"Senki sem szereti, ha hülyének nézik"

Izgalmas címeket kaptak a csütörtöki Egészségügy 5 dimenzióban című konferencia délutáni előadásai. "Tessék mondani, itt tényleg mindenki hülye?” – tette fel például a kérdést dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, de Rácz Jenő volt egészségügyi miniszter felszólalásának felütése is meglepő volt: Mihez képest hosszú vagy rövid egy kérész élete? A figyelemfelkeltő címek mögötti tartalmak közös nevezője a legtöbb előadásnál ugyanaz volt: nem elég a pénz a rendszerben, és megfelelő források nélkül az egészségügyi vezetés legnagyobb jó szándéka ellenére sem történhet gyökeres változás az ellátásban. Legfeljebb a jó szándékú vezetők személyében...

Voltak azért más témák is a konferencián. Például dr. Weber György a Semmelweis Egyetem Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet igazgatója a robotsebészet előretöréséről, az orvoslás jövőjéről beszélt. A robotoknak "nem remeg a keze", milliméter pontossággal végzik el a beavatkozást, így sokkal kisebb a szövődmények kockázata. Nem csoda, hogy főleg három szakterületen, az urológiában, a sebészetben és a nőgyógyászatban a világban egyre elterjedtebb az alkalmazásuk. A professzor felhívta a figyelmet, nem szabad azonban elfelejteni, hogy valójában nem a robot, hanem a szakorvos műt. Váratlan helyzeteket a gép például képtelen lenne megoldani. A szakorvosoknak viszont elengedhetetlen a megfelelő képzés, és gyakorlat, enélkül a robotsebészetben ugyanannyi hiba fordulhat elő, mint a hagyományosban. A másik probléma a robot beszerzési ára, illetve működtetése, átszámítva ugyanis egy gép körülbelül egymilliárd forintba kerül. Nem csoda, hogy a magyarországi bevezetés akadozik, azért az biztos, hogy a leendő szuperkórházban már lesz egy. A professzor szerint fontos, hogy a hozzárendelt forrásokon kívül már most tervezzék be a robotsebészt irányító szakorvosok képzését, hogy négy év múlva gördülékenyen dolgozhasson robot és ember együtt.

Éger István a már említett mellbevágó kérdéssel kezdte az előadását, amire nem sokkal később maga felelt meg: "Tehát hülye itt valaki? Nem, de nem is szereti senki, ha annak nézik; avagy annak próbálják beállítani." Mindez pedig az egészségügy forrásairól szólt, arról, hogy bárhogy számolják, próbálják bizonyítani az ellenkezőjét "a ráfordítások súlyosan alultervezettek, a pénz nem elég". Jogos elvárás a 21. században a tényeken alapuló orvoslás, de mi van a tényeken alapuló egészségügyi költségvetéssel?! - tette fel a költői kérdést.

A MOK elnöke utalva a felmerült tervre, a kórházak gazdasági ellenőrzésére kirendelt kancellárokra, kijelentette: a jelen helyzetben pénz helyett perzekutorokat küldeni "értelmetlen és kegyetlen". Az elnök elismerte, a megfelelő ráfordítások felhasználásának szigorú ellenőrzése természetesen közérdek. A szabályos ellenőrzéshez, azonban számos feltétel hiányzik. Például mindmáig nincs egységes könyvelés/számlatükör az intézményekben, nincs egységes informatika.

Az orvosi kamara korábban vázolt 6 pontja eligazíthat a teendők között, ezért Éger István némileg kiegészítésekkel ismét elmondta:

1. Minimálisan 6,5% GDP arányos részesedést az egészségügynek, mindezt rögzítsék az Alaptörvényben a hozzáférés garantált jogával egyetemben

2. Haladéktalanul, és a korábbit meghaladó ütemben kell folytatni az orvosok és szakdolgozók béremelését úgy, hogy a paraszolvencia mielőbb, egyszer és mindenkorra kivezethető és szankcionálható legyen. Fennmaradása ugyanis a jövőben a szakorvosképzés legnagyobb akadálya és minőségének jóvátehetetlen lerontója lesz.

3. Amortizációt és valós működési költségeket is maradéktalanul akceptáló konszolidációt!

4. Haladéktalanul be kell vezetni a kötelező, Nemzeti Alaptantervbe illesztett, felmenő rendszerű egészségtan oktatást, kifejezetten e célra képzett tanárok bevonásával.

5. Világos, áttekinthető szabályozással kell tisztázni és rendezni az állami és magánegészségügyi ellátás jól elkülönített rendszereinek kapcsolódási pontjait.

