Thrombosis, embolia és megelőzésük

A thrombosis és embolia érpályán belül keletkező, az eret szűkítő, legtöbbször elzáró véralvadékot jelent.

A vénás rendszerben legtöbbször az alsó végtagok és a medencei (hasi) vénák betegsége, mint mélyvénás thrombosis jelentkezik. A vénás rendszerből tovább mozduló, az áramlással elsodródó alvadék tüdőemboliát okoz, hiszen a tág vénákból addig folyik tovább a vérrög, amíg az egyre kisebb átmérőjű tüdő erekben valahol megakad, azt elzárja. Végül a szívben (sokszor a bal pitvarban vagy kamrában) is kialakulhat – bizonyos betegségekben – véralvadék, melyek a billentyűk mozgását, a szívüregek telődését akadályozzák, vagy elsodródásukkal az arteriás rendszerben emboliát okoznak.

Egészséges érrendszerben, ép szívben és normális véralvadási viszonyok között mindez nem fordul elő, de beteg (atheroscleroticus) arteriákban, keringési betegségekben (szívelégtelenségben vagy ritmuszavarokban, például pitvarfibrillacióban), illetve a vér fokozott alvadékonysága esetén a leírt betegségek gyakrabban fordulnak elő. Kialakulásuk azonban ma már megelőzhető, bekövetkezésük kivédhető!

A napi gyakorlat számára 2 gyógyszercsoportnak van bizonyítottan preventív szerepe:
1/ az antithromboticus készitményeknek és
2/ a véralvadást gátló gyógyszereknek.

Hatásmechanizmusuk alapvetően más, ritkán, egyes esetekben együttes alkalmazásukkal szinergizmus is elérhető.

Az antithromboticus gyógyszerek a vérlemezkékre (thrombocyták) hatnak. A vérrögképződés legelső lépése ugyanis e sejtek összetapadása, aprócska thrombocyta dugók keletkezése, melyre a későbbiekben igazi, nagy véralvadék rakódik. Az antithromboticus gyógyszerek a vérlemezkék összetapadását gátolják meg. Az aspirin, a ticlopidin és a clopidogrel mind az egészségesek, mind a betegek esetében hatékony, preventív gyógyszerek. Elsősorban az arteriás thrombosisok kivédésében  (pl. infarctus, stroke stb.) effectívek.

A szívüregekben és a vénákban keletkező thrombosisok kezelésére és megelőzésére az alvadásgátló gyógyszerek alkalmasabbak. Ezekben a betegségekben ugyanis a vérlemezkék szerepe kicsi, az érpályán belüli vérrögképződést a rossz vérkeringés miatt meglassúbbodott áramlási sebesség és/vagy a vér fokozott alvadékonysága okozzák. A heparin, kis molekula tömegű heparin és a cumarin készitmények sorolhatók e csoportba. Míg a felsoroltak között az első kettő injekciós készítmény, addig a cumarin tabletta. Szedésével évekig, vagy akár egy életen keresztül is védekezhetünk a thromboemboliás betegségek ellen. Mindennek azonban – ahogy mondani szokták – ára van.

A cumarin kezelés ugyanis egyénre szabott kezelést jelent, mégpedig úgy, hogy rendszeresen vérvételre kell járni, ellenőrizni kell a vér alvadékonyságát. Túl sok gyógyszer a spontán vérzés, túl kevés gyógyszer pedig a thromboemboliák rizikóját növeli. A laboratoriumban az ún. INR (korábban prothrombin) értéket állapítják meg. Cumarint nem szedő, egészséges emberekben ennek értéke:1. A kezelést általában 2-3 közötti, esetleg 2,5-3,5 közötti értékre kell beállítani. Még jól beállitott kezelés mellett is előfordulhat az INR érték kilengése akár felfelé (vérzés irányába), akár lefelé (thrombosis irányába). Ennek az az oka, hogy a cumarin tulajdonképpen a májban egy K vitamin dependens fehérje, a prothrombin képzését gátolja, miközben a prothrombin termelést a táplálékkal bejutó – esetenként más-más dózisú - K vitamin is befolyásolja.

Az eredményes alvadásgátló kezeléshez a beteg, a laboratórium és az kezelőorvos szoros együttműködésére van szükség. Kapható otthoni prothrombin meghatározó készülék is, mely némi tapasztalat után leegyszerűsítheti a kezelés vezetését.

Végülis egyik oldalon a cumarin kezeléssel járó nehézségek, a másik oldalon viszont a thromboemboliás betegségek állnak. Nem is vitás, hogy fokozott rizikó esetén az előbbit kell választani!