Pitvarfibrilláció - az elhárítás tudománya | Weborvos

Pitvarfibrilláció (PF) – Pitvarremegés - Atrial Fibrillation, Pitvarlebegés (PL) – Atrial Flutter (AFL)

Ez a két, sok hasonlóságot mutató aritmia a leggyakoribb szívritmuszavar. A pitvarlebegés lényegesen ritkább, mint a fibrilláció, de ezek gyakran átmennek egymásba: a klinikai gyakorlatban sűrűn fordul elő fibrillo-flutter.

Prevalencia: Előfordulási gyakoriságuk korfüggő: 60 éves kor alatt a pitvarfibrilláció prevalenciája 0,5 %, 80 esztendő fölött 8 % fölé emelkedik. Mindkét változat gyakoribb férfiakban. Önálló formában a pitvarlebegés lényegesen ritkább, mint pitvarfibrilláció.

Etiológia: hipertónia, szívelégtelenség, a mitrális billentyű betegségei, különösen a szűkület és a prolapszus, kardiomiopátiák, kongenitális viciumok, WPW szindróma, akut koronária szindróma, szívműtétek utáni állapot. Extrakardiális okok: hipertireózis, tüdőembólia, cukorbetegség, alkohol – ez utóbbi hatás kifejezetten dózisfüggő lehet.

A pitvarfibrilláció klinikai jelentősége és prognózisa: A pitvarfibrilláció igen magas kardiovaszkuláris morbiditással és mortalitással, valamint progresszíven romló életminőséggel bíró betegség, és ennek következtében jelentősen megnövekedett kórházi költségekkel jár. A PF az egyik legjelentősebb oka a tromboembóliás eseményeknek. A PF fennállása esetén 5-szörösére növekszik a szélütés kialakulásának kockázata reumás eredetű szívbetegség nélkül, illetve 17-szeresére reumás szívbetegség kíséretében. Az agyi katasztrófa fokozott kockázata a tünetmentes betegekben is fennáll.
A PF-ben szenvedő betegekben 3,4-szer gyakrabban fordul elő szívelégtelenség, a két betegség egymás kialakulását segíti, illetve a már fennálló betegséget súlyosbítja.

A PF a leggyakoribb oka az aritmia miatti kórházi felvételeknek, több mint 70%-a az összhospitalizációnak. Az elmúlt 20 évben a pitvarfibrilláció miatti hospitalizáció 66%-kal növekedett.

Diagnózis: A csukló megtapintásával a szabálytalan és egyenetlen pulzus még a laikus számára is fölismerhető. Angol kezdeményezésre világszerte terjed az a mozgalom, hogy időnként mindenki tapintsa meg a saját pulzusát, és ha szabálytalanságot észlel, feltétlenül, mielőbb menjen orvoshoz az esetleges szövődmények (agyi katasztrófa vagy más embóliás esemény) megelőzésére. Az EKG felvételen nincsenek P-hullámok és a szabálytalanul ismétlődő, QRS komplexusok között, fibrilláció esetén kb. 350-600/min frekvenciájú f-hullámok, lebegés esetén 240-340/min frekvenciájú, fűrészfogra emlékeztető F-hullámok láthatók. A pitvari ritmuszavarokban általában minél gyorsabb a pitvari frekvencia, annál nagyobb fokú az atrio-ventrikuláris átvezetés blokkja.

Pitvarfibrillációban a legtöbbször észlelt kamrafrekvencia 100-180/min között van, lebegés esetén változó mértékű blokk figyelhető meg, leggyakoribb a 2:1 arány, ami azt jelenti, hogy 300/min F-hullám frekvencia mellett 150/min kamraműködés regisztrálható. A pitvari eredetű szívritmuszavarok előfordulnak rohamok formájában, vagy állandósulnak.

Terápia: Korábban az aritmiát mindig igyekeztünk megszüntetni. A szinuszritmus helyreállítására egykoron különböző gyógyszereket – pl. digitálisz, kinidin – használtunk, majd az elektromos kardioverzió megjelenése az akkori gyógyszerek ilyen irányú alkalmazását jórészt kiszorította. Az AFFIRM, RACE vizsgálatok tanúsága szerint, megfelelő antikoaguláns terápia mellett, mortalitás vagy embolizáció szempontjából nincs értékelhető különbség a szinuszritmus helyreállításával és stabilizálásával kezelt, illetve az optimális szívfrekvencia tartásával kezelt, de továbbra is fibrilláló betegcsoportok között.

A jelenleg rendelkezésünkre álló ritmus- és frekvenciakontrollt biztosító gyógyszerek közül azonban egyik sem javította a betegek életminőségét, nem csökkentette a kardiovaszkuláris morbiditást, mortalitást, valamint a hospitalizációt.

Az AFFIRM vizsgálat post-hoc elemzései szerint a szinuszritmus fenntartása esetén szignifikánsan nő a betegek túlélése (a halálozás 47%-kal csökken p<0,0001), viszont a jelenleg elérhető antiaritmiás szerek a kardiális és extrakardiális mellékhatásaik miatt ezt a mortalitás csökkentő hatást nem tudják biztosítani.

A kardioverzió előnye, hogy szinuszritmusban a beteg jobban tud alkalmazkodni a fizikai terheléshez, javul a hemodinamikai helyzet, és ezáltal az élet minősége. Pitvarfibrilláció megszüntetésére alkalmazhatjuk a DC-kardioverziót, vagy a gyógyszeres módszert, illetve pitvarlebegés esetén megkísérelhető az „overdrive pacing". A szinuszritmus helyreállítására és fenntartására általában az aritmia első alkalommal történő jelentkezésekor, fiatal betegek esetén, diasztolés balkamra funkció romlás észlelésekor, vagy olyankor igyekszünk, ha az aritmia panaszt okoz.

A gyógyszerek közül a propafenont elsősorban a hipertóniához társuló fibrilláció esetén, vagy kimutatható szervi ok nélkül megjelenő pitvari aritmia kezelésére alkalmazzuk. A sotalol főleg az iszkémiás szívbetegség okozta fibrilláció terápiájára használt. Az amiodaron és a korszerűbb dronaderon jelenleg a leghatásosabb készítmény ilyen esetben. A régen alkalmazott kinidin ma már alig használatos.

A nem gyógyszeres terápiából a sebészeti eljárásokat már csak ritka esetben alkalmazzák. A fibrillációt vagy lebegést kiváltó góc helyének tisztázhatósága esetén a különböző ablációs módszereket gyakran indikálják.

Antiaritmiás terápiával a tromboembólia megelőzése a legfontosabb háttértevékenység a pitvarfibrilláció és a pitvarlebegés orvosi ellátása során.