Pénzátömlesztésre várnak a kórházak

Máig nem tudni, hogyan rendezné az új kormány az eladósodott egészségügyi intézmények és az ebből következő elégtelen szolgáltatás gondjait.

Az elmúlt hetekben - miután a szaktárca teljes körű adósságfelmérést kívánt készíteni - újfent kirobbant a vita arról, hogy az egészségügyi ágazatból történt forráskivonás vagy a nem megfelelő menedzsment tehet-e az intézmények folyamatosan újrahalmozódó adósságállományáról. A kormányzat szerint mindkét probléma fennáll, sőt Szócska Miklós egészségügyi államtitkár múlt héten már egyenesen öt okot jelölt meg. A szakmai szervezetekkel folytatott egyeztetések, illetve az intézményi adósságjelentés után úgy vélte: előbbi kettő mellett „az informális kapcsolatokon alapuló aránytalan osztogatás", a jelenlegi finanszírozási rendszer, a nem a szükségletekhez igazodó, stratégia nélküli fejlesztések is természetszerűen hozzájárulnak a tartozásállomány halmozódásához.

Ugyanakkor a Fidesz kampányígéreteivel ellentétben Szócska máig nem ajánlott fel konkrét konszolidációt az intézményeknek, egyértelmű tehát, hogy a kórházaknak nemcsak áprilisig kellett „kitartaniuk". A kórházak gazdasági vezetői mindennek ellenére továbbra is azt szeretnék elérni, hogy a kormány vállalja át lejárt gyógyszerszámláik kifizetését, a tartozás másik részét pedig a nagykereskedők engedjék el.

Javaslataik között szerepelt az is, hogy az állam fordítson több pénzt a járóbeteg-ellátásra, és kapjanak előnyt az adósságkezelő programot készítő intézmények, de támogatnák a finanszírozási rendszerreformot is.

 
A probléma nem új keletű; csak a múlt évben több mint ötödével nőtt a kórházak tartozásállománya, az egy évvel korábbi 65,8 milliárdról 2009 végére csaknem 80 milliárdra rúgott. Éppen ezért a Bajnai-kormány egyhavi többletfinanszírozást tett a rendszerbe, így az egészségbiztosító idén januárban háromszor utalt az intézményeknek: egy normál havi finanszírozást, egy egyhavi extra többletet és további hatmilliárd forintot. Igaz, a kabinet a gazdasági válság következtében még 2009 elején 13,5 milliárd forintot zárolt a gyógyító intézetek finanszírozási keretéből, így a mintegy 40 milliárdos „gyorssegélyt" rendkívül hamar felszippantotta a rendszer.

Azt, hogy az adósságállomány a tavaly év végi, valamint idén januári többletforrás ellenére - csakúgy, mint szinte minden évben - újratermelődött, az intézményvezetők a rendszer tarthatatlanságával magyarázzák. Szerintük a jelenlegi helyzet a finanszírozás miatt alakult ki, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) ugyanis nem veszi figyelembe, hogy a klinikákra, országos intézményekbe utalják a súlyos és drágán gyógyítható betegeket, és ezeknek az intézményeknek is átlagos díjat fizet, de - a kisebb kórházakkal egyetemben - rájuk is vonatkozik a teljesítményvolumen-korlát (tvk).

A kórház vezetők azzal védekeznek, az általuk végzett betegellátási teljesítmény az elmúlt években jelentősen meghaladta ezt a finanszírozott korlátot, a betegellátás költségeinek, a kezelések árának növekedése pedig nem arányos a finanszírozás összegével.
Hogy mégis hogyan hat a kórházi adósságkáosz a betegekre? Nem vagy éppenséggel elégtelen ellátást kapnak, megnőnek a kórházi várólisták, hiszen az intézmények nemcsak a tvk, hanem szűkös költségvetésük miatt sem képesek elvégezni egyes, általában igen költséges ellátásokat vagy nem tudnak megfelelő számú dolgozót alkalmazni.

A gazdasági szempontok azonban nemcsak a finanszírozási korlátban hatnak a betegjogokra; a gyógyítás manapság jelentősen alárendelődik annak, hogy a biztosító mekkora összeget fizet egy-egy beavatkozásért, illetve hogy a kórházaknak mennyibe kerül azt elvégezni. A szakmai vezetők azt is előrebocsátják: nem pusztán a fekvőbeteg-ellátók, hanem a betegség megelőzéssel, valamint a járóbeteg-szakellátással foglalkozók helyzete is rendkívül labilis ebben a rendszerben, tehát minden területen felfedezhető betegellátási hiányosság, visszásság.