A szívbetegek is tovább híznak

Hatszor több hölgy hal meg szív- és érrendszeri betegségben, mint emlőrákban.

Ismertették az eddigi legnagyobb angiotenzin-receptor blokkoló vizsgálat, az ONTARGET (Ongoing Telmisartan Alone in combination with Ramipril Global Endpoint trial) jelenlegi haladásának adatait. A tanulmány végére – az eredmények 2008 első felére várhatók – 150.000 beteg-év adatait lehet elemezni. A vizsgálatban 40 ország kutatói vesznek részt és 31.546 beteget soroltak be az ONTARGET programba.

Nagy összefoglalók tekintették át a szív- és érbetegségek megelőzésének európai helyzetét, az Euroaspire I-II-III eddigi eredményeit. A dohányzás gyakorisága az utolsó 12 évben nem változott, ami azért is elgondolkoztató, mert mind több, hatékony – vagy ilyen címen árusított – módszer, gyógyszer kerül forgalomba, ami állítólag segít a leszokásban. A változatlan helyzethez viszont adódik egy igen kedvezőtlen változás: az első és a harmadik vizsgálat közötti időben a szívbetegek testsúlya 4.9 átlagkilóval növekedett – Európa hízik és ma már minden öt szívbetegből legalább egy túlsúlyos, vagy elhízott: betegségüknek éppen ez az egyik alapvető oki tényezője.

A magas vérnyomás területe sem lett kedvezőbb. A betegek felének – kezelés ellenére – továbbra is 140/90 Hgmm fölött van a tenziója, holott közülük igen soknak a megfelelő érték lényegesen az előbbi határ alatt lenne kívánatos. Van azért jó hír is: a vérzsírok kezelése szignifikánsan eredményesebb lett az eltelt idő során: a hatásos statinkezelés gyakorisága négyszeresére nőtt, 18 százalékról imponáló 87 százalékra. Ennek megfelelően a vérzsír-értéke is normalizálódott a betegek igen jelentős többségének. A jelenleg kívánatos, 4.5 mmol/liter összkoleszterin szintet az első vizsgálatkor észlelt 8 százalék helyett most a betegek 57 százaléka érte el.

Mind több a cukorbeteg is Európában – ami jórészt az elhízással párhuzamos változás. A betegek vércukor-kontrollja sem javult. A hatékony gyógyszerek használata viszont jelentősen nőtt a cardiovascularis készítmények minden területén, például a beta-blokkolók adása 56 százalékról 86 százalékra, az ACE/ARB szereké 31 százalékról 75 százalékra.

Végül, de nem utolsó sorban a hölgyek: külön ülésszakok foglalkoztak azokkal a különbségekkel, amelyek a férfiak és a nők szívbetegségének kezelése során az eredmények értékelésekor észlelhetők. Az első annak a ténynek a tudatosítása, hogy kb. ugyanolyan arányban halnak meg nők is szív-és érbetegségek következtében, mint férfiak. Arra viszont már korábban is voltak megfigyelések, hogy a heveny coronaria syndroma intervenciós kezelésének eredménye más a két nem esetében. Különböző korábbi tanulmányok alcsoport-elemzése utalt arra, hogy a férfiak korai PCI vagy sebészeti kezelése jelentősen javítja az életkilátásokat, ezzel szemben a hölgyeknél ez a fajta terápiás agresszió nem igazán kedvező.

Az OASIS 5 tanulmányban egy részvizsgálat ezzel a témával foglalkozott. Véletlenszerű kiválasztással 184, nem-ST elevációs akut koronária szindróma miatt kórházba kerülő nőt két csoportba osztottak. Az egyik csoport tagjait – 82 nőbeteg – vagy korai koronarográfiás ellátásra vették és ezek ennek megfelelően egy héten belül koronária revaszkularizációra kerültek, a másik csoportot gyógyszeres terápiával kezelték és vártak a koronarográfiával, hogy ennek szükségességét igénylő tünetek – pl. angina – megjelennek-e.

Mindkét csoport tagjainak átlagos életkora 62 év volt. A korai intervenciós csoport tagjai közül 58 százalékban történt PCI vagy bypass-műtét, míg a szelektív invazív csoportban ez csak 31 százalékban fordult elő. Egy év múlva a korai invazív csoport tagjai közül nyolcan haltak meg – valamennyien kardiovaszkuláris halállal -, a szelektív invazív csoportból pedig csak egy hölgy halt meg vérzés miatt.

Az eredményeket ismertető Eva Schwan professzor (Univ. Hospital, Linköping, Sweden) hangsúlyozta, hogy a korai intervencióra kerülő infarktusos nők között több volt a vérzéses szövődmény és többen haltak meg, mint abban a csoportban, akiknél a kardiológusok várakoztak és csak akkor avatkoztak be, ha szükségesnek látszott. Véleménye szerint szükség van nagyobb, részletesebb vizsgálatra is ebben a témában.

Nem beszélünk eleget arról, hogy a nők első számú haláloka is az infarktus vagy a szélütés: hatszor több hölgy fejezi be életét szív- és érrendszeri betegség következtében, mint emlőrákban…

Európai Kardiológusok Társaságának Kongresszusa, 2007, Bécs