Családi vonás a rémült ébredés

Dr. Jaques Montplaisir (Sacre-Coeur Kórház, Montreal) és munkatársai felfedezték, hogy a gyermekek ilyen hirtelen felriadása kockázatának 40 százalékáért genetikai okok lehetnek felelősek. Jó hír a szülők számára, hogy az alvási rémülettől szenvedő 18 hónapos gyermekeknek csupán a felénél jelentkeztek ilyen esetek 30 hónapos korukban.

Az alvási rémület az ébredési zavarok legdrámaibb típusa, általában hirtelen jelentkezik, ordítással. Az illető zavart, diszorientált, és nem lehet megnyugtatni. Ha megpróbáljuk felébreszteni, csak még izgatottabbá válik. Ha magára hagyjuk, visszaalszik és nem fog emlékezni rémületére ébredéskor.

A gyermekkorban gyakori alvási rémület előfordulásának vizsgálatai vegyes eredményűek. Noha az állapot gyermekkorban tetőzik és általában serdülőkor előtt megszűnik, felnőttekben is előfordulhat a Dr. Montplaisir és kutatócsoportja által a Pediatrics legfrissebb számában megjelenő eredményeik szerint.

A kutatók 390 ikerpár anyját kérdezték ki, akiknek gyermekeit születésük óta nyomon követnek a Quebec Újszülött Ikerkutatás keretében.

Mivel az egypetéjű ikrek virtuálisan ugyanazokkal a génekkel rendelkeznek, miközben a kétpetéjűeknél csupán a gének fele közös, az ikrek vizsgálatával a kutatók összehasonlítatják a gének és a környezet hatásait.

Összességében a gyermekek 36,9 százaléka szenvedett alvási rémülettől (definíció szerint ’hírtelen ébredés ordítással, néha zavartsággal és izzadással’) 18 hónapos korukban. 30 hónapos korukra csupán 19,7 százalékuknál fordult elő ilyen panasz.

Az egy- és kétpetéjű ikreknél a betegség előfordulásának összehasonlításával a kutatók meghatározták, hogy 18 hónapos korban a gyermekek alvási rémületének kockázata 43,7 százalék, 30 hónapos korra pedig 41,5 százalék.

A maradék kockázatért környezeti okok a felelősek. Miközben a kutatók nem kifejezetten ilyen tényezőket kerestek, elképzelhető, hogy ilyen lehet például, ha az egyik gyermek kórházba kerül, míg a másik nem, vagy ha az egyik egy bizonyos gyógyszert kap.

Mivel a kutatók az orvosi diagnózisokkal szemben az anyák beszámolóira támaszkodtak az alvási rémülettel kapcsolatban, eredményeiket óvatossággal kell kezelni. Ennek ellenére „az eredmények megmutatják, hogy az alvási rémületben jelentős szerepet játszanak a genetikai tényezők".