Bécsben a szívelégtelenségről tárgyalnak

Az Európai Kardiológiai Társasaság a szomszédos Bécsben tartja idei kongresszusát.

A kongresszus meghirdetett tudományos műsora lehengerlő: összesen 351 tudományos ülésszak, 28  teremben, aki az egyidőben kezdődő előadásokból kiválasztotta, számára mi a legfontosabb téma, azt is eldöntötte, hogy közben 27, szintén érdekes, esetleg neki is fontos kutatási eredményről lemarad. Az előző hónapokban csaknem ezer, kiválóan fölkészült szakember – igen sok hölgy! – értékelte azt az év elejétől beérkezett, csaknem 10.000 előadáskivonatot, amelyet a világ minden tájáról a kongresszus titkárságához beküldtek. Közülük választották ki azt a 3501 előadást, amely a programba került.

Az Európai Kardiológusok Társaságának minden évben más európai országban megtartott tudományos ülése ma már világméretű tudományos esemény: szinte minden országból érkeznek orvosok, akik megosztják társaikkal tudásukat, kutatási eredményeiket. Bécs négy esztendeje volt színhelye ennek a konferenciának és azokat a magyar szívgyógyászokat, akik visszatértek a helyszínre, joggal gyötörheti a sárga irigység, mert a közben eltelt néhány évben az osztrákok a Messestadt, a kiállítási vásárváros területén igen látványos, működőképes kongresszusi színhelyet hoztak létre.

Az ilyen nemzetközi orvoskongresszusokat mindenütt a gyógyszer- és műszeripar teszi megrendezhetővé, kiállításaival, bemutatóihoz bérelt területeinek bérleti díjával – ezért több tízezer négyzetméter kiállítási terület kell, a változtatható méretű előadótermek körül. Hogy mekkora termekre van szükség? Néhány száztól sok ezer delegátust befogadók kellenek, parádés technikai fölszereléssel, megfelelően hangszigetelhető falakkal, jó megközelíthetőséggel.

Négy éve a bécsi kongresszust sokan kritizálták, mert zsúfolt volt, a fapadlózat minden újonnan érkező belépésétől kezdve hangosan nyikorgott és a termek között rettenetes volt az áthallás, a keskeny folyosókon a másik terembe igyekvők egymást lökdösve siettek a következő programra átjutni. E gondok közül csak az áthallást nem sikerült jól megoldani, de egyébként imponáló építkezés eredményeit élvezhetik a jelenlévők: remek kongresszusi központot sikerült létrehozni, ahol a szombati megnyitóig nyilvántartásba vett, 27890 résztvevő közül csaknem 22.000 orvos, a többiek kiállítók, kísérő családtagok vagy a sajtó munkatársai.

A tudományos előadások sora már a szombati, hivatalos megnyitó ünnepség előtt elkezdődött. Hagyományosan ezen a napon különböző gyári rendezvények, beszámolók hangzanak el, igen neves, ismert, erre az eseményre meghívott szakemberek előadásában, vagy tudományos társaságok tartanak beszámolót. Ezen a szombaton valószínűleg a Hipertóniás betegek ellátása és azon túl: cardiovasculáris védelem 2007-ben című program volt a legérdekesebb, melyben a magas vérnyomás korszerű kezelése mellett a jelenleg érvényes európai terápiás irányelvek után különféle, egyéb szempontokból tárgyalták ezt a világszerte égető kérdést.

Számunkra külön kiemelendő, hogy a hipertóniások kezeléséről a cardiometabolicus kockázat szempontjából Farsang Csaba professzor volt a fölkért előadó, aki ezt a ma kiemelkedően fontos kérdést kiválóan összefoglalta. A metabolikus szindróma egyik alapvető eleme a magas vérnyomás és ez a tünetegyüttes rendkívüli módon növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. A téma aktualitását fokozza, hogy fontos elemeinek fönntartásában – pl. az obezitás, a lipid-anyagcsere zavar – jelentős szerepet játszik az endocannabinoid rendszer működési zavara, amit a EC1 receptorok specifikus gátlásával, az Európai Unió több országában már forgalomban lévő rimonabant adásával kedvezően befolyásolni lehet.

