Az agyi vérkeringés szabályozása

Egy szerv vérellátását nemcsak a vérnyomás, hanem a kiserek ellenállása, az ún. periferiás vascularis rezisztencia is meghatározza.

Könnyű belátni azt is, hogy a szív, a vérkeringés motorja, lejjebb a mellüregben helyezkedik el, és álló helyzetben, valamint mozgás közben az agy számára alulról felfelé kell pumpálnia a vért.
Fekvő helyzetben természetesen nincs probléma. A két fontos szerv között lényeges szintkülönbség nincs, így az agy vérellátása – a többi szervvel azonos feladatot jelent a szív számára. Fekvő helyzetben az ember vérnyomása szervezetének minden részében azonos - a bal kamra összehúzódása vért lök az erekbe, és a bal kamra által létesített nyomás, mint vérnyomás jelenik meg valamennyi arteriában.

Álló helyzetben azonban a bal kamrai nyomáshoz /szív alatti régiókban/ hozzáadódik a gravitáció okozta nyomás, amely pl. a bokák szintjén, állva mért vérnyomás esetében akár 100 Hgmm-rel is több lehet, mint a karon /szív magasságában/ mért érték. A szív feletti régióban mindez fordítva igaz, vagyis a bal kamrai vérnyomáshoz képest kisebb lesz az agyi erek nyomása!

Egy szerv vérellátását azonban nemcsak a vérnyomás, hanem a kiserek ellenállása, az ún. periferiás vascularis rezisztencia is meghatározza. Az agyi erek vascularis rezisztenciája kicsi, így alacsonyabb vérnyomás mellett is biztosítják az agy megfelelő vérellátását. Ez a rendszer egy stationer keringési alaphelyzetben akár működne is….

A keringési státusz azonban nem állandó, nem stationer, hanem pillanatról-pillanatra változó. A gyors alkalmazkodást az egész szervezet és az agy számára is finom szabályozó rendszer biztosítja, mégpedig folyamatosan. A szabályozás egyik lényeges eszköze a nyaki erek /carotisok/ falában lévő „nyomás érzékeny receptor" csoport. Ezek tulajdonképpen idegvégződések, amolyan detektorok, melyek érzékelik a nyaki erekben lévő vérnyomást. Az innen induló idegszálak a nyultagyi vasomotor központba vezetnek, azaz a vérkeringés agyi központjába, ahonnan pedig a szívhez és az arteriákhoz futnak vissza. Ha a nyaki arteriában nő a vérnyomás, az erek falához értágulatot okozó ingerületet továbbítanak, ha pedig a nyaki arteriában a receptorok a vérnyomás csökkenését érzékelik, akkor a vasomotor központból érszűkítő inger érkezik az erekhez. Mindkét esetben a vérnyomásváltozás korrigálódik. A nyultagyi vasomotor központ
ezen kívül a pulzus számot is szabályozza, hiszen alacsonyabb pulzusszám mellett a szervek vérkeringése csökken, magasabb szívfrekvencia mellett /bizonyos határon belül/ pedig nő.

E szabályozó rendszer betegségét carotis sinus betegségnek / hyperaesthesiának/ nevezik. Megszűnik a megfelelő alkalmazkodás, romlik a nyaki detektorok megfelelő reflex válasza. 3 másodpercet meghaladó szivmegállás, vagy 50 Hgmm-nél nagyobb hirtelen vérnyomás csökkenés lehet e betegség tünete,
ami eszméletvesztést, szédülést, összeesést okozhat. Idősebb korban a betegség gyakoribb és ma már a betegen pacemaker-rel lehet segíteni. A pacemaker működését a kóros reflexválasz ugyanis nem befolyásolja.

Kell-e azonban minden idős embernek pacemakert kapnia, ha a carotis sinus hyperaesthesia kimutatható, vagy az eszméletvesztés egyéb okát is keresni kell - tették fel a kérdést a kutatók az Archives of Internal Medicine egyik idei számában. A válasz igen, keresni kell. Kiderült ugyanis, hogy 272, 65 év feletti beteg közül 39 %-ban minden tünet, ill. panasz nélkül is kimutatható volt a betegség. Főleg idős korban és férfiakban volt megállapíitható. A betegség tehát gyakori, az eszméletvesztés szempontjából pedig nem specifikus. Mindezek miatt az idős emberek eszméletvesztése a carotis sinus betegség megállapítása mellett további részletes és szakszerű kivizsgálást is igényel.