''Úgy kell felkészülni az orvossal való találkozásra, mint egy randevúra''

A gyógyulás-gyógyítás kulcsa a bizalmon alapuló, egyenrangú partneri kapcsolat beteg és orvosa között – vallja a Magyar Orvosi Kamara közelmúltban lemondott alelnöke. Dr. Lénárd Rita szerint ennek nélkülözhetetlen eszköze a megfelelő kommunikáció, ennek az elmúlt ötven év során bekövetkezett változásairól beszélgetett vele a házipatika.com.

Miért ennyire szívügye az orvos és betege közti kommunikáció?

A beteg és orvosa közti őszinte, partneri, bizalmi kapcsolat a gyógyítás-gyógyulás alapja, de az egészségügynek nagyon sokat kell még változnia, hogy ez jól működjön. A legtöbb betegpanasz, bejelentés, vagy akár per is leggyakrabban a nem megfelelő kommunikáció következménye. Nagyon fontos, hogy a páciens merjen és tudjon kérdezni az állapotáról, meg tudja osztani aggodalmait az orvosával, a kezelőorvos pedig úgy közölje a diagnózist és a kezelés részleteit, hogy a beteg megértse. Akkor lesz ugyanis eredményes a terápia, ha orvos és betege jól tud együttműködni.

Mennyit változott ez az elmúlt évtizedek során?

Amikor én végeztem, 1979-ben még egyfajta atyai, paternalista gondolkodásmód volt jellemző, vagyis az orvos elmondta, mit kell tenni, mit kell beszedni, mire kell figyelni, és ezt a beteg kérdés nélkül elfogadta, jó esetben végre is hajtotta. Néhány évtizeddel ezelőtt a páciensnek még teljesen másként kellett viselkednie, passzív elszenvedője volt azoknak a beavatkozásoknak, amiket a "nagy fehér varázsló" elrendelt. A kórházi ágyban csendben kellett feküdni, hangoskodni, nevetni nem volt illendő, sőt ilyenkor megjegyezték: ha ilyen jól van, talán nem is beteg. Olyannyira erős volt ez az atyáskodó orvosi szemlélet, hogy a daganatos betegeknek nem mondtuk el a diagnózist. Ma szinte elképzelhetetlen, de még a 80-as években is bevett gyakorlat volt, hogy két zárójelentést írtunk: a beteg a hamisat kapta meg, amin valamilyen áldiagnózis szerepelt. A család kapta kézhez a valódi zárójelentést, amiben a rák is fel volt tüntetve. Bevontuk a családtagokat és velük összefogva, együtt titkoltuk el a súlyos daganatos betegek elől az állapotukat.

Mi hozta meg az áttörést?

Az, hogy azóta 180 fokos fordulatot vett a kommunikáció, az egyre szélesebb körű, személyre szabott, precíz kezelési lehetőségeknek is köszönhető. Az említett "kettős zárójelentés" ma már etikátlan és törvénybe ütköző eljárás lenne, de akkoriban az volt az elfogadott szakmai vélemény, hogy a betegnek jót teszünk vele, hiszen reménykedhet a gyógyulásban. Ezzel a gyakorlattal annak idején inkább csökkentettük a gyógyulás esélyét, hiszen ma már tudjuk: valójában éppen a jól tájékozott páciens az, aki képes felvenni a harcot a betegséggel. Ezért is írja elő a jelenleg hatályos egészségügyi törvény, hogy a beteg jogosult a teljes körű tájékoztatásra az állapotával kapcsolatban, és ettől az orvos csak a beteg kifejezett kérése esetén tekinthet el. Továbbiak a teljes cikkben