A kifejezést csak 1980 óta használják a Lyme-kórban szenvedő betegek különböző kardiológiai szövődményeinek leírására.
A Lyme-kór a leggyakoribb kullancs által terjesztett fertőző betegség az északi féltekén, amelyet egy spirochéta baktérium, a Borrelia burgdorferi okoz. A kórkép általában influenzaszerű tünetekkel kezdődik, amelyeket az esetek egyharmadában egy jellegzetes bőrelváltozás, az erythema migrans kísér. A Lyme-kór felismerése sokszor nehézséget okoz, ugyanis a bőrtünet nem minden esetben jelenik meg és a kezdeti szimptómák egy szezonális rhinitist utánozhatnak. A gyors diagnosztikával és az időben megkezdett antibiotikum-kezeléssel viszont a késői -sokszor súlyos- szövődmények megelőzhetőek. Ilyenek a neurológiai szövődmények, az arthritis és a Lyme-carditis, melyek néhány héttel/hónappal a betegség kezdete után alakulhatnak ki.
Lyme-carditis
A Lyme-carditis a Lyme-kór okozta szövődmények között az egyik legritkább. Előfordulása Európában és Észak-Amerikában egyes források szerint az összes Lyme-kóros eset mindössze 0,1-10%-a. Más források, például egy európai klinikai kutatás a szív-érrendszeri tünetek 38, a szívritmuszavar 26 százalékos előfordulását mutatták. Számos kutatási eredmény is alátámasztja, hogy legfőképp fiatal férfiak esetében jellemző a kardiológiai szövődmény. 1977-ben írták le először, hogy a Lyme-kórral összefüggést mutathatnak bizonyos vezetési zavarok, de a „Lyme-carditis”-kifejezést csak 1980 óta használják a Lyme-kórban szenvedő betegek különböző kardiológiai szövődményeinek leírására. Leggyakoribb manifesztációja az AV-blokk, melynek bármelyik típusa előfordulhat, ennél ritkábban alakul ki myocarditis illetve endocarditis. A dilatatív cardiomyopathiával való összefüggés sokáig ismeretlen volt, de ma már kutatási eredmények azt sejtetik, hogy ok-okozati összefüggés figyelhető meg a Lyme-kór és a DCM egyes esetei között. Egy tanulmány szerint a dilatativ cardiomyopathiás betegek 26,4 %-ában mutattak ki ELISA-val Borrelia burgdorferi elleni szérum antitesteket. Egy másik, 2012-es kutatás szerint a DCM-es betegek 24 %-ában mutatták ki PCR-technikával ill. elekrtonmikroszkóp segítségével a Borrelia jelenlétét.
A fent említettek szerint a Lyme-carditis-es szövődmények többsége AV-blokként jelentkezik, amely az aszimptomatikus elsőfokú AV-blokktól a teljes pitvar-kamrai disszociáción át terjed, és aszisztóliát okozhat. Az AV-blokk fokozatai egyes betegeknél gyorsan és kiszámíthatatlanul ingadozhatnak, ami néhány beteg esetében kórházi megfigyelést igényel.
A Lyme-carditishez köthető esetek egy kisebb része myocarditis vagy pericarditis formájában jelentkezik. Bár a valódi Lyme-carditis-hez kapcsolódó halálos eseteket is leírtak, de a mortalitás szerencsére nagyon alacsony. A Lyme- carditis kezelhető antibiotikum-terápiával és támogató kezeléssel, így az érintett betegek szinte mindig teljesen felépülnek, ill. a súlyosabb tünetek megelőzhetők.
A kardiológiai szövődmények átlagosan 2-5 héttel a kullancscsípést követően jelennek meg. Érdekesség, hogy a megkérdezett betegek kb. 1/3-a emlékszik csak a kullancscsípésre. Sokszor a Lyme-carditis megjelenésekor jelen van a bőrtünet is, de számos olyan eset van, amikor az erythaema migrans nem figyelhető meg a kardiológiai tünetek kezdetekor. Ezért fontos kiemelni, ha a beteg hirtelen kezdődő szív-érrendszeri panaszokkal jelentkezik, akkor is fel kell, hogy merüljön a Lyme-kór gyanúja, ha a patognomikus bőrtünet nem látható.
Időben megkezdett, megfelelő antibiotikum kezelés mellett a szövődmények kialakulásának esélye minimális!
Tünetek
Egy amerikai kutatásban résztvevő Lyme-carditises betegek 40%-a számolt be ájulásról, 33%-a szédülésről, szintén 33-ának légszomja volt és 22% érzett palpitatiót. További kapcsolódó tünetek közé tartozott az ízületi fájdalom (6%), fejfájás (18%) és láz (36%).
Kezelés
A Lyme-carditises eseteknél dönteni kell a kórházi felvétel szükségességéről. A jelenlegi irányelvek azt ajánlják, hogy bármely olyan beteget, akinek kardiológiai tünetei vannak, mint például ájulás, légszomj vagy mellkasi fájdalom; az elsőfokú AV-blokkban szenvedő betegeket, akiknek a PR-intervalluma nagyobb vagy egyenlő 300 milliszekundummal; valamint a másodfokú vagy harmadfokú AV-blokkal rendelkező betegeket folyamatos monitorozás céljából kórházi osztályra kell felvenni. Ezen betegek- beleértve a látszólag enyhe tünetekkel és EKG-leletekkel rendelkezőket - kórházi felvételének indoka a betegeknél megfigyelt rendkívül változékony lefolyás.
A Lyme-kórban az ideiglenes pacemaker - beültetés indikációja a másod- vagy harmadfokú AV blokk, amely mellett hemodinamikai instabilitás áll fenn. Egy kutatás szerint a betegek 40%-ának volt szüksége ideiglenes pacemakerre teljes szívblokknál. Mivel a Lyme-carditis-ben a teljes szívblokk átmeneti jellegű, állandó pacemaker elhelyezése nem szükséges.
Az ajánlás szerint minden Lyme-carditises betegnek legalább 21 napos antibiotikum-kúrát kell kapnia, de tapasztalat szerint a Lyme-kór gyógyítására a 6-8 hetes kombinált antibiotikus terápia a hatékony. Az ajánlások szerint a terápiát i.v. cefriaxonnal kell kezdeni, de a különböző borrelia-törzsek antibiotikum-érzékenységének függvényében, a célzott antibiotikum-terápiával jobb eredményeket érhetünk el.
Összegezve a fent leírtakat, a Lyme-carditis egy viszonlyag ritka megjelenési formája a Lyme-kórnak, és diagnózisa sokszor nem egyértelmű (pl. EM hiánya). Rendkívül fontos, ha a betegnek hirtelen jelentkező kardiológiai tünetei alakultak ki, akkor az adott kezelőorvos minden esetben gondoljon a Lyme-carditis lehetőségére. Az időben megkezdett kezeléssel a betegség gyógyulási aránya rendkívül jó.
Bibliográfia:
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/1612941/
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/22379178/
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/25999222/
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/1947816/