Mit jelentenek a légzésfunkciós vizsgálat eredményei?

A tüdő állapotának felmérésében és a tisztázatlan légzőszervi tünetek okainak diagnosztizálásában nagy jelentőséggel bír az ún. spirometriás vizsgálat. Dr. Somogyi Éva a Tüdőközpont gyermektüdőgyógyásza, csecsemő- és gyermekgyógyásza arra hívja fel a figyelmet, hogy a spirometria segítségével már a tünetek megjelenése előtt is fény derülhet a légúti betegségekre.  

A spirometria jelentősége

A tüdő térfogatáról, a légzés minőségéről, valamint a gázcsere és a keringés állapotáról az ún. spirometriás vizsgálat segítségével juthatunk információhoz – ismerteti dr. Somogyi Éva. Légzésfunkciós vizsgálatra akkor küldjük a betegeket, ha légzőszervi panaszok (rohamszerű köhögések, légzészavar, nehézlégzés, asztmatikus tünetek, mellkasi nyomás) merülnek fel. Amennyiben a páciensnek a légutakat, a tüdőt vagy a mellkasfali képleteket érintő megbetegedése van (asztma, krónikus bronchitis, tüdőfibrózis, felnőttek esetében COPD, emphysema), a spirometria segítségével a funkciózavar súlyosságát is megállapíthatjuk; illetve annak dinamikája szintén nyomon követhető.

A légzésfunkciós vizsgálatokkal szűréseket is végezhetünk, valamint felmérhetjük felnőtt korban a foglalkozási betegségekben a funkcionális károsodásokat és fejlődési rendellenességek esetén a műtéti kockázatok meghatározásában is segíthet.

Statikus és dinamikus paraméterek

„A spirometriával a statikus és dinamikus tüdőtérfogat vizsgálatra is lehetőség nyílik. A statikus spirometriát lassú, nyugodt be- és kilégzés mellett végezzük, és független az időtől. A dinamikus vizsgálat erőltetett légzés során történik, és az időegység alatt megmozgatott levegő mennyiségét, valamint a légvételek alatti térfogatváltozásokat és azoknak a sebességét detektálhatjuk. A vizsgálat paramétereiből a tüdőrészek térfogatára, valamint a légutak tágasságára vagy szűkületére, illetve tágulékonyságára következtethetünk.”

A légzésfunkciós vizsgálat statikus paraméterei:

• Totálkapacitás (TC): Az gáztérfogat, ami a maximális belégzés után a tüdőben van.
• Vitálkapacitás (VC): A maximálisan be- és kilégzett levegő térfogata (nőknél 4200 ml, férfiaknál 4800 ml).
• Kilégzési tartalék (ERV): Az a levegőmennyiség, amit egy nyugalmi kilégzés végén még akaratlagosan képesek vagyunk kilélegezni (nőknél 800 ml, férfiaknál 1200 ml).
• Belégzési tartalék (IRV): A nyugalmi belégzést követően még maximálisan belélegezhető levegőmennyiség (nőknél 1900 ml, férfiaknál 3100 ml).
• Belégzési kapacitás (IC): A normál, csendes kilégzés végét követően beszívható maximális levegőmennyiség (nőknél: 2400 ml, férfiaknál: 3800 ml).
• Funkcionális tartalék kapacitás (FRC): Az a levegőmennyiség, mely nyugalmi kilégzés után a tüdőben található (nőknél 1800 ml, férfiaknál 2400 ml).
• Nyugalmi légzéstérfogat (TV): Egy nyugalmi légzési ciklus alatt be-, vagy kilélegzett levegő térfogat.
• Tartalék térfogat (RV): A maximális kilégzést követően a tüdőben visszamaradó levegőmennyiség (nőknél: 1000 ml, férfiaknál: 1200 ml).
• A légzésfunkciós vizsgálat dinamikus paraméterei:
• Erőltetett kilégzési vitálkapacitás (FVC): A lehető legmélyebb belégzést követően maximális erővel kifújt levegő térfogata (a normál FVC-tartomány felnőtteknél 3 és 5 liter közötti).
• Erőltetett kilégzési másodperc-térfogat (FEV1): Egy maximális belégzés után maximális erővel, mélyen kifújt levegő első másodpercére eső térfogata. Obstruktív légzészavar kimutatására alkalmas paraméter (normál értéke 80% feletti).
• Erőltetett belégzési másodperc-térfogatot (FIV1): A teljes kilégzést követő erőltetett belégzés első másodpercére eső gáztérfogat.
• FEV1/FVC: Tieffenau-index, a légúti szűkület érzékeny mutatója (Fiatal felnőtteknél 80 % feletti).

A légzésfunkciós vizsgálat menete

A spirometriára érdemes kipihenten érkezni, és arra kérjük a felnőtt pácienseinket, hogy a dohányzást is függesszék fel a vizsgálatot megelőző 4 órában – mondja a pulmonológus szakember. A vizsgálat elvégzéséhez megfelelő kooperáció, az utasítások helyes követése szükséges, így gyermekeknél csak 6 éves kor után tudjuk elvégezni. Ilyenkor is előfordulhat, hogy kezdetben a vizsgálati eredmény nem értékelhető, de akkor is javasolható a vizsgálatok alkalmával a spirometria elvégzése, hogy a gyermekeknek legyen módjuk megtanulni a megfelelő fújási technikát, illetve előbb-utóbb ráérezzenek a jó fújási módra.

Amennyiben a vizsgálat diagnosztikus céllal történik, bizonyos gyógyszerek szedését is abba kell hagyni, amiről előzetesen tájékoztatást kapnak az érintettek. A vizsgálathoz használt speciális műszer az ún. spirométer, amin egy egyszer használatos szájcsutora található. Ezen keresztül kell a páciensnek a ki-és belélegzéseket az utasításnak megfelelően elvégezni.

A spirometria fájdalommentes, mindössze pár percig tart, az egyetlen kellemetlensége, hogy a páciens orrát becsipeszeljük. Előfordul, hogy hörgőtágító gyógyszert is kap a beteg, és 15-20 perccel később újabb légzésfunkciós vizsgálatra kerül sor. Az eredményeket a mérést végző számítógép összeveti a kornak, magasságnak, nemnek és súlynak megfelelő személytől elvárható értékekkel, és százalékos arányban jelzi ki.