunántúl, amelyet informátorunk szerint a fideszes Molnár Ágnes tart erősen kézben, s kérdés mi lesz a Dél-Dunántúlon – ahol szintén az egyetemi klinikákat kellene valahogy összesimítani az önkormányzati intézményekkel.
Azt egyelőre nem tudni, hogy a jelenlegi, felajzott politikai helyzetben milyen irányt vesz az egészségügyi rendszer. Ám az biztosnak látszik, hogy az először spontán módon, majd a biztosítási reform hatására tudatosabbá és gyorsabbá vált átalakulási folyamatot nem lehet egy mozdulattal „visszacsinálni". De valószínűleg nincs is ilyen szándék.