Az idei kongresszus fő témája a szívelégtelenség és a tudományos találkozó mindegyik napján vannak ülésszakok erről a kérdésről. A szívelégtelenség egyik legismertebb nemzetközi szakértője, JFG. Cleland (Dept.Cardiology, Univ. Hull, UK) részletes összefoglalót tartott e témáról.

Szívelégtelenség a megszületéstől kezdve minden korban előfordul, de azért egyértelmű, hogy gyakorisága 60 éves kortól meredeken növekszik. Igen sok szív- és érrendszeri betegség vezet szívelégtelenséghez, de leggyakkoribb a koszorúér-betegség különböző megjelenési formáiban – pl. infarktus után -, manapság pedig a nem megfelelően kezelt magas vérnyomás következményeként.

A nagy nemzetközi tudományos program, a Euro Heart Survey II. keringési elégtelenséggel foglalkozó részének kutatói összemérték az európai és az amerikai dekompenzáltak kórelőzményében szereplő betegségek gyakoriságát. Az életkor szempontjából már észlelhető az a különbség, hogy az amerikai betegek átlagos életkora lényegesen magasabb (átlag 75 év), mint Európában (71 év). A különböző vizsgálatokban a koszorúér-betegség gyakorlatilag mindenütt a szívelégtelenség miatt kezeltek felében volt, a hipertónia pedig 53-72 százalékban.

A most ismertetett EURO-HF II. összefoglalásában az egy éves túlélés kb. 80 százalék, de a cukorbetegek életkilátása lényegesen rosszabb. Ezt az összefoglaló előadást Ferenc Follath (Univ. Hospital, Zürich) tartotta. Folláth professzor - aki rendszeresen tart Magyarországon, anyanyelvén is kiváló előadásokat -, most hangsúlyozta, hogy az akut és krónikus szívelégtelenség miatt kezelt betegek 30-40 százalékában található cukorbetegség, amely gyakorta szövődik magas vérnyomással is. A nem-cukorbetegekhez képest ezeknek a mortalitása jelentősen emelkedik.

Az EURO-HF II-ben a cukorbaj független kockázati tényezőnek bizonyult az egy éves követés során, a heveny keringési elégtelenségben szenvedők között is. A cukorbeteg, szívelégtelenség miatt kezeltek terápiájában az ACE-gátló, illetve angiotenzin-receptor blokkoló (ARB) szerek voltak a leggyakoribbak, de a beta-blokkolók alkalmazása a hosszútávú túlélést ugyanúgy javitotta, mint a nem-cukorbetegek csoportjában.

A szívelégtelenség miatt bekövetkező halálozás javításában a súlycsökkentés általánossá tétele volna a legfontosabb feladat, emellett a metabolikus szindróma korai, komplex kezelése.
Tekintve, hogy a metabolikus szindróma egyik alapvető eleme a magas vérnyomás, ennek korai és hatékony terápiája igen lényeges téma. A kongresszuson a Hotline egyik előadása az ALOFT vizsgálatról, a tanulmány vezetőjének, John McMurray professzornak (British Heart Foundation, Cardiovascular Research Center, Univ. Glasgow, Scotland, UK) összefoglalója volt.

Az ALOFT betűszó az Aliskiren Observation of heart Failure Treatment névből ered. Ebben a tanulmányban az első, klinikai forgalomba kerülő közvetlen renin-gátló készítmény, az aliskiren hatását vizsgálták 302, NYHA II-IV fokú szivelégtelenségben szenvedő betegen. A nemzetközi tanulmány kilenc ország 73 vizsgáló központjában folyt.
Ebben az első, megfelelően kontrollált és elégséges betegszámon végzett tanulmányban a direkt renin-gátló, az aliskiren igen kedvező neurohumoralis hatásúnak bizonyult, a Doppler-echokardiográfiás mérések szerint javította a bal kamrai telődési nyomást is, az egyébként optimálisan kezelt betegekben. Ez azt jelenti, hogy a szívelégtelenségben szenvedő hipertóniások terápiájában az új, direkt renin-gátló készítmény fontos szerepet játszhat.