Vigyázó szemeteket a fővárosra vessétek!

A budapesti erőpróba megmutatja az irányt, vagyis azt, hogy milyen ellátórendszerünk lesz.

Óriási a félelem és a bizalmatlanság a kórházak körében, holott látniuk kellene, hogy van élet az aktív ellátás után is. Egy új erőtérben kell megtalálnia mindenkinek a helyét, de ehhez világos, átlátható koncepció kell – hangzott el az IME VI. Regionális Egészségügyi Konferenciáján tegnap a kerekasztal-beszélgetés során.

Hogy mennyire sikerül világos koncepciót rajzolnia az egészségügyi döntéshozóknak, az a jövő kérdése, ám hogy milyen befogadó környezetbe „érkezik" a Semmelweis Terv, arról Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, az IME szerkesztőbizottsági tagja beszélt.

A politikai környezet ellentmondásos a szakember szerint, ugyanis az eddig kiszivárgott információk szerint a megyei, települési önkormányzatok ellenállása várható. Nem egységes a fővárosi Fidesz-frakció sem, amely inkább megtartaná az egészségügyi intézményeket, mintsem a Tarlós-féle „állami gondoskodásba vételt" támogatná. Vélhetően Orbán Viktor fogja kimondani a verdiktet, ami alapján majd dönt a frakció. A fővárosi erőpróba pedig megmutatja az irányt, vagyis azt, országosan milyen ellátórendszerünk lesz, fogalmazott Sinkó Eszter.

A szakmai/szolgáltatói környezetben is vannak más jellegű elképzelések: megyei kórházak egyéni akcióikkal, másképpen értelmezett nagytérségi csoportosulásukkal láthatóan kész helyzet elé kívánják állítani a szakállamtitkárságot. (Nem véletlenül mondta a konferencián később Boncz Imre, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezetője, nem szoktak a Balatonon átkelni a betegek, hogy Dél-Dunántúlon vagy épp fordítva: a Közép-Dunántúlon keressenek kórházat.)

Sinkó Eszter úgy véli, a finanszírozásban nincs hangsúlyváltás, még mindig a közvetlen megtakarítási kényszer dominál. Példaként hozta fel a gyógyszerkasszára kirótt százmilliárd forintos elvonást (információink szerint ez két részletben 2013-ig történne meg), aminek súlyos kihatásai lehetnek, amennyiben valamiféle ellentételezést nem kapnak a gyógyszerpiac szereplői, nem beszélve a betegekről, akikre emiatt jelentős teher hárulhat a következményként jelentkező áremelések miatt. De ilyen lépés a stratégiai tartalékképzés címén zárolt, a NEFMI-re vonatkozó negyvenmilliárd forint is, amiből az egészségügyet négymilliárd érinti: információink szerint ebből egymilliárd esik az OEP-re, félmilliárd az ÁNTSZ-re.

A gazdasági környezetet vizsgálva elmondta, hogy a kormányzati kiadások között tíz százalékkal szerepel az egészségügy, ezzel a nagyságrenddel az unióban az utolsó előttiek vagyunk. Az E. Alap bevételeit az állam már több mint ötven százalékkal egészíti ki, ettől azonban még meg kellene őriznie az alap integritását véleménye szerint. A kormány azonban „kénye-kedve" szerint ki-be jár a rendszerben, s például olyan kiadásokkal terheli (gyed), aminek nincs köze az egészségügyi ellátáshoz. A bérekhez kapcsolódó járulékbevételek aránya a korábbi 22 százalékról 8 százalékra csökkent, ami elgondolkodtató: a foglalkoztatás ugyanis nem nőtt a járulékterhek csökkentésével.

Az ágazat humánerő-forrás gondjai egyre súlyosabbak: exponenciálisan növekvő elvándorlás mutatkozik az orvosoknál: 2009-ben 887, 2010-ben 1111 orvos regisztráltatta magát az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalnál; a 781 rezidens álláshelyre 377 végzett orvos jelentkezett be. Legalább négyezer nővér hiányzik az ellátásból (az egykulcsos szja kedvezőtlen hatásaitól szenvednek a gazdasági társaságoknál dolgozók).

A Semmelweis Tervben az állami egészségügyi víziója fogalmazódik meg, de nem egészen a klasszikus értelemben. A drasztikus kapacitás-átrendezéshez szüksége van a kormányzatnak a nagyobb mozgástérre, így magához vonhat bizonyos szerepköröket, de ettől még nem kell állami tulajdonba venni az intézményeket, ajánlotta Sinkó Eszter.

Az országjáráson rengeteg egyedi problémával, de konstruktív hozzáállással találkozott az intézményvezetők részéről az államtitkárt kísérő  Török Krisztina, az EMKI (Egészségügyi Minőségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézet) főigazgatója, aki beszélt a most induló kérdőíves adatgyűjtésről. A tervek szerint az intézmények ennek nyomán május-júniusban látni fogják, milyen ellátási szerepkörnek kell eleget tenniük, s jövőre ehhez megkapják a forrásokat a TIOP-os pályázatok révén. A főigazgató azt is elmondta, hogy hamarosan bemutatják és a kormány asztalára teszik a Semmelweis Terv több mint kétezer oldalnyi szakmai hozzászólásokat is integráló változatát. A vitairatban foglaltak megvalósításához erős szakmai és politikai támogatottság kell, tette hozzá.

Az országos tiszti főorvos, Paller Judit arról beszélt többek között, hogy a hatóság irányítása bonyolultabbá vált a kormányhivatalok belépésével: bár a szakmai felügyelet a szakállamtitkárságé, a szakmai irányítás az Országos Tisztifőorvosi Hivatalé, ám nehéz úgy megmondani, mi a feladat, ha a forrást más adja hozzá, s ráadásul húsz kormányhivatallal kell együttműködniük.