Aszpirin – a kardiovaszkuláris prevenció nélkülözhetetlen eszköze

A kelet-közép-európai országokban a lakosság várható életkora alacsonyabb, mint Nyugat-Európában.

A halálozási statisztikát a kardiovaszkuláris betegségek vezetik, elsősorban is a koszorúér-betegségek és a stroke, amelyek kialakulását a patológiás érelváltozások következtében fokozott trombocitaaggregáció és trombotikus érelzáródás idézi elő. Az aszpirin egyik fő hatása a ciklooxigenáz enzim gátlásán keresztül a trombocita aktiváció csökkentése, amely a terápiás gyakorlatban hatékonyan alkalmazható a szív-érrendszeri szövődmények megelőzésére. A Magyar Hypertonia Társaság decemberi kongresszusán a Bayer Schering Pharma támogatásával a kardiovaszkuláris prevenció témakörében szervezett szimpózium egyik főszereplője volt az aszpirin, amelynek primer- és szekunder prevencióban történő alkalmazását foglalta össze dr. Járai Zoltán, különös hangsúlyt helyezve a nagy nemzetközi tanulmányok és metaanalízis elemzések alapján kialakított aktuális szakmai irányelvekre.

Éppen 100 éve, 1897-ben állították elő elsőként az acetilszalicilsavat, amely aszpirinként vált ismertté és széleskörűen alkalmazottá a klinikai gyakorlatban. Azt azonban csak néhány évtizede tudjuk, hogy az aszpirin addig ismert gyulladás csökkentő, fájdalomcsillapító hatásai mellett jelentősen mérsékli a szív-érrendszeri betegségek kockázatát. Ennek hatásmechanizmusa a ciklooxigenáz enzim irreverzibilis gátlásán keresztül megvalósuló tromboxán szintézis csökkentése, aminek felismerését 1982-ben Nobel díjjal jutalmazták.

Az aszpirin preventív hatása annál kifejezettebb, minél nagyobb mértékű egy adott betegcsoport kardiovaszkuláris kockázata, így elsőként a magas rizikójú betegeken történő szekunder prevenciós alkalmazás került be a gyakorlatba, amit az elmúlt évtizedekben számos adat támasztott alá. Egy egészen friss, 2009-ben megjelent metaanalízis 16 szekunder prevenciós tanulmány adatait értékelte, ennek értelmében is megkérdőjelezhetetlen az aszpirin hatékonysága. Alkalmazása tehát a nagy kockázatú betegek szekunder prevenciójában egyértelműen javasolt.

A primer prevenció vonatkozásában már eddig is igen nagy mennyiségben gyűltek össze adatok az aszpirin hatékonyságának igazolására, de jelenleg is folynak vizsgálatok, amelyekből hamarosan újabb információkra számíthatunk. Kiemelendő az „US Physician’s Health Study", amelyben igen nagy számú betegpopulációban az MI  előfordulását az aszpirin kezelés 44%-ban csökkentette placebóhoz képest, és cukorbetegek esetében a relatív rizikócsökkenés mértéke még nagyobb volt. A hipertónia tanulmányok között is mérföldkőnek tekinthető HOT-tanulmányban abban a betegcsoportban, ahol az antihipertenzív kezelés mellé aszpirint is adtak, 15%-kal kevesebb súlyos kardiovaszkuláris esemény, és 36%-kal kevesebb miokardiális infarktus történt. Összesen 6 primer prevenciós vizsgálat adatait összegző metaanalízis szerint (Lancet, 2009), első sorban koszorúér-események tekintetében az aszpirin primer prevenciós hatása egyértelműen kimutatható: jelentősen csökken az összes koronária – betegség, a nem – fatális miokardiális infarktus és az összes kardiovaszkuláris esemény kockázata, ami az infarktus esetében eléri a 25%-ot.

A primer prevenciós tanulmányokból úgy tűnik, hogy a férfiak és nők másképp reagálnak az aszpirinkezelésre. A miokardiális infarktus vonatkozásában a férfiak, a stroke megelőzésében pedig a nők között erőteljesebb a preventív hatás. Ez a különbség az ajánlásokban is megmutatkozik. Az amerikai „US Preventive Services Task Force 2009" primer prevenciós célra az aszpirint 45-79 éves férfiaknál javasolja, amikor az infarktus megelőzésében elvárt jótékony hatás meghaladja a gasztrointesztinális vérzésből adódó kockázatot. Hasonló meggondolások alapján nők esetében stroke primer prevenciójára 55-79 éves korban javasolja az amerikai ajánlás az aszpirint.

Az aszpirin szedés során felmerülő leggyakoribb probléma az esetleges vérzéses szövődmény kockázta, ezen belül is elsősorban a felső gasztrointesztinális eredetű vérzéseké. vannak azonban jól körülírható kockázati tényezők, melyeket figyelembe véve könnyen felismerhetjük a nagyobb vérzési kockázattal bíró pácienseket. Ilyenek a férfi nem, az idős életkor, az anamnézisben szereplő gyomorfekély, a nem jól kontrollált hipertónia, és az egyéb, vérzésre hajlamosító gyógyszerek ( NSAID, antikoagulánsok) egyidejű szedése. A gasztrointesztinális szövődmények rizikója azonban hatékonyan csökkenthető protonpumpa – gátló szerek alkalmazásával.

Fontos a megfelelő dózis megválasztása is, hiszen a prevencióra jelenleg alkalmasnak tartott 75-150 mg-os dózis növelésével a hatékonyság nem nő, a szövődmények előfordulása viszont igen.
Végül fontos leszögezni, hogy a mindennapi gya korlatban az aszpirin preventív célra való felírását minden beteg esetén az egyéni rizikó felmérése alapján, az egyénre szabva kell megtenni.

(A cikk eredeti megjelenése: Háziorvos Továbbképző Szemle 2009.)