Art mozik a daganatos betegekért

Március 10-től 4 budapesti ART mozi, a Művész, a Tabán, az Odeon és az Uránia vetíti Pernille Fisher Christensen: Egy család című Berlinale-díjnyertes filmjét. A mozik ezúttal – a régi időket felidézve – rövid kísérőfilmet is vetítenek, Távozóban címmel. A dán játékfilm a maga művészi erejével, egy feszült, izgalmas történettel ábrázolja, miként kerül választás elé egy mai fiatal lány: elfoglalja-e álom-állását New Yorkban, ahová párjával költözne, vagy mondjon le róla, s maradjon otthon haldokló apja mellett.

A film a súlyos döntés dilemmája mellett hitelesen mutatja be azt is, milyen korábban ismeretlen élményeket, érzelmeket, netán katarzist rejt mind a haldokló, mind az egész család számára, ha az utolsó napokat a szerettei körében töltheti.

Nem fikció, hanem maga a valóság az a játékfilm történetét jól egészítő rövid ismeretterjesztő dokumentumfilm, mely helyenként megrázó képeivel, történeteivel és adataival a Magyar Hospice Alapítvány hiánypótló tevékenységét mutatja be. A filmben szerepel többek mellett Pataki Ági producer is, aki rendhagyó módon, mint a hospice önkéntese mutatkozott be.

 

Ön személyesen érintett, hogy ilyen aktív szerepet vállal a hospice megismertetésében?
Nem. Legalábbis egyelőre nem. De az ember bármikor lehet személyesen is érintett. Ugyanakkor a többség sajnos nincs tisztában azzal, milyen lehetőségei vannak a betegség legrosszabb pillanatainak az enyhítésében. Úgy is el lehet menni, hogy az ne fájjon, s hogy ne kerüljünk méltatlan helyzetbe. Ezt teszi a Hospice, amit mindenkinek ismernie kellene!
Ön mit tesz a Budapest Hospice Házban? Fehér köpenyt húz, ágytálat hord?
Nem, erről szó sincs! A professzionális egészségügyi munkát meghagyom a hospice ház profi orvosainak és ápolóinak. Én a jelenlétemet ajánlottam fel. Azt, hogy mindent megteszek annak érdekében, minél több emberhez jusson el az az infomáció, hogy ez a csodálatos intézmény milyen szolgáltatásokat nyújt a rákbetegknek, s nem utolsó sorban azok hozzátartozóinak.

Amíg lehet, otthon-ápolási teamekkel a betegekhez kijárnak, s az otthunkban, családjuk körében segítenek: fájdalmat csillapítanak, felügyelik a gyógyszerelést, ellenőrzik a diétát, tisztába tesznek, fürdetnek, gyógytornászt küldenek. S amikor mindez már otthon nem lehetséges, mert a betegség előre halad, vagy mert a család kifárad az ápolásban, kórházi körülmények között nyújtanak egy olyan humánus és nem utolsó sorban profi ellátást, ami minden tud, amit a 21. században erről Európában tudni kell.

Egy kutatás szerint a hospice-ról a többség úgy gondolja, lelki támaszt nyújt a betegknek.
Hát épp ez az én feladatom, hogy igenis mindenkihez jusson el a hír: a hospice egy orvosi, ápolási tevékenység, melynek része a lelki, a pszichés támogatás. Mindaz, amivel a véget könnyebbé lehet tenni, amivel később a gyászt majd a család fel tudja dolgozni. Rendkívül fontosnak tatom, mert az élet része, hogy a véget könnyítsük meg szenvedőnek és családnak egyaránt, ha módunkban áll. Ezt mutatja meg ez a két nagyszerű film, a dán játékfilm és a magyar dokumentumfilm. Remélem, minél többen megnézik, s meg fognak lepődni!