Norvégia: új gyógyszer-támogatási rendszer

Új árszabási séma veszi át Norvégiában a népszerűtlen indexár-(referenciaár-) rendszer helyét.

A parlament egészségügyi és szociális ügyekkel foglalkozó állandó bizottsága támogatta az új rendszer maradéktalan bevezetését, amelynek előzménye a norvég gyógyszertári szövetség (NAF) egy javaslata volt. A törvényjavaslatba foglalt koncepciót az oslói parlament a 2005-ös költségvetési törvény részeként december 8-án elfogadta, és az év első napján hatályba is lépett.

Az új reguláció értelmében mihelyt egy gyógyszer szabadalmi oltalma lejár, versenyképes generikumai automatikusan 30 százalékos támogatást kapnak. Fél év múltán a ráta eléri az 50, majd egy év múlva a 70 százalékot. Ezeket a támogatásokat olyan termékek kapják, amelyeknek éves forgalma eléri a 100 millió norvég koronát, a többit 30, 40, illetve 50 százalékkal szubvencionálják.

A norvég gyógyszeripar szervezet, az LMI arról tájékoztatta a Scripet, hogy létezik az új konstrukció terméklistájának egy újabb, kis mértékben módosított változata is, ami arra utal, hogy esetleg további módosítások várhatók. Az eredeti referenciaár-lista az aktív hatóanyagok 10, a másik változat 25 százalékos támogatását irányozza elő.

Az LMI szerint az utóbbi változat „piacközelibb", ezért helyteleníti, hogy a másikat gyógyszerészek dolgozták ki – a nagykereskedelem és a gyógyszertárak vertikális kapcsolata, úgymond, nem fokozza automatikusan az alacsonyabb árak piaci versenyét.

A lobbiszervezet aggályait fejezte ki az új konstrukció piaci működését illetően is, tekintettel arra, hogy a gyógyszerészek kilátásba helyezték, hogy minden hatóanyagcsoportból raktáron tartanak majd legalább egy olyan hatóanyagot, amelyet a referenciaáron árulnak. Ebből az LMI szerint az következik, hogy a gyógyszerészek, jövedelmeik növelése érdekében, nagyobb csomagolásokban próbálják majd értékesíteni ezeket az index-árú szereket.

Az állandó parlamenti bizottság felkérte a kormányt, hogy vizsgálja meg a speciális fájdalomcsillapító készítmények támogatását – például a rákbetegek palliatív kezelésében alkalmazottakat. A felkérés indítéka, hogy ezeket az alkalmazásokat számos társadalombiztosítási szervezet nem támogatja.

A bizottság erős kritikával illette a Norvég Gyógyszerügynökség országos engedélyezési gyakorlatát, amely, úgymond, nem kíséri kellő figyelemmel az eljárási határidők betartását. Az egyéni támogatási konstrukciók pedig (számuk az idén eléri majd a 250 ezret) – állapítja meg a törvényhozás e testülete – fokozzák a bürokratikus bonyodalmak valószínűségét, elfogadhatatlanul hosszú, olykor egy éves várakozási időket involválnak. (Remélhető, hogy a fejlesztés alatt álló internetes gyógyszerrendelési rendszer hozzájárul majd egy ésszerűbb, automatikus ügykezelés kialakulásához).

A norvég nemzeti gyógyszertámogatási rendszerbe felvett, általánosan támogatott termékek köre meglehetősen szűk, ami mögött az a koncepció áll áll, hogy a pácienseknek inkább egyénileg („nevesítve"), folyamodjanak támogatásért.