Új, egyszerűbb alvadásgátló kezelés mélyvénás thrombosisban
Közzétéve: 2007. 09. 20. 10:05 -
• 2 perc olvasásKözzétéve: 2007. 09. 20. 10:05 -
• 2 perc olvasás
Az alsó végtagok vénás keringési betegségei minden bizonnyal az emberi két lábon állás és járás következménye.
![]() |
Ez a rendszer napi rendszeres izomműködés során jól működik, de immobilizáció, hosszas fekvés, vagy ülés /pl. utazás/ során hamar alakul ki pangás az alsó végtagok visszereiben.
A pangás /keringés meglassúbbodása/ mellett azonban a vénafal sérülése /pl. baleset/ és a vér fokozott alvadékonysága is visszérbetegség - azonban belül a legsúlyosabb forma - a mély vénás thrmobosis kialakulásához vezethet.
A mély vénás thrombosis rettegett következménye a tüdő embólia. Az alsó végtagok vénáiban keletkezett alvadék ugyanis elmozdulhat, tovább sodródhat, majd elakad ott, ahol mérete már nagyobb, mint az ér keresztmetszete – vagyis a tüdő kisereiben. A mély vénás thrombosis és a tüdő embolia oly gyakori „vegyes páros", hogy együtt „vénás thromboemboliás betegségnek" is hívjuk őket.
E betegségek kezelésének alapja a vér alvadás gátlása. E módszerrel nemcsak a fokozott alvadékonyságból eredő következményeket, hanem a pangás és az érfal sérülése miatt kialakult mély vénás thrombosist is sikerrel kezeljük. Az alvadásgátló gyógyszer ugyanis megakadályozza a már kialakult thrombus növekedését, és elősegíti a vérrög spontán oldódását is.
Korábban először vénás kezeléssel /leginkább infuzióval/ heparint adtunk a betegeknek néhány napig, majd cumarin tablettás alvadásgátló kezelésre tértünk át, melyet akár egy életen keresztül is folytatni kell. A heparin és a cumarin dozirozása nem egyszerű feladat és rendszeres laboratoriumi ellenőrzéshez is kötött.
10-15 éve jelentek meg az ún. „kis molekula tömegű heparinok" /LMWH-k/, melyek a heparinhoz képest hatékonyabb, sőt biztonságosabb készítmények is, így a véralvadás laboratóriumi ellenőrzésétől is eltekinthetünk, némi hátrányuk azonban, hogy naponta 1-2 subcutan injekció alkalmazását jelentik.
A kutatások napjainkban újabb alvadásgátló gyógyszer – a szájon át adható rivaroxaban - sikeréről számolnak be. A rivaroxaban izoláltan a „Xa" nevű alvadási faktort gátolja, ilyen specifikus hatása sem a heparinnak, sem az LMWH-knak nincs, a cumarinok pedig az alvadási rendszer egészen más pontján hatnak. Ez az új gyógyszer tehát szájon át, eredményes és biztonságos alvadásgátló kezelést biztosít, mi több, nem szükséges laboratoriumi ellenőrzés sem !
Egy nemzetközi, randomizált vizsgálatban 613 mély vénás thrombosisban szenvedő beteget vizsgáltak. A betegek egyik csoportja különböző dózisokban rivaroxabant kapott, másik csoportja pedig LMWH-t /vagyis a korábbi hagyományosan bevált kezelést/. Mindkét betegcsoportban az ismétlődő mély vénás thrombosisok számát, illetve a vénás thromboemboliás betegségekből eredő halálozást értékelték a betegség kezedete után 3 héttel, majd 3 hónappal /átlagos követés 114 nap volt/. A két betegcsoport között nem találtak különbséget sem a hatékonyságban, sem a vérzéses szövődmények számában
A rivaroxaban tehát ugyanolyan hatékony és biztonságos, mint az LMWH, de per os is szedhető. Az új gyógyszerrel vizsgálatok folynak térdízületi, azaz orthopaed műtétek esetén a mély vénás thrombosisok kivédésére, de pitvarfibrillacióban és akut koszorúér betegségekben is elindultak a tanulmányok. A cardiovascularis szakma pedig várja, sőt reméli az eddigieknél egyszerűbb, hatékony és biztonságos kezelés megszületését.
Kövess minket!
facebookKapcsolódó cikkek