10.12. A szivfrekvencia és vérnyomás variabilitás

10.12. A szivfrekvencia és vérnyomás variabilitás

Normotónia jellemzői
A napi bioritmusban kialakuló változások: a vérnyomásban kialakuló napi diurnális változások:
 normális vérnyomás esetén az alacsony frekvencia komponens (LF) éjjel szignifikánsan esik, majd hat óra körül kezd emelkedni.
 ezzel párhuzamosan a magas frekvencia (HF) komponens, az esti órákban emelkedik és a reggeli órákban csökken.
Hypertonia jellemzői:
 Enyhe és középsúlyos hypertoniás betegeknél igazolták a fokozott szimpatikus aktivációt.
 Ezen betegeknél a szimpatikus túlysúlyra jellemző alacsony frekvencia komponens dominancia áll fent a magas frekvencia komponens rovására.
 A hypertonia betegség progressziojával az elváltozások még kifejezettebbé válnak.
 Hypertonia okozta szervi szövődményél LF komponens magaas marad és nem emelkedik éjjel a HF komponens
Dipper tipusu trend:
a normális bioritmusnak megfelelő szabályozás (éjjel érvényesülő paraszimpatikus tulsúly miatt a vérnyomás csökken)
Nem Dipper tipusu trend:
az éjszaka nem érvényesülő paraszimpatikus túlsúly miatt vérnyomás emelkedés van.
A vérnyomás variabilitás jellemzése:
 24 órás vérnyomás monitorozás során az átlag értékek sztenderd deviációját ill. a variációs koefficienst használják.
 Normotoniás és hypertoniás betegek átlagértékeinek szórásai között jelentős különbség van.
 Minél súlyosabb a magasvérnyomás, a monitorozásnál mért átlagértékek szórása annál nagyobb.
 Ez azzal függ össze, hogy súlyosabb hypertoniában nagyobb az átlagtól kialakuló eltérés, illetve vérnyomás kiugrás.Ez az eltérés a nap minden időszakában érvényesül.
A vérnyomásvariabilitás klinikai jelentősége:
a variabilitás mértéke arányában növekednek a hypertoniás szervkárosodások.
 Az átlag szórásnál nagyobb szórást mutató eseteknél nagyobb mértékű szervkárosodást (retinopátia, kamra hipertrófia, mikroalbinuria) derült ki.
 A variációs koeficiens emelkedett értéke korrelál legjobban a szervkárosodás mértékével.