Nem látjuk meg a depressziót

A XX-XXI. század fordulójának az egyik, népegészségügyi szempontból legfontosabb pszichiátriai problémája a depresszió. Gyakorisága világszerte emelkedik, s habár az utóbbi időben számos szakmai, egészségpolitikai és közösségi erőfeszítés történt a depresszióval kapcsolatok ismeretek növelésére mind az orvosok között, mind a társadalomban, a depresszióban szenvedő személyek egy jelentős hányada nem részesül megfelelő kezelésben.

A WHO „Global Burden of Disease" tanulmánya, mely az egész világon kultúráktól függetlenül vizsgálja a legnagyobb népegészségügyi jelentőségű megbetegedések gyakoriságát és készít előrejelzéseket a jövőre vonatkozóan, riasztó képet fest: eszerint 2020-ra a depresszió lesz a második leggyakoribb, munkaképesség-csökkenésért felelős megbetegedés. Mindez égetően szükségessé teszi a depresszió leküzdésére irányuló erőfeszítéseket, hiszen ilyen mennyiségű beteg ellátása meghaladja az egészségügyi szolgálatok kapacitását, és egyben óriási gazdasági terhet is jelent. A depresszió ma világszerte aluldiagnosztizált és alulkezelt betegség, a hazai szakemberek vizsgálatai szerint például a magyar depressziósok kétharmada semmilyen kezelésben nem részesül.

Mindezek miatt a depresszió – és legtragikusabb következménye, az öngyilkosság – kiemelt egészségfejlesztési téma az Európai Unióban. Ezért jött létre az Európai Depresszióellenes Nap (EDD-European Day of Depression) mozgalom, mely minden évben október 1-én emlékeztet arra, hogyan vehetjük fel a küzdelmet ezzel a súlyos betegséggel szemben. Magyarország 2009-ben csatlakozott a mozgalomhoz. Idén október 1-én a Magyar Pszichiátriai Társaság és a Védőháló a Lelki Egészségért Alapítvány sajtótájékoztató keretében hívta fel a figyelmet arra, milyen depresszió ellenes aktivitások folynak ma Magyarországon, és mely területeken van szükség további sürgős fejlesztésekre a depresszió megelőzésében és kezelésében. Sajnos az elmúlt időszakban számos olyan szomorú esemény (öngyilkosság, illetve kiterjesztett öngyilkosság) kapott széles körű nyilvánosságot a magyar médiumokban, mely nagy valószínűséggel a kezeletlen depresszióval álltak kapcsolatban, és amelyek talán megelőzhetők lettek volna akkor, ha a lakosság könnyebben felismerné a betegséget, és ha az ellátó hálózat fejlettebb volna.

A depresszió valójában nem azonos a „hétköznapi" szomorúsággal vagy rosszkedvvel, hanem egy jól felismerhető tünetekkel rendelkező mentális zavar. A társadalomban mindig megvolt a hajlam arra, hogy egyes mentális kórképeket általános fogalomként használjon (pl.: XIX században a hisztériát), az egzakt különbségtétel azonban mind az érintettek, mind a valójában nem érintettek számára kulcsfontosságú. A fogalmak szakszerűtlen összemosásának mindkét esetben végzetes következményei lehetnek.

Fontos tehát, hogy a közösség lehető legtöbb tagja tisztában legyen a depresszió tüneteivel, hogy szükség esetén segíteni tudjon abban, hogy a depressziós személy megfelelő segítségekhez jusson.