6. Egyértelmű, korszerű szakmai protokollokra, az alapellátásban jól definiált hatásköri listára van szükség. Ehhez elkerülhetetlen a valódi jogokkal és felelősséggel felruházott szakmai kollégiumok újra alkotása csakúgy, mint a szakfelügyelet és a releváns ellenőrzésre alkalmas független tisztiorvosi rendszer helyreállítása.

A MOK elnöke mindezeken felül elérendő célnak tartja egy nagy nemzeti – társadalmi – politikai átfogó egészségügyi program elkészítését. Szeretné, ha az ágazat kampányai jobban, intenzívebben megjelennének a közmédiában, ahol óriási kihasználatlan kapacitások vannak. Éger István végül arról beszélt, hogy a pozitív változás az emberek tudatának átformálása nélkül nem megy, de nem lehetetlen a feladat.

Dr. Boncz Imre, a Pécsi Tudományegyetem Egészségbiztosítási Intézetének tanára kísérletet tett arra, hogy prognosztizálja, mire lesz elég a jövő évi költségvetésben az egészségügyre szánt plusz forrás, van-e keret benne a további béremelésekre. A professzor nem tudott egyértelmű választ adni, hiszen nemcsak az egészségbiztosításra fordítható plusz 101 milliárd forint áll rendelkezésre 2019-ben, hanem a miniszterelnökség fejezetében is lesz többlet az egészségügyre. Az orvosi jövedelmekről szólva Boncz Imre elmondta, hogy az utóbbi években nemcsak abszolút értékben, hanem arányaiban is emelkedtek. Míg például a nemzetgazdasági átlagjövedelmekhez képest 2012-13-ban a szakorvosoké 1,6-szoros volt, addig 2015-ben már 2,2-szeres. Ráadásul ezután következett még a 207 ezer forintos emelés, amely valószínűleg tovább növeli a különbséget az orvosok javára. A becsült átlagos szakorvosi összjövedelemről Boncz Imre kérdésre válaszolva hozzátette, 2015-ben körülbelül nettó félmillió forint volt, ehhez kell még hozzászámolni a bruttó 207 ezer forintos béremelést.

Rácz Jenő felidézte a rendszerváltás utáni 15 egészségügyi miniszter, illetve egészségügyi államtitkár terveit, programját, valamint azt is, hogy ezekből a célokból mit tudtak megvalósítani és mit nem. A szaldó legtöbbször negatív volt, főleg azért, mert a nagy vagy kisebb álmokhoz ritkán kaptak az egészségügy vezetői forrásokat. A volt egészségügyi miniszter szerint az a kérdés, hogy most 16-odszor is belelépünk-e ugyanabba a folyóba. Mert továbbra is fennállnak a problémák: nem úszható meg a további többletforrás igény, a szolgáltatási csomag sem tartható, struktúrán is változtatni kell, a szakmai eljárásrendek egy része is átgondolandó.

A jelenlegi finanszírozás nem alkalmas az amúgy is szűkös források optimális allokációjára és a HR bomba sincs még hatástalanítva. Az is kérdés mi lesz az új 5+1+n szakmai programmal, és nincs rendezve a magánellátás – közellátás együttélése sem, sorolta Rácz Jenő, aki levonta a tanulságot: plusz források nélkül nincs változás maximum tárcavezető csere.

A "másik oldal" is megszólalt, előadást tartott a Szegedi Egyetem kancellárja. Dr. Fendler Judit arról a trilemmáról beszélt, amelyben szinte lehetetlen az egyetemekkel szemben támasztott három tulajdonosi és társadalmi elvárásnak egyszerre megfelelni. Nehéz ugyanis a zavartalan betegellátást, a szabályos működést 100 százalékosan úgy összeegyeztetni, hogy még a harmadik cél, a pozitív fedezetű gazdálkodás is maximálisan teljesüljön. Már csak azért is bonyolult ez a feladat, mert csomó dolog nincs pontosan definiálva. Az első elvárásnál például mi az optimális zavartalanság? Mi az optimális struktúra? Mennyi az elegendő személyzet? De még nehezebb megfelelni a szabályos működés elvárásának. A kötelező közbeszerzések, a fedezet nélküli kötelezettségvállalások miatt az ÁSZ szinte bármikor találhat hibát, hiszen a beszerzések esetlegesek. A kancellár szerint az intézmények nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak. Helyzetükért azonban nem az ÁSZ-ra kell mérgesnek lenniük, mivel a rendszerbe épített szabálytalanságokról nem ők tehetnek.

A fő cél: hosszú élet betegségek nélkül - Nagy Anikó előadása.

Több dimenzióban az egészségügyről - további előadások az ÖEN konferencián.